Deák Ferenc, aki a „Zala bölcséből” lett a „haza bölcse”, a „nemzet prókátora”, és Szabó Dezső, Németh László, Bibó István és Pörzse Sándor rémálma. Az első magyar igazságügy-miniszterként Deák a Batthyány-kormány Dungája volt. Védekező középpályás, tekintetes úr, akire kitalálták a „szürke eminenciás” szintagmát. Az 1839/1840-es országgyűlés után még hintóban ült, mikor nekiállt Ipaden pötyögni és összerakni a büntető törvénykönyvet. Elvi ellensége volt a halálbüntetésnek és a születésnapján a Mágnáskertből hozatott mandulával töltött angolnának és pácolt fogasfilének, de ettől még nem szavazott a csirkefarhátra.
Ellenben fél évszázaddal a megvalósulás előtt már szorgalmazta a vegyes házasság engedélyezését és húsvéti cikkében méltatta az EU-csatlakozást. Az egyszerűséget, közérthetőséget és a szókimondást szerette, aki a kiegyezést is úgy indokolta: „a rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni”. Stílusát és bajuszát Kövér László próbálta tovább vinni, ahogyan Kozsó próbálta újrapozícionálni a szamurájkultúrát a magyar popiparban. Deák helye úgyis megkérdőjelezhetetlen a húszezresen, hogy soha nem románozott – írtuk az 1848-as Galaktikusok vs. Rendszerváltás utáni politikus-válogatottunk összevetésében.
Kossuthnak azonban más véleménye volt Torinóból. Keményebb, mint bármelyik Puhl-szakértés a sporttévében: „Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!” – óvta Kasszandra-levelében a kiegyezéstől Deákot, mikor még nem a Török Zsolt-Rogán Antal szóvivői revolverpárbajok tematizálták a közéletet. Kossuth kifejezte: annyira veszélyes hozzákötni Magyarországot a hanyatló ágon lévő Habsburg Birodalomhoz, mint koton nélkül szexelni Thaiföldön. „Magyarország lesz a máglya, amelyen az osztrák sas megégettetik, égve magunk is” – figyelmezett felemelt mutatóujjal Kossuth, akinek értékelését utóbb átvette az egész gazdasági növekedéssel nem törődő magyar népi-függetlenségi vonal, pedig feltűnhetett volna, hogy a Monarchiában hamarabb felhúzták a Parlamentet, mint ma a Bálna Budapestet.
Szabó Dezső azt írta, 1867 volt az „igazi Trianon”, melynek a valóságos Trianon már csak logikus következménye volt. Bibó szerint pedig a kiegyezés egyszer és mindenkorra eltorzította a magyar alkatot, azzal a skizofrén helyzettel, hogy a magyarok otthon Kossuthot dicsőítik, de nyilvánosan Ferenc József egészségére koccintanak, aki „véres kezű hóhérból” lett Ferenc Jóska és a nosztalgia-szalámik örök reklámarca, mint a szoci nyugdíjasnak Szanyi az Elmúlt nyolc év párizsin. (Lásd 2013 top 10 közéleti csúcseseményeit.) Vagyis hiába írta le Jókai Már 1861-ben „a nemzet első bölcsének” Deákot, ő is bűnbak lett, bizonyára azért, mert nekrológja szerint „az észhez szólt, nem a képzelethez”. Nem Habony Árpád írta a vonatkozó búcsúztatást.
Olvassa: Top 10 magyar bűnbak naponta húsvétig.
VII. Görgey Artúr
VIII. Csokonai Lillája
IX. Szapolyai János
X. Szent István