A 20. század egyik legszebb pillanata volt, amikor a vasárnap szentté avatott II. János Pál pápa megbocsátott a merénylőjének. Naná, hogy „utáljuk az egész huszadik századot”, ahogyan Nagy Feró énekli két Csobot Adél-produkció között, de azért most megpróbáltunk a szépre emlékezni. Chaplin életművéért kapott Oscarja, Nixon lemondása, az első szívátültetés vagy éppen Mandela szabadulása. Az nem került a lajstromba, amikor a popvilág emblematikus alakjai megfogták egymás tökét, és összeálltak a We are the World-re.
10. Charlie Chaplin Oscart kap életművéért, megkövetik húsz évvel a kiutasítás után
Nem kellett magunk mellé ültetni Szabó Istvánt a 100 éves a moziból, hogy aggály nélkül kijelentsük, Charlie Chaplin a filmtörténelem talán legnagyobb zsenije. Nem csupán sétapálcát forgató, kefebajszos csavargóként kacsázott a nagyvilágban, hanem a játékon túl írt, rendezett, világosított és zenét szerzett. Teljesen autonóm alkotó volt, és ilyetén csak Orson Welles, Woody Allen - és Antikrisztusként - az eszement Ed Wood hozzá fogható az elmúlt évszázadban. A legnagyobbak közül viszont Chaplin az, aki egymaga fémjelez egy egész korszakot: kipörgette a némafilmet, pár számmal nagyobb cipőjében eső-kelő figurája a filmtörténelem alighanem leghíresebb karaktere, megelőzve Darth Vadert és a távolba révedő Árpád vezért. Aztán Chaplin, bár először nem hitt benne, vagy száz némafilm után sikeresen állt át a hangosfilmre, és ott is nagyot alkotott. A Modern időkben (1936) fogaskerekek közé szorulva elsőként reflektált az ipari tömegtermelés okozta elgépiesedésre, a Kölyökben (1921) a nyomorra és a munkanélküliségre, a Diktátor (1940) című szatírájában pedig nemes bosszút állt azért, hogy a bajuszát Hitler egyszer és mindenkorra kompromittálta. Itt olvashat pályaáttekintést a 125 éve született Chaplinről.
Pechére azonban zsidó volt, kicsit cigány, de mindenekelőtt kommunista, úgyhogy Amerikában a negyvenes évek végétől rászálltak, ahol csak lehetett. Szerette a fiatal nőket, megtalálták az apasági keresetek és talán az adóügyei se voltak rendben. Kommunistaszimpátiával vádolták, a mccarthyzmus dühöngése idején az Egyesült Államokból kiutasították: a Rivaldafény 1952-es londoni bemutatójáról már nem térhetett haza. Svájcban telepedett le, húsz évvel később követték meg. 1972-ben rehabilitálta az Amerikai Filmakadémia, miután eltörölték a kiutasítást, Los Angelesben nyolcvanhárom éves korában átadták neki az Oscar-díjat az életművéért. Ő volt az első, aki ilyet kapott. Levetítettek egy Best ofot, majd felállva ünnepelték, mikor becsoszogott. Beszéde alatt pedig még a szétkokainozott sztárok is csöndben könnyeztek. Ha ott lett volna Stohl András, az öklébe harap.
9. Leomlik a Berlini fal
A berlini lakók nem arra ébredtek 1961. augusztus 13-án, hogy felhúztak egy Való Villát és már Lilu terelgeti a forgalmat, hanem arra: a kereskedelmi televíziózás szabályainál is kérlelhetetlenebb NDK vezetése éjszaka utcazárakkal és akadályokkal reteszeltette el a keletiektől Berlin nyugati – francia, brit és amerikai - megszállási övezetét, a falatnyi nyugati szeparét az NDK-ban. Mindezt a szovjetek megszállta Kelet-Berlin „védelmében”. Ugyanis addigra már olyan magasra kezdett nőni a Berlini keleti feléből nyugatra átköltözők száma, hogy Kelet-Berlin kiürüléssel fenyegetett, akár a Skála Metró a plázamacskákkal szépen ellátott Westend City Center megnyitása után. A néhány nappal később odaszállított betonelemekből emelték az igazi falat. Lőttek arra, aki engedély nélkül megközelítette. Ettől kezdve, míg a szabados Nyugat-Berlinben Európa egyik kulturális központja és „homoszexuális paradicsoma” lett (a megnevezést az 1988-as magyar Világútlevél zsebkönyvből vettük), ahol David Bowie hozta össze Iggy Poppal az Idiotot és a Lust for Life-ot, a nyolcvanas években pedig Nick Cave tripezett Wim Wenders filmjében, a Berlin felett az égben, addig Kelet-Berlinben, noha már mindenhol átálltak a színes filmre, az élet egyre csak szürkült. Excentrikus, piroskabátos, franciasipkás, harisnyás lányok helyett itt ügynökök fotóztak, a brit bandák helyett a klottgatyás szomszédot. Minden tizedik keletnémet az állambiztonsági szolgálat, a STASI alkalmazottja volt a világ egyik legnyomasztóbb államában.
A berlini fal a világ hidegháborús kettéosztottságának volt a szimbóluma. Ennek egyik pozitív hozadéka az volt, hogy James Bondnak sosem kellett főgonoszért aggódnia. A kedvencünk, amikor az Amazonasban birkózik Medgyessy Péterrel. A berlini fal leomlása után nem csoda, hogy válságba került a sorozat. Mert ennek is el kellett következnie. Az NDK-át még az se tudta megtartani, hogy a sporttörténelem legnagyobb szemétségei Top 10-ben már tárgyalt ipari doppingolásnak köszönhetően minden képzeletet felülmúló, 37 aranyat hoztak haza az 1988-as szöuli olimpiáról, miután behúztak szinte minden számot női úszásban és atlétikában. Azzal, hogy a „Nagy Testvér”, a Szovjetunió bejelentette csapatai kivonását Kelet-Európából, az NDK már nem maradhatott meg.
Olvassa el: Top 10: a sporttörténelem legnagyobb szemétségei
1989 októberében még a rendőrök brutálisan léptek föl a 40 éves az NDK jubileumi ünnepségen tüntető kelet-berliniek ellen, egy hónappal később, 1989. november 9-én este hétkor a híradóban bejelentették az NDK minisztertanácsának határozatát, miszerint az NDK állampolgárai mostantól minden előfeltétel nélkül utazhatnak külföldre. A bejelentés hatására a kelet-berliniek megrohanták a falat, megmászták, a nyugat-berliniek fogadták őket, a keletiek orosz, a nyugatiak francia pezsgővel koccintottak, énekelték Haydn és Hoffmann von Fallersleben Deutschlandlied-jét. Nem sokkal később itt tartotta a világ addigi legnagyobb koncertjét az egykori Pink Floyd-vezér, Roger Waters. Természetesen a The Wall-t nyomta el zenészeivel egy giga-showban. Nagyobb buli már csak akkor lehetett volna, ha a koncert felénél feltűnik egy gitárral David Gilmour, és a két Németország mellett újraegyesül a Pink Floyd és a méltatlanul elfeledett UFO is. Ott tényleg szerelem lett volna a napolaj.
8. Fleming teljesen véletlenül felfedezi a penicillint, népbetegségek válnak gyógyíthatóvá
Ha valaki számon kéri, hogy két hete már miért nem mosogattuk el a beáztatott tányérokat, nyugodtan mondjuk azt, várunk, hátha jön egy ősmoszat, amelyből majd kinyerjük az AIDS ellenszerét. (De minden fiús anyuka nyugodjon meg: mióta okos nők is szóba állnak velünk ritkábban mondjuk, hogy azért nem takarítunk soha, mert nem csinálunk piszkot.) 1928 októberében a skót Alexander Fleming bakteriológus (névrokona a James Bond szerzőjének) a londoni St. Mary kórház laboratóriumában nem mosta ki rendesen a petricsészét, melyben Staphylococcus-baktériumtörzseket tenyésztett, és mikor reggel ránézett, észrevette, hogy a tenyésztálon elszaporodó penészgomba kinyírta a baktériumokat, mint Schwarzenegger a Kommandóban a Val Verde-i magánhadsereget. Fleming munkásnapjait innentől a csodálatos penészgomba baktériumgyilkos hatása töltötte ki, a penészből kinyert „penészlére”, „penészszűrletre” vagy „penészfolyadékra” (mi most hánytuk el magunkat) először 1929. március 7-én használta a penicillin nevet. A penicillinnel népbetegségek váltak gyógyíthatóvá, „egy injekció beadásával túl lehetett esni a tripperen”, legalábbis Faludy György ezt a hatását emelte ki az antibiotikum szupersztárnak.
Háromrészes Faludy-eposzunk itt olvasható: "Csak én fogjam be a pofámat?" - Faludy György a pompéji strázsán
7. II. János Pál pápa megbocsát a merénylőjének
Amikor a Knight Ridert gyártó cégtől még nem rendeltek golyóálló pápamobilt, II. János Pál pápa egy nyitott terepjárón hajtatott körbe 1981. május 13-án, hogy megáldja a Szent Péter téri audienciára összesereglő közel húszezer hívőt. Már épp kanyarodott volna vissza a tömeg mellett lépésben haladó fehér pápadzsip, mikor 17 óra 19 perckor egy török férfi, a huszonhárom éves Ali Agca közvetlen közelről többször a szentatyára lőtt. Agcát azonnal letartóztatták, az életveszélyes hasi sérülést szenvedő II. János Pált kórházba szállították, ahol hatórás beavatkozással sikerült megmenteni az életét, újabb bizonyítékaként az orvostudomány csodájának, bár az igaz: kinek legyenek jó égi kapcsolatai, ha nem a pápának. A mai napig kérdés, a merényletben mennyire volt benne a KGB vagy a bolgár titkosszolgálat, de ezt a nyitott mondatot most meghagyjuk Nemere Istvánnak és Mattyasovszky Jenőnek. Az biztos, hogy II. János Pál pápa a gyűlölködéstől hangos 20. század egyik legszebb gesztusát gyakorolta, amikor felépülése után bement a börtönbe Agcához, elbeszélgetett merénylőjével, majd megbocsátott neki. Ez az igazán keresztényi gesztus, nem az, amikor Semjén Zsolt kilövi a kócsagokat. Főként, ha már tudjuk, hogy Szent Ferenc prédikált a madaraknak.
6. Az újságírás diadala: Nixon belebukik a Watergate-ügybe
És akkor most mindenki igyon kurva sok bort, s ünnepeljük az újságírás diadalát. 1972. június 17-én éjjel, szűk félévvel a választás előtt lefüleltek néhány betörőt a washingtoni Watergate-irodaházban, a Demokrata Párt választási központjában. Obersovszky Péter egy kedélyes vasárnap reggeli műsorban talán átsiklott volna afölött, hogy a behatolók öltönyösök voltak, egyiküknél lehallgató kütyüket találtak, másikuknál fehérházi telefonszámot és egy sokezerdolláros csekket a „Válasszuk újra Nixont!” pszeudo-cilvilszervezettől, amely amúgy teleragasztgatta a New York-i sárga trolikat Gyurcsány a hibás! matricákkal. Pedig az talán ennyiből is biztosnak látszott, hogy nem csak egy csapat csövi tévedt el pár pillepalack Cimbora bortól, mint Alföldi ellen tüntető űrmagyar a Művészetek Palotája és a Nemzeti Színház között. Nem úgy a Washington Post újságírói, Bob Woodward és Carl Berstein, akik módszeresen utána jártak a Watergate-ügynek, és majd egy éves kemény munkával, a század leghíresebb pornószínészének informátorának, „Mélytoroknak” segítségével 1973 tavaszára fölfejtették a szálakat: a lehallgatásra maga Richard Nixon elnök adhatott utasítást a republikánus Petrétei Jóskának és a fiúknak a laborban.
Persze a közben újraválasztott azbesztarcú elnök mindvégig tagadta, hogy ő maga tudott volna a lehallgató-akcióról, amely annyira hihető, mint amikor Michael Jackson a Smooth Criminal klipjében szétveri a csehót. Nixon nem húzhatta már olyan soká, miután bebizonyosodott, hogy egy simabőrű bűnöző, a média nyomására pártja megvonta tőle a támogatást. 1974. augusztus 8-án egy tizenhat perces televíziós beszédben felsorolta elnöksége érdemeit, aztán lemondott. Távozása után azonnal leszámolták a Fehér Házban az ezüstkészletet. Két évvel később pedig már leforgatta a politikai krimi amerikai mestere, Alan J. Pakula Az elnök embereit a két újságíró szerepében Robert Redforddal és Dustin Hoffmannal. Azóta úgy szaporodtak el a Dunagate, székházgate, szervergate, Berényi-gate és mindenféle gate-címek a médiában, amihez csak a Kemény-menet, Kemény-fiúk, Kemény-siker címadások náthája volt fogható a magyar sportújságírásban.
Holnap jövünk a második résszel, addig is ajánljuk néhány korábbi top tenünk:
Top 10: emblematikus lovak a történelemben
Top 10: bűnbakok a magyar történelemben
Top 10: 2013 közéleti csúcsteljesítményei
Top 10: a sporttörténelem legnagyobb szemétségei
Top 10: történelmi ikertornyok
Akar többet tudni? Kövesse Facebookon a Page Not Found történelmi stúdióblogot!
