Már nagyszüleinkbe is belegravírozták, hogy az éberség nem bizalmatlanság.

És Állam bácsi most megint felvette az okulárét, katedrára lépett, tanít, bőszen rajzolgat, és hogy odafigyeljünk, mindenhol-mindenkor közénk vágja a krétát közszolgálatilag. Mert egy ideje bíró fütyül ki a tévéből, postaládából, Metro újságból, hogy mindig kérj nyugtát, mert most a feketegazdaság a kirakat-ellenség, hisz ez van olyan káros, mint anno a Colorado bogár, mely felzabálta a szocialista termést. Most megint kell a népfrontos összefogás, kaszaegyenesítés, hát emiatt van a közszolgálati harangozás. A tatai harckocsizó zászlóalj is pöfékelne feszt a lengetett véres kard ütemére, csak azt az idén felszámolták anyaghiány miatt. Szegény Szekeres Imrének lassan csak a Rizikó marad, mert a Gripen gépeket is megfertőzte a feketeség, de a személyiségi jogok miatt úgyse tudjuk meg, ki volt abban az üzletben a nulladik beteg. Legfeljebb a tisztek majd falanxba zárnak, s ráböknek egy feláldozható, senkihelyettes sötét parasztra.

De egyelőre kanyarodjunk vissza az arcunkba tolt üzenethez. Mindig kérj számlát, mert nemcsak neked jó, de egész népednek. Te csak blokkal tudod érvényesíteni a garanciát, és csak akkor gördülnek tallérok az államkincstárba, hogy aztán építhessenek mindenféle csudát a magyarnak, ha van könyvelés. Persze a bírós reklám a fogyasztói érdekekre helyezi a hangsúlyt, ami számomra kissé absztrakttá teszi az egészet, mert ha nem egy kiló banánt veszek, hanem tévét vagy éppen urándúsítót, akkor eddig is kértem nyugtát, ahogy gondolom minden élő, izzadó ember. Hülye aki nem ezt teszi.  Nem ezért kellett a reklám, nyilvánvaló.

Hanem, hogy ne köpj a padlóra, és szorítsuk vissza a feketegazdaságot, ahogy a TBC-t vagy a himlőt, annyira, hogy hosszú-hosszú évek múlván már csak lefagyasztva vizsgálhassák a kutatók egy laboratóriumban, és esetleg elrettentésül mutogassuk a jövőnek, mint a Terror Házában Péter Gábor dolgozószobáját.

Egyet is értek ezzel, akár én is egyenesítem a magam kaszáját, és mondjuk minden törvényes vásárláskor ejtek egy aprócska sebet a feketegazdaságon. Csak van egy aprócska problémám.

Honatyák! Hogy is vagyunk ezzel a lelkiismereti alapon működő képviselői költségtérítéssel?

Nem tízezrekkel, hanem milliókkal nem kell a parlamentben elszámolni. És hiába van ennek megszüntetésére minden szezonban tucatnyi javaslat, csak megbukik mindig a képviselők vasbeton közegellenállásán. Az a már említett falanx, ugyebár. Az országházban úgy tenyészik a panamázás, mint egykor a kulálok ágyékában a Colorado bogár. Ne köpjünk a padlóra, de az urak nagyobbakat csuláznak, mint Sebők Vili egy jól sikerült szerelés után. Szemüveget a bírónak!

Mert másban a szálkát is, magukban a gerendát se. Mesterek! Így nehéz lesz az Új Magyarországot felépíteni - mely nem rés, hanem erős bástya a feketegazdaság ellenii harcban -, mert gerendák nélkül összeroskad. De minek is, amíg megszoríthatunk, és csak akad mindig egy bebetonozható Kőműves Kelemenné, ugye.

Ez fölöttébb rossz pedagógia.

Tanító Úr! Képmutatás, amit a tévében csinál. A katedráról osztja az észt, hogy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, dobálja a kincstári krétát, hogy odafigyeljen a nép, de hoppácska, kétpercenként leejti a szivacsot, hogy gyorsan tudjon inni egy kis szíverősítő szeszecskét az asztal alatt, ahol egyébként az ellenzéki Tartuffe dugja az asszonyságot.

Bíró úr! Először inkább oda fókuszáljon.