Amikor az esztergomi ferencesekhez jártam, volt egy olyan fura szokásom, hogy a menzán mindig elsők között csócsáltam meg a legfrissebb Új Embert, a katolikus lapot, amely éppúgy hivatalból járt az osztályunknak, mint a fejenként egy guriga vécépapír havonta, ami a konvertibilis valuta szerepét is betöltötte a kolinkban. A mai napig se értem igazán, miért olvastam az Új Embert, mikor nem volt benne se csöcsös nő, se sportrovat. És mégis.
Ugyan Új Ember az érettségi (2003) óta nem volt a kezemben, mert már venni kéne, de helyette van más is. Különösen mióta a szomszédtól lopjuk az internetet. Szívesen olvasgatok a hüvelygombáról, a pontyokról, no és vallásosként néha rátévedek az ilyen nagyon keresztény oldalakra is. Ott mindig a fórumok a legérdekesebbek.
Az egyiken találtam az alábbi okítást egyik kedvenc bandámról, a Led Zeppelinról, melyet a derék fiú, akit csak úgy tudok elképzelni, mint a Barátok Közt Balassa Imréjét, bizonyára valami színvonalas kiadványból kopírozhatott ki, mondjuk abból, amit az atyától kapott cserébe a, no mindegy. Tolle lege:
"Szintén Angliában alakult 1968-ban a Led Zeppelin, amely gitárosának, Jimmy Page-nek köszönhetően foglal el fontos helyet a rock'n'roll világában. Page, akinek már megvoltak a tapasztalatai a hallucinogén drogok és a homoszexualitás terén, az egyértelmű sátánimádat felé vezette az együttest. Hírnevéhez leginkább két műve járult hozzá: a Stairway to Heaven, amely a boszorkányságon alapul és a tudatalattinak szóló üzeneteket tartalmaz, és a Presence (Jelenlét, megjelenés), amit a koncertjeiken mindig jelenlévő sátáni hatalomnak szenteltek."
A kurva életbe. Miért is?
Persze tudtam, hogy Jimmy Page-nek már a kezdet kezdetén agyára ment az okkultizmus, egy kastélyt is vásárolt, melyet telepakolt a fekete mágia mindenféle sötét kellékeivel, és ilyen szertartásokat is celebráltatott magának, sőt, talán a köntösös pópa is ő maga volt. Jól van na, full kábszeres volt a faszi. Belőve Ozzy Osbourne (Black Sabbath!) is leharapta egy élő galamb fejét, a bemeszkózott Morrison bácsi meg minden koncerten megkúrta a színpadot. Van ilyen.
Hagyjátok, ő egy művész!
De Jimmy Page, Robert Plant és a többiek itt nem álltak meg, hanem a hozzászólás szerint az egész világot magukkal akarták rántani a Sátán sötét seggébe. És állítólag ezek a drogosok sápadt holdfénynél az ördöggel táncolva, miután kellően belakmároztak a keresztény szűzlányok véréből sütött pászkából, ezért írták meg Page kísértetkastélyában a Stairway to Heaven-t, amely azóta a statisztikák szerint a világ egyik legtöbbet játszott száma lett, szinte minden szavazáson az első helyen végez, kötelezően, és nekem is az egyik nagy kedvencem. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa.
Ugyanis a dal az Ördögöt dicsőíti. Mert ha egyes részeit visszafelé hallgatjuk, akkor elvileg kijön a kódolt üzenet, ami magyarul valami ilyesmi: "Az én drága sátánomnak, úgy elszomorít, milyen keskeny az a kis út, amin a sátán uralkodik. Ő megment téged, a 666-ot adja neked. A sátánért kell élnem." Bla-Bla.
Ezt mutatja be az alábbi visszajátszás, alászövegezéssel:
A kurva életbe, immáron másodszor.
Már mindent értek. Ugyanis a drogosok, gyilkosok, öngyilkosok, 11 éves lányokat megerőszakolók szinte kivétel nélkül legalább életükben egyszer hallották ezt a számot, és gondolom akkor azon nyomban beleégett tudatukba a sátánista ige. És azért.
Borzalom. Nagy szemét ez a Led Zeppelin.
Most már kíváncsi vagyok, vajon Kozsó és Zámbó Jimmy visszafelé hallgatva mit tanít, mert engem mondjuk az ő dalaiktól önt el a halálvágy.
Hogy véletlen lenne? Ugyan. Ne hallgassátok a Stairway-t, mert megfarkal a Sátán.
Bár szerintem, ha a srácok tudatosan csinálták volna, akkor akkora zsenik, mi több, istenek, hogy már Belzebubnak kéne az ő farkukat szopogatnia. Jogos ellenvetés: lehet, hogy akkor kapták ezt a képességüket, mikor serdülőként aláírtak egy véres pergament, mint a Faust. (...) No, nem pedzegetem tovább, mert még a végén lefejez egy villamos. De azért szerintem nagy Faszság ez a teória, és csak véletlen, meg masszív belemagyarázás.
Mindenesetre mikor pár éve itt Budapesten koncertezett Marilyn Manson, az a kedves és szórakoztató modoros bohóc, akkor a bigott vallásosok ánusza úgy összerándult, mintha citromlevet csepegtettek volna belé, mert hogy itt az Antikrisztus, így e. Rögtön össze is rittyentettek egy ökumenikus istentiszteletet is, hogy Isten adjon erőt a Gonosz leveréséhez, és imádkoztak a koncertre menő eltévelyedett lelkekért. Ott volt Eperjes Károly, no és a Szikora Robi is. Hát vannak még igaz emberek.
Noha szerintem ezek a mélykeresztények konstruktívabbat is csinálhatnának annál, minthogy miséket celebrálnak a Sátán ellen, és minden fórumon az ő megrontó követői, az olyan agytágítóktól szétesett, viccbe csúszó rocksztárok ellen agitálnak, mint az Alice Cooper. Például a katolikus egyház akceptálhatná és támogathatná a kotont (különösen Latin-Amerikában, Fekete-Afrikában), és aktívan (igen, anyagilag!) részt vehetne valami tűcsere-programban. Mert mondjuk az AIDS jelenleg nagyobb veszély az emberekre, mint a Stairway to Heaven-ön át titkon farkaló Sátán.
Ha már ezer éve velünk és értünk.