„Óh! csak Lillát hagytad volna, / Csak magát nekem: / Most panaszra nem hajolna / gyászos énekem.” Lilla, a vágy titokzatos, bűnös tárgya. Mindenki megérti a helyzetet, aki hajnalban, magányosan, de legalább ótvar részegen hazatérve a Féktelen éj dalolása helyett kezdett…