Lovak, akik megváltoztatták a történelmet. Hiánypótló összeállításunkban szerepel Caligula, Dareiosz, Semjén Zsolt, Napóleon kedvence és a nemzet Dózija is. Négylábúak, akik lakossági fórumokat tartanak, kiemelt nyugdíjat kapnak, múzeumi tárgyként funkcionálnak, s ha régen elpatkoltak is, világot váltottak. Kancasztorik a Perzsa Birodalomtól Kézdivásárhelyig, Egyiptomtól a youporn.com-ig. Második rész.

Lovak, akik megváltoztatták a történelmet. Hiánypótló összeállításunkban szerepel Caligula, Dareiosz, Semjén Zsolt, Napóleon kedvence és a nemzet Dózija is. Négylábúak, akik lakossági fórumokat tartanak, kiemelt nyugdíjat kapnak, múzeumi tárgyként funkcionálnak, s ha régen elpatkoltak is, világot váltottak. Kancasztorik a Perzsa Birodalomtól Kézdivásárhelyig, Egyiptomtól a youporn.com-ig.

1821. május 5-én hunyt el száműzetésében Napóleon, az újkori történelem egyik legnagyobb alakja, aki azzal büszkélkedett, hogy „az a szó, hogy lehetetlen, nem szerepel a szótáramban”. Talán ezért tudta megcsinálni a lehetetlent. A forradalom katonai zseni tábornoka előbb consullá rakétázott, majd örökös consullá választatta magát, végül 1804. december 2-án befejezte a francia forradalmat, ráhelyezte a csúcsdíszt addigi karrierje győzelmekkel és ellenfelei szétkergetésével díszített karácsonyfájára: császárrá koronázta magát a Notre Dame-ban. És ehhez a forradalom hősei tapsoltak. Csak suttogva jegyezte meg valaki, mennyien haltak meg azért, hogy soha többé ne legyenek koronázások Franciaországban. Így kell lekerekíteni egy rendszerváltást. 

De hát megmondta Napóleon: „Papjaim és zsandárjaim segítségével mindent megtehetek” – ezt a mondását is beválasztottuk a Napóleon Top 10-be, amely jobb bármely esti Menedzser Akadémiánál, de nem véd gyomorrák ellen.

A 20. század egyik legszebb pillanata volt, amikor a vasárnap szentté avatott II. János Pál pápa megbocsátott a merénylőjének. Naná, hogy „utáljuk az egész huszadik századot”, ahogyan Nagy Feró énekli két Csobot Adél-produkció között, de mi most megpróbáltunk a szépre emlékezni. Chaplin életművéért kapott Oscarja, Nixon lemondása, az első szívátültetés vagy éppen Mandela szabadulása. Az nem került a lajstromba, amikor a popvilág emblematikus alakjai megfogták egymás tökét, és összeálltak a We are the World-re.

A 20. század egyik legszebb pillanata volt, amikor a vasárnap szentté avatott II. János Pál pápa megbocsátott a merénylőjének. Naná, hogy „utáljuk az egész huszadik századot”, ahogyan Nagy Feró énekli két Csobot Adél-produkció között, de azért most megpróbáltunk a szépre emlékezni. Chaplin életművéért kapott Oscarja, Nixon lemondása, az első szívátültetés vagy éppen Mandela szabadulása. Az nem került a lajstromba, amikor a popvilág emblematikus alakjai megfogták egymás tökét, és összeálltak a We are the World-re.

160 éve, 1854. április 24-én kötött házasságot a már hat éve uralkodó, de még mindig csak huszonhárom éves fess Ferenc József a legendásan szép, bajor Wittelsbach Erzsébettel, vagyis a minden nagymama és a magyarok által különösen kedvelt Sisivel. Bemutatást nem igényel a királyné, hiszen mindenki látta már a minden karácsonykor levetített gigaemlékművel felérő életrajzi filmet, az 1955-ös Sissit az elbűvölő és tragikus sorsú Rommy Schneiderrel a főszerepben.

A bizonyíték, hogy létezik az életelixír.

"A félelem az, ami összetartja a birodalmat" - vallotta Tisza István, akit a Monarchia magyar Darth Vadereként, amolyan erős embereként tart számon az utókor. A Sándor-palotai dolgozószobájában rendre megjelent neki hologramon Ferenc József és egyszer egy ülésen ötven méterről szorongatta meg az aggályoskodó Khuen-Héderváry Károly nyakát. Félték és tisztelték. Az 1903-1905, valamint 1913 és 1917 között volt magyar miniszterelnök, 1912-1913-ban pedig házelnök is. A mai napig mutogatják a parlamentben azt a golyónyomot, amely azután keletkezett, hogy az ellenzéki Kovács Gyula képviselő le akarta lőni a házelnök Tiszát a pulpitusról, de célt tévesztett. 

1861. április 22-én született gróf Tisza István.

Soros, Szulejmán szultán, természet, UFO, IMF, Európai Unió, Clemenceau, Ibrahimovic, Versaille, Don-kanyar, Hitler, Latisev, Cohn-Bendit, energiaszolgáltató, multicég. E felsorolás nem üzen mást, mint azt: a rontást máshol kell keresni. A felelősök sora olyan hosszan folytatható, mint Orbán Viktor hibátlan testcseleinek fölidézése a Magyar Krónika szerkesztőségi értekezletén. Itt ugyanis egy biztos: nem mi. Történjék bármi, fogadjunk el közfelkiáltással egy zsidó törvényt vagy indítson ellenünk kötelezettségszegési eljárást az Európai Bizottság, nyilazzunk hátrafelé a körúton, miközben kocogunk a pacinkkal: nekünk az egészhez nincs közünk.

Nincs az a községi erkölcsbajnokság, amelyen ne esne ki a selejtezőben, ám ettől még országgyűlési képviselő lehet. Sőt ha ilyen ütemben haladunk, akkor néhány cikluson belül a mandátum megszerzésének szükséges feltétele lesz a műveletlenség, az ostobaság, az agresszió és a büntetett előélet. Balogh József 2013-as Top 10 csúcseseménybe beválasztott kalandját Terikével alighanem már mindenki ismeri, ahogyan a nőverés, egyáltalán a családon belüli erőszak szimbólumává vált vak komondort is. Ezúttal nem ragadunk le az alföldi Jackie Chan mutatványánál, mert most a bűnbak van a fókuszban. Márpedig annak megválasztása többet mond el az országról, mint egy szociológiai konferenciasorozat és a Való Világ heti összefoglalója.

Miatta fejelt öngólt Devecseri Amszterdamban.

Ha valamiben világbajnok a magyar futball, az a rapid bűnbaktalálás. A mai napig tartja magát a hit, hogy azért buktunk el 1986-ban, amikor a vb-ciklusban még a világranglistát is vezettük, mert az illetékesek túladagolták a tésztát. Nyilván az olasz csapatnál is állandóan Pietro szakács tevékenységét elemzik a vonatkozó cikkek, mert a gyanú szerint elsózta a Carbonarát. Aztán volt még bűnös a műfű, hiszen azon szakadt el a nemrégiben elhunyt, szenzációs Várady Béla combizma, meg az utcabál is, amely miatt nem tudtak aludni a srácok a szállodában. És persze a bíró, amelyik csal. Ez nem meglepő, mert eleve azért érkezik egy eseményre, hogy megállítsa a magyarokat. Nincs egyéb célja, mint rontani. E kollégák szimbóluma Latisev. Az akkor és most baráti Szovjetunió képviselője, aki az 1962-es chilei vb negyeddöntőjében nem adta meg Tichy Lajos gólját a csehszlovákok elleni negyeddöntőben. Pedig a zsuga a hálótartó vasról jött ki, nem a kapufáról. Latisev nyilván látta. Mert olyan nincs, hogy csak úgy hibázik. Ha szovjet, akkor direkt csinálta. Kivéve akkor, ha éppen atomerőművet sóz rá a Magyar Csapatra.

"Ha az érzékelés kapui áttetszővé válnak, 
minden a saját végtelen valójában jelenik meg az ember előtt." 

(William Blake)

A mi Nesquik nyuszink. Michnay Ida, az egyetlen magyar nő, akinek népszerűsége tuti alulmúlja Lamperth Mónikáét. Ő az, akinek emlékét se botox-injekció, sem Ablonczy Balázs Trianon-legendákat cáfoló könyve nem tudja megszépíteni. A képen nem Idát látjuk, hanem az apósát.

A szupertehetségeinkre pikkelő külföldi edzők megléténél is jobban tartja magát a nézet, hogy hiába a vesztes világháború – meg persze Károlyi balfékezése, Kun Béla kommünje, hogy a Magyar Bálintot is behálózó román kémnőkről ezúttal ne essék szó – mindezek eltörülnek a „magyarfaló” Georges Clemenceau magyar menye iránt érzett gyűlölete mellett: ezért kaptuk a nyakunkba Trianont.

Tudjuk, hogy a baloldal genetikailag ráront a nemzetére, ezen túl a Károlyiaknál ez még családi örökség is, mint a fóti kastély. „Megbotránkoztatás – ez az én kedvtelésem” – szokta mondogatni híveinek Károlyi Mihály, úgyhogy talán nem is lenne ellenére, hogy a rendszerváltás óta úgy öntötték le minden évben a Kossuth térről már eltávolított sétapálcás szobrát, miként tél jön az őszre. Hiszen Károlyi a „vörös gróf” gúnynevet is büszkén vállalta, a szoborgyalázásokkal pedig halála után hatvan-hatvanöt évvel is mindig fix helye volt a híradóban, akár az 1910-es évek parlamentjében, amíg a házelnök Tisza ki nem vezettette, mint nemrég utódja a rakoncátlankodó „idiótákat”. Tehát eltelt száz év, és ugyanott vagyunk. „Van benne valami Dosztojevszkij Idiótájából” – írta Jászi utóbb Károlyiról, minthogy a „vörös gróf” idealista, aki még politikusként is komolyan vett magasztos elveket, amin persze ma már csak nevetni lehet, akár az MLSZ-elnökök optimista nyilatkozatain.

Ma 125 éve, 1889. április 16-án született a huszadik század egyik legnagyobb és legviccesebb művésze, az első szupersztár, akinek a gázsija átlépte az egymillió dollárt, Charlie Chaplin (1889-1977).

Nem kellett magunk mellé ültetni Szabó Istvánt a 100 éves a moziból, hogy aggály nélkül kijelentsük, Charlie Chaplin a filmtörténelem talán legnagyobb zsenije. Nem csupán sétapálcát forgató, kefebajszos csavargóként kacsázott a nagyvilágban, hanem a játékon túl írt, rendezett, világosított és zenét szerzett. Teljesen autonóm alkotó volt, és ilyetén csak Orson Welles, Woody Allen - és Antikrisztusként - az eszement Ed Wood hozzá fogható az elmúlt évszázadban. A legnagyobbak közül viszont Chaplin az, aki egymaga fémjelez egy egész korszakot: kipörgette a némafilmet, pár számmal nagyobb cipőjében eső-kelő figurája a filmtörténelem alighanem leghíresebb karaktere, megelőzve Darth Vadert és a távolba révedő Árpád vezért.

Deák Ferenc, aki a „Zala bölcséből” lett a „haza bölcse”, a „nemzet prókátora”, és Szabó Dezső, Németh László, Bibó István és Pörzse Sándor rémálma. Az első magyar igazságügy-miniszterként Deák a Batthyány-kormány Dungája volt. Védekező középpályás, tekintetes úr, akire kitalálták a „szürke eminenciás” szintagmát. Az 1839/1840-es országgyűlés után még hintóban ült, mikor nekiállt Ipaden pötyögni és összerakni a büntető törvénykönyvet. Elvi ellensége volt a halálbüntetésnek és a születésnapján a Mágnáskertből hozatott mandulával töltött angolnának és pácolt fogasfilének, de ettől még nem szavazott a csirkefarhátra.

Ellenben fél évszázaddal a megvalósulás előtt már szorgalmazta a vegyes házasság engedélyezését és húsvéti cikkében méltatta az EU-csatlakozást. Az egyszerűséget, közérthetőséget és a szókimondást szerette, aki a kiegyezést is úgy indokolta: „a rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni”. Stílusát és bajuszát Kövér László próbálta tovább vinni, ahogyan Kozsó próbálta újrapozícionálni a szamurájkultúrát a magyar popiparban. Deák helye úgyis megkérdőjelezhetetlen a húszezresen, hogy soha nem románozott – írtuk az 1848-as Galaktikusok vs. Rendszerváltás utáni politikus-válogatottunk összevetésében.

A „magyar Júdás”, aki letette a fegyvert Világosnál. A magyar sajtótörténelem legcoolabb válaszát az idősödő Görgey Artúr, az „epés Miltiádész” nyomta be egy életútinterjúban, a riporterből ítélve egy amolyan dualizmuskori Frizbiben. Azt kérdezték tőle: „Miért nem lett Napóleonná?”. Erre ő azt felelte: „Mert nem Franciaország állt mögöttem, hanem egy kicsiny és műveletlen Magyarország”. Nem csoda, hogy Görgey eléggé frusztrált volt: hetente dobták be visegrádi házának ablakát, fiának pedig álnéven kellett internátusban tanulnia és a Facebookon regisztrálnia, hogy apja miatt ne kapjon minden éjjel vizes lepedős pocózást és biszembaszom chatüzeneteket. Görgeyre tényleg a „magyar Júdás”-ként tekintettek, miután a „magyar Mózes”, Kossuth ennek nevezte vidini levelében.

A hadvezérnek ezért szinte remeteként kellett élnie 1849 után, legfeljebb kisiskolásokat vittek osztálykirándulásként Visegrádra szörnyülködni, hogy ott lakik és kertészkedik az a köpedelmes csávó. Aki nem mellesleg a magyar történelem egyik legnagyobb katonai zsenije volt – noha morózus emberként mindvégig tagadta a saját zseniségét - tudós és stratéga, aki fiatalon vegyészetet tanult, fontos kísérleteket is végzett, aztán katonatiszt lett.

„Óh! csak Lillát hagytad volna, / Csak magát nekem: / Most panaszra nem hajolna / gyászos énekem.” Lilla, a vágy titokzatos, bűnös tárgya. Mindenki megérti a helyzetet, aki hajnalban, magányosan, de legalább ótvar részegen hazatérve a Féktelen éj dalolása helyett kezdett végeláthatatlan büdöskurvázásba, aztán a dugót is beletörte az üvegbe, hogy végül a zsebébe dugott kotont a fejére húzza, s úgy próbálja a hűtőből elővarázsolt szalonnát a szájába tuszkolni. Lilla volt Csokonai gonosz múzsája, a dunamelléki Esztella, aki férfikönnyekkel hidratálta magát évről évre mind pufókabb karjaival. Önmagán túlmutató jelenség ő, egy archetípus Delilától Kate Mossig, és hogy a „legbujdosóbb magyart” – ahogy Ady nevezte Csokonait – fosztotta meg reményeitől, csak súlyosbítja a tényállást, hiszen Csokonai annyira jámbor volt, hogy hozzá képest A farm, ahol élünk vak kacsái szintetikus drogokkal tüzelt agresszorok.

A Törökellenes Összefogás Gyurcsánya, a közös lista harmadik helyezettje. Nevezték a „haza ragályának” is. Komolyabb közéleti szerepvállalását Szapolyai azzal kezdte, hogy miután Mátyás birodalmának privatizálásakor megszedte magát, éppen ötszáz éve, 1514-ben azonosító nélküli katonáival és szemmagasságban szálló gumilövedékekkel verte le székely Dózsa György paraszthadát, és kegyelmi ígéretét megszegve tüzes trónon süttette meg a parasztkirályt.

A magyar uralkodók Schmitt Páljának, II. Ulászlónak két Közgépre kiírt közbeszerzés lepecsételése között minderre csak annyi szava volt, hogy „dobzse”, ám Szapolyainak még annyi sem, ugyanis ha hihetünk a krónikáknak, a süttetés pillanatában férfias hangja elszállt, minő átok, ettől kezdve csak kappanhangon nyivákolt, ezért lett későbbi gúnyneve a „Katalin király”. Férfias tartását elvesztette, de arról már nincs gesta, hogy Louis Vuitton táskával érkezett volna meg legközelebb a Rákos mezejére.

Az ősbűn elkövetője. Ha Szent István nem lett volna, az egész magyar történelem másképp alakul, ahogyan az Iwiw históriája, ha nincs a Facebook. Most az is kétséges, hogy még magyarok vagyunk-e egyáltalán, rágódik a bennünk lévő Németh László. Szent István nemzetvesztő tevékenysége minden más bűn előfeltétele. Ő térítette le a magyarságot dicső, kalandozó pályájáról, hiába kelt ki magából Laborc frakcióvezető, hogy „szabad magyaroknak nem kell ilyen úr”, mikor megtudta, hogy a magyarul nem tudó Istennel együtt behozzák az anyós intézményét is. Válaszul nem ráhúzták a Portik-ügyet, hanem kettétörték a gerincét, akár az egész magyarságét, amelyet Szent István elárult egy atomerőmű-bővítésért és az IMF-gigahitelért.

"Valami nagyobbszerűt” – óhajtotta Széchenyi István (1791-1860), és nem a rezsicsökkentésre gondolt. Tragikus évforduló van ma, 1860. április 7-ről 8-ra virradó éjszaka lett öngyilkos a legnagyobb magyar. Annak ellenére végzett magával, hogy Eperjes Károly kijelentette: magyar ember nem lesz öngyilkos. Ezért lett talányos a magyar szuperhősmozi, a Hídember vége, nyitva hagyva az idegenkezűség lehetőségét. Hiába írta meg Kosáry Domokos a Széchenyi Döblingben című könyvecskéjében elég határozottan az öngyilkosság valóját, mert a régi iskola szerint történészkedett: figyelembe vette az úgynevezett "tényeket". Széchenyit egyébként maga Kossuth Lajos nevezte a „legnagyobb magyarnak”, még a reformkor derekán, 1840-ben. Kossuth tudta, hogy a legnagyobb magyar mellé már csak az kerülhet a magyar pantheonba, aki megmondja, ki a legnagyobb magyar. Hasonló okból címkézünk mi előszeretettel a Page not found történelmi stúdióblogon, ha nem is akkora hatékonysággal, mint Kossuth.

Az, hogy a legnagyobb magyar öngyilkos lett, szimbólumerejű kifejeződése annak a képzetnek, hogy Magyarországon a „nagy generációk” rendre csődtömegként végzik, a reformkortól kezdve az atlantai olimpiai válogatottig.

Tegnap este óta aktuálisabb, mint valaha. Még tavaly október végén Farkas Attila Mártonnal, Filippov Gáborral és Pető Péterrel beszélgettünk arról tilosos történelmi műsorunkban, a Régen minden jobb voltban, hogy Bajnai Gordon a szoborlefejezős akcióban részvétellel az utolsó balos mítoszt, a technokrata szakértő mítoszát is odadobta, így nem maradt semmi a nem létező baloldalon. Nem mintha azt várnánk, hogy az identitáskeresésben Szanyi Tibor vegye elő Csizmadia Sándor 1897-es Proletár versek című kötetét. Miért nincs baloldali párt Magyarországon? A történelmileg így alakulás felvázolása egy órában sok-sok eszmetörténettel. Örülünk, hogy a műsor során még a rendre apolitikusságával tüntető Marika lenyeli nevű tilosos chatelőt is sikerült megmozgatni politikai kérdésben.

Régen minden jobb volt (2013. október 25.) - Miért nincs baloldali párt Magyarországon? by Régenmindenjobbvolt on Mixcloud

Húsz évvel ezelőtt, 1994. április 5-én lőtte főbe magát Kurt Cobain. Urbán Bálint esztéta barátunk, az angolai irodalom, Adorno és az ananászfrizurák szakértője fantasztikus nekrológot írt nekünk a Page not found történelmi stúdióblogra:

A 90-es évek volt a világtörténelem legrövidebb és legintenzívebb évtizede, mivel Kurt Cobain 1994-es öngyilkossága visszafordíthatatlanul berekesztette azt a kulturális mozgást, amely a berlini fal leomlása után életre hívta a grunge zászlóját büszkén hordozó "Nevermind-generációt" mely ezeknek az éveknek a kavargását fémjelezte. Kurt Cobain halála az ellenkultúra és az underground Auschwitza.

"Mondd, te kit választanál?" Választási műsort tartottunk a Régen minden jobb volt 2013. március 28-i adásában, csak éppen mi a top 5 demokrata vs. republikánus filmről beszélgettünk és helyeztük el e filmek témáit és hőseit az 1970-1990-es évekbeli amerikai történelmi kontextusukban. Kiváló háttérzajnak dinnyeszüreteléshez. 

Régen minden jobb volt (2014. március 28.) Top 5 demokrata vs. republikánus film by Régenmindenjobbvolt on Mixcloud

Még 2013. december 6-án este Klaniczay Gábor középkorász és a hatvanas-hetvenes évek ellenkultúrájának szakértője (CEU, ELTE) volt tilosos történelmi műsorunk, a Régen minden jobb volt vendége. A műsorban Lou Reed halála kapcsán Andy Warholról és a Velvet Undergroundról, az ostorozós performanszok középkori kultúrtörténeti gyökereiről, vérző mártírokról és önsebző művészekről, eretnek rongyokról és hippidivatról, zenéről, hitről, könnyekről és sebekről beszélgettünk.  

Régen minden jobb volt (2013. december 6.) - Ellenkultúra a középkorban és a hatvanas években by Régenmindenjobbvolt on Mixcloud