„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (János, 1,1-2)
Volt egyszer a Neurotic.
A már nevében is bizalomgerjesztő formáció a hetvenes-nyolcvanas évek nagy hatású nyugati igéjének, a punknak volt az egyik első nevezetesebb vasfüggönyön inneni megtestesülése, vámpíros arcfestéssel, bakanccsal, bőrjakóval, vécélánccal, ziherejsztűkkel, még 1981-ben, frissen érettségizett, koppintó ifiurakként. Aztán később elkapta őket a nyugati újhullám, és legvégül egész a funkyig sodródtak: trombita, lánykórus, miegymás; mindez vandalizmussal és szuicid performanszokkal fűszerezve. Az évtized második felére talán a leghírhedtebb underground együttessé avanzsáltak, köszönhetően a kultikus frontembernek, a néhai Pajor Tamásnak. Őstehetség volt, olyan szövegeket írt, hogy eldobod az agyad. Ha száz évvel korábban születik, ő ihlette volna a géppuskát, úgy szövegelt. A többi bandatag nevét a farkam se tudja. Mehetnek a balettba ugrálni, már elnézést.
Pajor Tamás. Ő lehetett volna a magyar rockzene első halottja. Magyar Jim Morrison, alfa-ikon, kinek összefirkált sírkövéhez lányok zarándokolnak, hogy otthagyják monogramos szívecskéjüket. De nem lett.
A késő Kádár-éra konstansan mák, szétherkázott rosszfiújának története fölöttébb érdekes. Saulusból Paulus, vagy mi, sőt 120 százalékkal olyanabb. Pajornak genetikailag meg kellett volna halnia 27 évesen, ehelyett még ma is él. És térít. Mert mikor '87 végén már csak egy hajszálnyira volt a túladagolástól, az énekes-frontember belőve megvilágosodott, és saját bevallása szerint lelkében-testében a drog helyére a Szentlélek ült. Menten abbahagyta a cuccozást, beúszott a Hitgyüli varsájába, és téríteni kezdte Isten igéjét, a Neurotic pedig feloszlott a csúcson. Ez aztán a sztori. Szentferences személyiségfejlődés, ágostonos vallomások magyar köntösben, a deklaráltan ateista kádári világban. Film is készült róla, hála az Úrnak (Xantus János: Rocktérítő, 1988).
A jelenlegi térítő Pajor ma meg már fényévekkel távolabb van üvegablakokon át belőve kiugráló, magát szanaszét vagdosó rockisten, „budapesti látnok” egykori magától, mint a 2007-es Orbán Viktor az 1988-astól. Ami pedig nem egyszerű eset, valljuk be őszintén. És mégis.
Egy vallásos bandában (Amen) ugrabugrál, gospelleket fordít, énekel azokon a nagyon vidám vasárnapokon, és gondolom masszívan kiveszi a pénzét a hitgyüli bizniszből, mint kirakat-megtért. Valamikor láttam egy műsorban. Agymosott mosollyal jelent meg, és lerítt róla, hogy a kommuna minden női tagját Betsebának hívja. Legfeljebb sorszámozza őket.
Pajor Tamás egy legenda lehetett volna, de ehelyett vicc tárgya lett. Első rész vége.
„Ő az akiről azt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” (János, 1,15)
Az egy dolog. De nem gondoltam volna, hogy Takáts Tamás lesz az.
Jó, mondjuk én ellőttem a történelmi lehetőségem, mikor egyszer hajnalban mákosan másztam haza, és a Kórház utcában egy galamb képében megszólított a Szentlélek, mire én előbb összerezzentem, majd csak annyit tudtam kinyögni, hogy „a kurva életbe”, és erre aztán a galamb/Szentlélek menten elrepült. Jól elbasztam. Mindenesetre nagy istenélmény volt.
Ellenben a Takáts Tamás, a Karthágó egykori 'sipítozós hardrockere', aztán a Dirty Blues Band full alkesz alfája és omegája, aki fénykorában állítólag mindenkinél szexisebben tudta majszolni a mackósajtot. Ő megtért, de még hogy! Erről egy interjúban számolt be a minap a jubileumi koncertje alkalmából. Nem gyenge. Mit ide Napfivér, Holdnővér:
„A dirty szót csak a többi bandatag kedvéért hagytuk a zenekar nevében, én már ki nem állhatom. (…) Négy éve megtértem, elfogadtam Krisztust megváltómnak. Akkor kihajítottam az életemből az alkoholizmust, a paráználkodást.”
Mert saját bevallása szerint még épp időben világosodott meg, mielőtt még elitta volna az agyát.
És aztán a szentlecke (mit szentlecke, valóságos evangélium!) arról, hogy feleségén kívül más nőre rá se szabad egy férfinak néznie, mert:
„Ha az ember néz, megfogan benne a vágy, a nézelődés tehát bűnt szül. A vágy meg szereti, ha megkapja, amit akar. Az ember így megcsalja a feleségét, hazudozik, az rájön, féltékeny lesz, tönkremegy a kapcsolat, elválnak, a gyerekek csonka családban nőnek fel – pedig csak nézelődtél egy kicsit.”
Hát persze. Ma még csak ránézel más asszonyára, holnap meg már az aranyborjút is seggbe kúrod. Tamás, azért bízhatnál jobban is a te istenedben. Mert ez így elég sötét forgatókönyv. Hogy csak egy kocsányon lóg az Armageddon.
És zárszóként:
„Azt javaslom Gyurcsány Ferencnek: térjen meg! Az ő bűneit is megbocsátja az Úr, és azt is megtanulhatja, hogyan illik beszélni. És persze eljöhetne a szombati koncertemre. Utána aztán elbeszélgethetnénk emberségről, szeretetről, méltóságról, felelősségről. Biztos nekem is lenne tanulnivalóm.” (Gyurcsány térjen meg, Heti Válasz, 2007. június 21.)
Késő volt a megtérés. Tamás, te már elittad az agyad.
„A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta.” (János, 1,5)
