DAS BLOG - Közélet Kultúra Kritika (de Győrffy Miklóst itt ne keressék!)

Csucsu - REFLUX

Csucsu - REFLUX

C3PO, a seggberúgott tolmácsrobot

2007. augusztus 07. - csunderlik.péter

Ilyen se volt még. Megvédek egy gépet, amikor alapértelmezve utálom őket. Default.

De most mégis. Mert a szarrágást még amazoknál is jobban utálom. Márpedig a friss Magyar Narancsban szerintem annak lehetünk tanúi, a Hét kis kritika rovatban, Varjasi Farkas Csaba prezentálásában. Farkas úr ugyanis fölényessége teljes tudatában kegyetlenül megalázza a www.webforditas.hu oldalon fellelhető új fordítóprogramot. Arcon köpi, felpofozza, csengőt köt a nyakába, háromszor seggbe rúgja:

„Ilyen marhaságot kitalálni sem lehet. Fordító algoritmus, amire ráereszthetünk bármilyen szöveget vagy webtartalmat, és a másik végén kijön magyarul. Magyar szavakban. Most tényleg nyers leszek: ez egy fostalicska (na, erre varrjon patentot a fordítógép, fordítsa direktbe: this is a diarrhoea wheelbarrow)! Gonzóság? Fenét, a gonzó nem attól jó, hogy egyeztetési hibáktól nyüzsög. Ez a direktben fordító mindent alulmúl.”

Mit vártak? Hogy Arany János ül a kábel másik végén? És Shakespeare-t oda-vissza fordítja ötödfeles jambusokban, rímes időmértékben?

Ember, ez egy buta gép, akinek nincs esze, csak szorgalma, nagy segge, és egy még nagyobb szervere. Egy fáradhatatlan iparos, akit emberek beprogramoztak, és ha például meglátja, hogy  „fuck off”, akkor kiböki, hogy „húzz a faszba”, meg ha csöng a csengő, akkor csorog a nyála, mert egyszerű, mint Pavlov kutyája. Nem tud gondolkodni, hahó! 

Sőt. Elárulok egy titkot Májköl. Még kávét se főz, és még dugni se lehet vele az íróasztalon. Ez nem titkárnő.

Farkas úr túl sok Knight Ridert nézett. Meg a Csillagok háborúját  is biztos túladagolta.

Mert amit ő vízionál, az már nem egy ingyenes (!) online fordítóprogram, hanem egy valóságos C3PO. Egy tolmácsrobot. Aki aztán nem vét egyeztetési hibát, mert érti is, amit csinál. Mert mesterséges intelligencia. De azzal szemben a Terminátor óta vannak aggályaink.

Hát adnék én Farkas úrnak mesterséges intelligánciát. Amit ha sokat baszogat, hogy ez így szar, úgy szar, akkor az szól a sziklás-hegységbeli kollegának, hogy ugyan már, küldjön egy kisebb rakétát Farkas úr garázsára, vegye má’ észre, hogy ne baszogasson itten. Értetted? Egyeztetted?

Örüljünk, hogy van egy ilyen ingyenes fordítóprogram. Olyan, amilyen.

Szuvenír nyihaha ne kukucska protku.

A hat legjobb csajozós duma

Ittál már? Kajáltál már?

Akkor bocs, mert ha ezt elolvasod, menten kihányod.

Aki ismer, az tudja, ha tehetem, akkor mindent elolvasok, ami csak kezem ügyébe kerül. Legyen szó a bicebóca nénitől kapott Jehovás-füzetekről, a Kiskegyedről, vagy éppen a Nemzetőrről. Most éppen az augusztusi Glamour került sorra, a női magazinok kvintesszenciája.

Már rögtön az intró felcsigázott:

„Mindent elkövettünk, hogy úgy érezzétek, mintha minden nap a ti napotok volna: azt fürkésztük, vajon miről álmodik egy mai lány.” Imígyen szóla Maróy Krisztina a szerkesztő levélben. Nyolcadik oldal.

Hohó. Nosza, mohón kezdtem lapozni. Legalább úgy, mint az istenkísértő szerzetesek Arisztotelész elveszett könyvét a Rózsa nevében. Meglelem hát a nagy titkot, végképp én leszek a női lélek nagy tudora, aztán már csak egy napszemüveg, és mindörökre átvedlek Ernyey Bélává. Gondolatban már listát írtam, hogy kit is veszek majd be a háremembe, és előre kiosztottam a sorszámokat.

De csalódnom kellett: Mi ez a szar?

Jó, mondjuk a női lapokkal szemben azóta vannak fenntartásaim, mióta valamelyikben elolvastam egy tanácsadó cikket, ahol azt vesézték ki, hogy milyen csillagjegyű férfiaknak mi a legkedvesebb erogén zónája, és a Halakhoz a lábfejet írták. Igen, azt.

Az Oroszlánnak meg bezzeg beírták a farkát, hogy azt ragadja meg a hölgy, ha igazán kedveskedni akar.

Nekem meg ugye a lábfejemet markolássza, mert állítólag azt szeretem igazán. He, a női magazinos tuti tipp, mely csak arról feledkezik meg, hogy a férfiban és a pontyban az a legközösebb, hogy ugyan van fejük, de mégis mindkettőt a farka irányítja.

Még hogy a lábfej! Aztat majd én eldöntöm kisanyám! – böfög ki a bennem lakozó Orbán Józsi.

Szóval már az a cikk is jelezte, talán az ilyen lapokat dilettánsok írják, de most aztán végleg megbizonyosodott.

A nagy tudás, hö. Ugyan. Jó, hogy mellékletben nem kínálták még a Bölcsek Kövét is az ajándék ajakír mellé. Ezek tényleg dilettánsok.

A mostani Glamour huszonnegyedik oldalán ugyanis kinyilatkoztatták, mi a hat legjobb csajozós duma, amit ha meghall a női olvasó, akkor menten úgy kell mosolyognia, mint a beszívott Mona Lisa; és repessen örömében, mert immáron dokumentáltan egy igazi lovag udvarol neki, hát szem és bugyi nem maradhat szárazon.

Íme, a legstílusosabb pasikat az alábbi bókokról lehet felismerni. Hölgyeim, tessék jegyzetelni.

1. „Ha a szüleid nem találkoztak volna, akkor én most nem lennék ilyen boldog.”
2. „Van nálad térkép? Elvesztem a szemeidben.”
3. „Milyen érzés a buli legszebb csajának lenni?”
4. „Szia, ne haragudj, nem te vagy az igazi véletlenül?”
5. „Ragadós a jókedvem, te is mosolyogj!”
6. „Mennyibe kerül egy mosolyod?”

Uramatyám! Szédülök, görcsbe rándulok, mint akit lefújtak chemotoxszal. Ez volt a reakcióm, mikor elolvastam. És most, hogy be kellett gépelnem, hát majdnem úgy beledöglöttem, mint legutóbb VV Ágica négy szem Algopyrinbe. Még szerencse, hogy kétszer hánytam közben.Még hogy a 6 legjobb csajozós szöveg! Ha! Hát ezt honnan szopták?


Ilyeneket Vili mondott a Nagy Ő-ben, mikor Anikónak udvarolt. És még nála se nyert. Nem is csoda, ilyen szar dumákkal még egy lajhár is lesre fut, hacsak a csaj nem sötét, mint a kút.
Ennyit a Glamourról. Ennél még a Nemzetőr is nívósabb.

Úgyhogy inkább én adok tanácsot, és Csetneki Máté lakótársam most kezdi el fogni a fejét. Nos, hogy egy szívemnek kedves Quimby-számból idézzek:

„Adj egy slukkot a cigidből, szeress belém, te ringyó!

A terráriumban az unalomtól felfordult a kígyó.”

Nekem nagyon tetszik. Ez biztos nyerő. Vagy ha nem értékeli a lány, akkor nem is kár érte. Srácok, ezt tegyétek zsebre. Ki lehet próbálni. Ha nem hagy ott a hölgy, akkor aztán meg lopjatok neki valami megcsócsált fröccsöt, és nyújtsátok át, arcotokon a franciskánus szentek üdvözült mosolyával, hogy ezt "Neked loptam." Micsoda romantika! Már majdnem olyan, mint a Született gyilkosokban. Az lenne az igazi, De sajnos ahhoz még én is kevés vagyok. Nem kicsit, nagyon.

Ez lenne a végső tanulság, mert most be kell fejeznem, nehogy a laptop túl sokat legyen itt az ölemben, mert az nem tesz jót a here hő-háztartásának, mivel a meleget nem szeretik a spermiumok. Legalább annyira nem, mint amennyire én nem komálom az ilyen fentebb idézett dumákkal nyomuló, „Meghívhatlak egy italra?” - Viliket.

PS: A Bruce Willisről szóló Glamour-cikkben pedig James McCole-t írtak John McClane helyett a Die Hard kapcsán. Tragédia. Hogy Tóta W. Árpádot idézzem: „belegondolni is szörnyű, hogy valakik csak ebből a dögkútból esznek.”

Úgyhogy szürcsöljetek inkább Csunderlik-verseket.

 

Álljunk meg egy szóra!

Történelmi pillanathoz érkeztünk.

Ugyanis ez az első bejegyzésem, amiben nem lesz sem altesti utalás, sem koituszra való felhívás, anális-vaginális. Orális végképp. Megnyugtatásul közlöm: ez csak egy mérföldkő, nem fordulópont, még csak nem is útelágzás, ööö, útleágz, no igen, nehéz szó.

Az ok prózai. A friss Heti Válaszban ugyanis az a Horkay Hörcher Ferenc eszmetörténész jelentkezett egy publikációval, aki nem mellesleg a szakkollégiumomban (MCC) is tanít, és hát ezért van most a disztingválás. Nem szeretnék újabb megrovást, ühüm.

Tovább

Már megint az arcunkba pisálnak

Esküszöm, egynémely osztrák aulikus tökét már tényleg le kéne vágni, mert ezek már megint az arcunkba pisáltak. Sőt. Ki tudja még miket is csináltak, hát bele se merek gondolni. Mert csütörtök óta megint habzik a Rába. Múltkor (lásd: "Szimatnak szemét")már ellőttem a veszett kutyás hasonlatot, úgyhogy most azt mondom, úgy habzik, mint VV Leó vaníliás kólája, amit egyszer a pincérként dolgozó cimborámtól rendelt, és hát abba a fröccsbe ugye került nem kevés fehérje is. Undorító.

Tovább

Kinek a keresztje

Kommunizmus van itt, meg biztos a judeobolsevikok.

Pedig nem, egyszerűen csak hülyék, mint a segg. A Nemzetközi Labdarúgó -szövetség (FIFA) ugyanis a héten hozott egy párthatározatot, miszerint a focisták ezentúl nem írhatnak semmit a mez alatti pólóra, mert a mezfelhúzós gólörömöknél mutogatott üzenetek másokat sérthetnek. A tiltás hatványozottan érvényes a vallásos szentenciákra. Mert az állítólag különösen nagy bunkóság.

Tovább

Szimatnak szemét

A híreket hallva néha már azt hiszem, mintha Magyarország Európa latrinája lenne.

Merthogy mindenki idehordja át szemetét, szarját. A nukleáris hulladéktól kezdve a véres tamponig, mindent. Ha van rá módjuk, még a használt papírzsepit is átpöckölik a határon.

Különösen az osztrákok. Érdekes az a nép, váltig állítják, hogy Beethoven osztrák volt, de Hitler német, mert ők velejéig kultúrnép. Européerek. A gyáraik ugyan beleokádják a mocskukat a Rábába, de elmondásuk szerint ők azt addigra annyira megtisztítják, hogy az már-már szinte Hohes C.

Tovább

Johnny és a Kékmadár

Kedves János!

Mivel te is az esztergomi ferencesekhez jártál, és még az iwiw-en is ismerősöm vagy, ezért engedd meg, kérlek, hogy most letegezzelek. No szóval.

Ide figyelj Dzsoni! Agyadra húzódott a madárinfluenza? Vagy most mi van?

Mert ezt nem értem. Július közepén bejelented, hogy december 31-én távozol a Gazdasági- és Közlekedési Minisztérium éléről, mert az SZDSZ vezetése teljes embert kíván. No, ezzel legkevesebb két probléma van.

Tovább

Achtung, néger! II.

Hát hogy jön ahhoz a Mészöly Kálmán?

Hördült föl bizonyára a Tarzannal sakkozó Ugechukwu Gordian, már ha az ágakra hegesztett bungalójukban van tévé, és Jane spiráljával befogják a Zuhanyhíradót. Ugyanis a Sport TV kibeszélő műsorában Mészöly Kálmán múltkor olyat mondott, amit hallva Martin Luther King kétszer megfordult sírjában, fejét csóválta minden européer, Nelson Mandela és Denzel Washington pedig menten kiegyenesített egy rakat kaszát.

Tovább

Ma Error

Uraim, vége. Úgy tűnik meghalt.

Önálló életre kelt herpeszem maradványait talán már holnap postára adom a Patológiai Intézetbe: egy kis formalin, csipetnyi balzsam, és ősszel talán már ki is állítják Deák Ferenc agya mellé a kisiskolásoknak. Mert ma már az ecetre se reagált, hát bevégeztetett.

Már tegnap is csak alig élt: az erejét vesztett gigász még egy viasatos Herkules-sorozatba se mehetett volna el riogatni, legfeljebb a Hídemberbe fért volna be második főgonosznak Metternich mellé. Leépült, akár Som Lajos.

Pedig még három napja is úgy tűnt, hát ez kibír mindent, akár a csótányok, vagy Keith Richards  De nem, én győztem. A romokat meg majd eltakarítom egy kis Beponthennel. Sebekre és túlzottan igénybe vett mellbimbókra a doboz szerint különösen hatásos. És mivel nem a TV SHOPban vettem Jorge Hane-tól, hát igazán lehet okom bizakodni. Elmúlik nyomtalanul. Prológ vége.

Tovább

Hímnős (kultúra!)

Az ajakimon pislogó százkarú Kombuchával folytatott küzdelmem döntő stádiumába érkezett. A spórákat mintha már nem köpködné, kezdenek fogyni az életerő-pontjai, de még kapaszkodik belém ezerrel. Fel kell törnöm vasbeton állásait, mi ehhez képest a Nyugaton a helyzet változatlan. Még hosszú küzdelem vár ránk. Kegyetlen háború, a genfi egyezményt mindketten leszarjuk. Erősnek kell hát lennem, tartanom kell magamban a lelket és a harci kedvet. Most éppen egy ilyen, "bicepszem akkora, mint a Tátra; mint a szart, úgy teszlek lapátra" típusú fantasztikusan értékes friss alkotásommal.

Tovább

Das Ragály

Uraim, Camus Pestise lófasz ehhez képest.

De még azok a TNT csatornán játszott 60/70-es évekbeli oldszkúl sci-fi-k se, melyek  úgy kezdődnek, hogy 2030, New York, negyvenmillió lakos, a levegőben a vírusszennyezettség elérte a maximumot, mindenki a föld alatt él; aztán 9 perc után feltűnik koton-ruhában Charlton Heston. Hát azok se ennyire nyomasztók.

Mert összeszedtem valami ragályt. Robin Cook hegyezheti a cerkát, ahh. Borzalom. És ez nem kitaláció, mint a madárinfluenza; nekem nincs Richter-részvényem.

Tovább

Frankeinstein egy hétre jegelve

Kedves minden idetévedő, akik elhagytátok a sárgaköves utat, mert követtétek az fehérnyulat.

Szóval most VOLT miatt szűk egy hét szünet következik, mert nem hiszem, hogy a ma kétezer forintért felesben vételezett egyrétegű hangyafasznyi sátrunkban lesz internetcsatlakozás. Ugyan Ákos is fellép Sopronban, és ha szépen megkérem, talán varázsol egyet nekünk két kenyérszaporítás között, de különösebben nem reménykedem. Nagyon elfoglalt ő, akárcsak Óz, a nagy varázsló.

Tovább

Frankeinstein I.

Én, Doktor ... , miután asszonyomat és gyerekeimet elragadta a pestis, az fekete halál, e szörnyű ragály; az Úr 2007-dik évében, egy sápadt holdvilágos, zivataros nyári éjszakán Damjanich utcai molyrágta albérletem legsötétebb helységébe, az úgynevezett „húgyos”-ba visszavonulván végső elkeseredésemben úgy határoztam, hogy szörnyű kísérletbe fogok. Óh, még most is belereszketek, midőn belegondolok ezen borzadályba, mely – Isten a tanúm rá – valóban megtörtént, és csakugyan szörnyűség.

Tovább

Az akarat diadala

Most vasárnap győzött az igazság. 

Ugyan Eperjest nem kaptuk vissza, de Kimi Raikkönen megnyerte a Francia Nagydíjat.

Volt idő, mikor a Forma-1-et nem tartottam sokkal színvonalasabb passziónak a Kálvin téri kocsmai nyerőgépezésnél, de mióta hosszú évek után ismét vannak előzések, hát megint odakapcsolok. Jól bealszok, aztán ha valami érdekes van, akkor a Palik úgyis felébreszt. Milyen kedves.

Szóval van ez a Raikkönen gyerek. Korábban különösebben hidegen hagyott ez a finn faszi, de mióta megtudtam, hogy alkoholproblémái vannak, határozottan szorítok neki. Az elmúlt évben ugyanis máson se csámcsogtak az okos Szujóék, minthogy ez az ember alkoholista, azokat pedig nem szeressük. Mert aztán Szujóként élni a létezés legmagasabb rendű formája.

Tovább

Sötétkamra

Van valami ami nagyon aggaszt: Bérczesi ’Hiperkarma’ Robi szellemi leépülése. Szívem szerint most úgy csípőből lebasznám, mint ahogy Palik szokta a Gyulát, de nem, ez csak most egy ilyen könnyed tockos lesz, hogy éppen csak megfejelje az asztalt, de azért még ne kenődjön szét úgy a feje, mint annak a vezető riporternek*, aki engem mindig a notre dame-i vízköpőkre emlékeztet. No meg a Gumimacikban is voltak olyan szörnyek, de azok úgy látszik átköltöztek Bérczesi mester fejébe. Óh, azok a kibaszott hangok.

Tovább

Quimby: Bordély Boogie

Annak ellenére, hogy informatikai analfabéta vagyok, tegnap az elemekkel dacolva, széllel szemben pisálva sikerült teljesítenem hetek óta dédelgetett missziómat, hogy feltöltsem a youtube-ra a Quimby Bordély Boogie videóját még 1996-ból. Zseniális. Van egy nem gyengén David Lynch-es beütése, vessük össze a Twin Peaks-szel. Mikor először megláttam, nemhogy magam alá pisáltam, de még a bokám is lefostam. Zsilettpenge, kifestett Kiss Tibi, agyament Líviusz, fehérneműs lotyohohóók, hát van itt minden kérem. Micsoda világ, mekkora művészet. Nézzétek má' meg, nehogy má' hiába töltöttem föl órákig tartó balfaszoskodás után, míg csak az vígasztalt, hogy: "egy lélek ha jó, egy lélekhajó / átviszi oda, ahol az élet csudajohohóóó..." *

Egyszerűen (...) Kurvajó!

*a szövegre inkább keressetek rá, elsőre nem könnyű dekódolni. Van ilyen.

Szólt a cenzor

Hát én is szólhatok. Mert ez most kikívánkozik. 
 

Sokszor engem is lebasznak, hogy írjak kevésbé trágárul, mert hogy a fasz, meg a picsa, az nem kóser, és inkább ne, mert ez komolyabb lapoknál már vállalhatatlan lenne. Mert ott a faszfej helyett tökfejet írnak.  Ja, meg a „tejbe tök”.

Akkor most csak egy személyes megjegyzés (jegyzet!) a "csúnya" szavak és kifejezések értelmetlen üldözéséről, mely visszafelé is elsülhet.  A kereskedelmi csatornák előszeretettel szinkronizálják át a filmeket, mely során igyekeznek a minimálisra redukálni az úgynevezett "csúnya" szavak számát, és az eredetit egy általuk enyhébbnek vélt kifejezéssé transzformálják. Ez többnyire a film élének csorbulásához vezet. Most nem a Tüskevárról beszélek kifejezetten.

Tovább

Morgó (kultúra!)

Hát igen. Nemrég megtaláltam egy még tavalyi szkiccsemet. Az ötlet még mindig tetszett, úgyhogy most gyorsan kipofoztam (zum Beispiel: "hideg, rideg, gyomrodba döfő síkideg"), bár még jócskán lehetne csiszolni rajta (még 1-2 versszak középre?) , de már így is egy gyöngyszem. Jó tudom, tegnap megígértem a Csetnekinek, hogy ha legközelebb írok, kevésbé leszek nonkomform, de most ezt így kellett megírni. Aztán legfeljebb a Máté lebasz. Abba még nem halt bele senki.

Tovább

Rock-térítő I-II.

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (János, 1,1-2)

Volt egyszer a Neurotic.

A már nevében is bizalomgerjesztő formáció a hetvenes-nyolcvanas évek nagy hatású nyugati igéjének, a punknak volt az egyik első nevezetesebb vasfüggönyön inneni megtestesülése, vámpíros arcfestéssel, bakanccsal, bőrjakóval, vécélánccal, ziherejsztűkkel, még 1981-ben, frissen érettségizett, koppintó ifiurakként. Aztán később elkapta őket a nyugati újhullám, és legvégül egész a funkyig sodródtak: trombita, lánykórus, miegymás; mindez vandalizmussal és szuicid performanszokkal fűszerezve. Az évtized második felére talán a leghírhedtebb underground együttessé avanzsáltak, köszönhetően a kultikus frontembernek, a néhai Pajor Tamásnak. Őstehetség volt, olyan szövegeket írt, hogy eldobod az agyad. Ha száz évvel korábban születik, ő ihlette volna a géppuskát, úgy szövegelt. A többi bandatag nevét a farkam se tudja. Mehetnek a balettba ugrálni, már elnézést.

Pajor Tamás. Ő lehetett volna a magyar rockzene első halottja. Magyar Jim Morrison, alfa-ikon, kinek összefirkált sírkövéhez lányok zarándokolnak, hogy otthagyják monogramos szívecskéjüket. De nem lett.

Tovább

Vak végzet

Mi kacagtatóbb Rutger Hauernél? Egy vak Rutger Hauer.

Mert igen. A valaha még az egyszervolt szakállas Stallone terrorista antitézisét is alakító (→ Fantom az éjszakában), ám aztán a B-kategóriás filmekből kapitálisra hízó segge miatt fokozatosan kiszoruló színészfejedelem ebben a filmjében egy Világtalan Vietnámi Veteránt (micsoda alliteráció!) alakít, aki azonban minden fogyatékossága dacára úgy veri le a gonoszokat, mint vak a poharat. Höhöhö.

Micsoda művészfilm. Feketék az éjjel szenet lopnak.

No, most abbahagyom a gyalázást, mert még a végén rám fogják, hogy szabadidőmben nyomorékokat borogatok ki a tolószékükből, hogy aztán jókat röhöghessek azon, ahogy csak kapálóznak a földön, mint egy hátukra fordított szarvasbogár.

Inkább nézzétek meg ti is hétfő este. Nagy tanítás. Jól csak a szívével lát az ember; ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Aztán ha senki se látja, már lehet röhögni a szebb napokat is látott, karddal hadonászó, szájszagú vak prófétán.

(Vak végzet, RTL Klub, hétfő, 21.15)

Hús és vér

Elmúlt két választásunk (2002, 2006) alkalmával olykor még az olyan felkészült politikai elemzők, mint Lakner Zoli, a vicces hajú Dolph Lundgren-alteregó, vagy éppen a mindig elfogulatlan Stumpf István is csak értetlenül álltak azelőtt, hogy az MSZP azok után nyomta le a Fideszt, hogy az időközi közvélemény-kutatások alapján még nem nekik állt a zászló. Hát igen, az nagyon nem állt. Az erekcióra mindjárt visszatérünk. Addig is unatkozó női olvasóim csak forgassák a Fürge ujjakat, a Burdát, vagy Lévai Anikó tésasszony szakácskönyvét.

Ha csak arra gondolunk, a 2004-es EP választáson milyen katasztrofális vereséget szenvedtek a szocik, Medgyessy Pétert leváltották a bizantinus intrikusok, a Viktor meg közben állítólag összegyűjtött hárommillió aláírást, hogy jöjjön vissza a Bobby Ewing, akkor érthető a tátott száj, amibe  még Ron Jeremy is beleférne szőröstül-bőröstül. Jó, a választásokig még volt a legpunnyadtabb szaró galambok totyogására emlékeztető száz lépés program, meg a miniszterelnökjelölti tévévita is. Ott a bólogató Túri-Kovács Bélákhoz és kedves Kudlik Julikhoz szokott felcsúti jobbszélső már elég fáradtnak tűnt, a bespurizott Gyurcsány meg annyira seggbe akarta rúgni az ellent, hogy majdnem hanyatt esett, de ennyi. Szórakoztató volt, de Pelczné Gáll Ildikó is megmondta, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve. Szegény Pelcz.

Aztán nagy győzelmet arattak a szocialisták. MÉGIS. 2002 után megint. Ilyen négy év után ki gondolta volna. Hát ezért kamilláztak az elemző urak. Igen, megcsinálták. Jessz!  Öklözhet a levegőbe Hiller István.

A farkam gondolta volna, és már helyben vagyunk.

Tovább

Pótkerék

Sose hittem volna, hogy egyszer valamiben egy nevezőre jutok Semjén Zsolttal, mikor az az ember úgy sötét, mint a középkor abban a pestises filmben. És mégis.  Előbb abban, hogy Tinky Winky homokos, és a teletabik csak a heroinistáknak nem okoznak lelki sérüléseket; most meg az alábbi témában is. Megnyugtatásul megjegyzem: ha ketten csinálják ugyanazt, az még nem ugyanaz, lásd a magyar Rém rendes családot (lámpavasra az alkotókkal!), úgyhogy talán ettől még nem ugrok el holnap a zaciba, hogy akkora fukszot vételezzek, mint amekkora Várszegi Asztriknak van, no meg a Puff Diddynek. Pedig artista nélkül most akciós is.

Tovább
süti beállítások módosítása