"A félelem az, ami összetartja a birodalmat" - vallotta Tisza István, akit a Monarchia magyar Darth Vadereként, amolyan erős embereként tart számon az utókor. A Sándor-palotai dolgozószobájában rendre megjelent neki hologramon Ferenc József és egyszer egy ülésen ötven méterről szorongatta meg az aggályoskodó Khuen-Héderváry Károly nyakát. Félték és tisztelték. Az 1903-1905, valamint 1913 és 1917 között volt magyar miniszterelnök, 1912-1913-ban pedig házelnök is. A mai napig mutogatják a parlamentben azt a golyónyomot, amely azután keletkezett, hogy az ellenzéki Kovács Gyula képviselő le akarta lőni a házelnök Tiszát a pulpitusról, de célt tévesztett.
1861. április 22-én született gróf Tisza István.
Tisza leverte az ellenzéki obstrukciót, kivezettette a parlamentből Károlyi Mihályt, majd párbajt is vívott vele, melyben legyőzte, keresztül vitt megszavazhatatlannak hitt törvényeket és szétveretett munkástüntetéseket - hadd utaljak az 1912. május 23-i "vérvörös csütörtökre" -, és még az "útelágazás" kifejezés sem jelentett neki leküzdhetetlen akadályt. Az általános és titkos választójogban látta a Monarchia Magyarországára és a magyar vezetésre, a tradicionális elitre leselkedő legnagyobb veszélyt. Ady Endre ezért "geszti bolondnak", "magyarnak, úrnak egyként rongynak" tartotta, Tisza pedig egy magánbeszélgetésen azt mondta, hogy "Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmáján". Azóta is szereti a magyar eszmetörténet párba állítani Adyt és Tiszát - például Szekfű Gyula is ezt teszi a Három nemzedékben. Mindketten kálvinisták voltak és erősen fatalisták, a Monarchia Magyarországa utolsó másfél évtizedének legkarakteresebb egyéniségei, továbbá egyikük sem szerette az Éjjel-nappal Budapestet.
Tragikus sorsuk is közös. Adyt betegsége vitte el negyvenegy évesen, Tiszát pedig az őszirózsás forradalom napján, 1918. október 31-én máig sem teljes bizonyossággal azonosított katonazubonnyos férfiak lőtték le Hermina úti villájában. A frontról hazatérő katonák Tisza Istvánt tették felelőssé az első világháborúért, azért, amelyet, azóta már tudjuk a levelezésből és a jegyzőkönyvekből, Tisza az utolsó pillanatig ellenzett. De ha már az Osztrák-Magyar Monarchia belépett, végig kell csinálni és nem szabad gyengeséget mutatni - hitte. A "gyűlölt" Tiszáról ajánlom ifjabb Bertényi Iván kiváló tanulmányát.
A Tiszáról és Károlyiról adott történészi szakértésem a Régen minden jobb voltban kis tekerés után itt hallgatható.
