Az ősbűn elkövetője. Ha Szent István nem lett volna, az egész magyar történelem másképp alakul, ahogyan az Iwiw históriája, ha nincs a Facebook. Most az is kétséges, hogy még magyarok vagyunk-e egyáltalán, rágódik a bennünk lévő Németh László. Szent István nemzetvesztő tevékenysége minden más bűn előfeltétele. Ő térítette le a magyarságot dicső, kalandozó pályájáról, hiába kelt ki magából Laborc frakcióvezető, hogy „szabad magyaroknak nem kell ilyen úr”, mikor megtudta, hogy a magyarul nem tudó Istennel együtt behozzák az anyós intézményét is. Válaszul nem ráhúzták a Portik-ügyet, hanem kettétörték a gerincét, akár az egész magyarságét, amelyet Szent István elárult egy atomerőmű-bővítésért és az IMF-gigahitelért.
Hiába a Koppány-lázadás, a Vatikáni Szerződés leverte az ezredfordulós ötvenhatot, a multikulti előfutáraként sokszor citált „egynyelvű ország gyenge” István-intelem pedig valójában azt jelentette, hogy hívd be az audis német lovagokat, akik tökére lépnek az ellenzéknek. Szent István nem egyszerűen lecseréltette a rovásírásos utcanévtáblákat érthetetlen latinbetűsökre, de az egész rostabajuszú magyarságot kiforgatta apái és ősapái kultúrájából. És akinek nem tetszett, hogy minden tíz falu építsen templomot és stadiont, négyrét vágták. Van olyan eszmetörténeti elképzelés, amely szerint az egész magyar történelem öncsonkítások sorozata. Szent István kapásból levágta a magyarság orrát, és azóta minden történelmi sorsfordulónál elvesztettünk valamit, hogy végül Trianonnál már csak egy véres törzsként guruljunk be a sírba. Pedig mi lett volna, ha népünket nem forgatja ki magyarságából Szent István? „Mohácsnál győzni fogunk, Dózsa lesz György királyunk, Nagyhatalom századokon át!”. Helyette megkaptuk Semjén Zsoltot. Köszönjük az apostoli királynak.
Olvassa: Top 10 magyar bűnbak naponta húsvétig.
