Van valami ami nagyon aggaszt: Bérczesi ’Hiperkarma’ Robi szellemi leépülése. Szívem szerint most úgy csípőből lebasznám, mint ahogy Palik szokta a Gyulát, de nem, ez csak most egy ilyen könnyed tockos lesz, hogy éppen csak megfejelje az asztalt, de azért még ne kenődjön szét úgy a feje, mint annak a vezető riporternek*, aki engem mindig a notre dame-i vízköpőkre emlékeztet. No meg a Gumimacikban is voltak olyan szörnyek, de azok úgy látszik átköltöztek Bérczesi mester fejébe. Óh, azok a kibaszott hangok.
Kár lenne érte. A még mindig csak harmincas évei legelejét taposó srácnak nagy tisztelője vagyok. Komlóról indult, ahol a városi könyvtár összeroppan a vákuumtól, és ahonnan a fekete kőszénen kívül eddig nem sok minden értékes jött. Óh, elnézést, talán Pongó is onnan robbant be a Big Brotherbe. Az ám még a környezetszennyezés, attól lesz még csipás a szemem, nemcsak a szénportól.
Ellenben Bérczesi Robi: előbb volt a Blabla, amellyel ’97-ben országos tehetségkutató versenyt nyertek, aztán összeraktak egy albumot, ahol már maga Pierrot volt a producer. Ja, a Pierrot az ilyen jófej. De a Blabla végül behalt, Robi pedig tökegyedül megcsinálta a Hiperkarma első albumát, olyan pubertás himnuszokkal, mint például a Lidocain. Pazar. Máig se értem, hogy ez az archetipikus bölcsész hogyan tudta a dobgépet beprogramozni. Hát ebből is látszik univerzális tehetsége. Én már az Easy PC első oldalán elakadnék.
A Hiperkarma jött, látott, győzött. A sikerrel együtt a zenészek is jöttek mellé, azóta is megállás nélkül koncerteznek. 2003-as második albumuk is nagy siker volt, hogy így mondjam, pedig ez a bunyóspityuk ugara. Emellett a Dob + basszus című Bérczesi opusz egyenesen a magyar tévé egyik műsorának címadó dala lett. Ott egy ideig Bérczesi Robi is szakértett, aztán vagy egy éve már nem lehet látni. Az új album már mióta késik, lassan az lesz a magyar Chinese Democracy. A fellépéseik meg egyre szétesettebbek, valamikor csak hablatyol, ad hoc pötyög, csodálom, hogy eddig még nem kúrták fejbe egy sörösüveggel.
És akkor nemrég elolvastam ezt a 2007 márciusi interjút, és szívem már a cím láttán („Mondjuk ki, hogy a gonosz!” ) összeszorult: hát ez az ember meghülyült. Íme a prológ:
„Tényleg, lassan már a negyedik éve lesz annak, hogy megjelent az előző (ti. a második album – Cs. P.). Volt egy nagyon hosszú időszak, amikor nem mertem kinyitni a füzeteimet. Ez lehet, hogy furán vagy misztikusan hangzik, de egész egyszerűen úgy éreztem, hogy valamiféle erő vezeti a kezemet és mondatja velem a dolgokat. Mondjuk ki, hogy a gonosz, igen. És azt gondoltam, hogy nem akarom az embereket becsapni vagy összezavarni. Azt sem akartam, hogy azt érezzék, hogy ez a második személy, ez a "te", ez nekik szól. Ez csakis nekem szól. Egyébként azt tanácsolom mindenkinek, hogy eszébe ne jusson saját magát úgy hívni, hogy "te". Mindent megpróbáltam, templomba is jártam, kerestem a lehetőségét annak, hogy megszabaduljak a gonosztól. Arra gondoltam akkor, hogy Istent meg kell keresnem, hogy segítsen. Csak éppen arra jöttem rá, hogy mennél többet imádkozok, annál erősebb a gonosz is. Mintha ez a kettő egy rugóra járna. Mit kell tennem? El kell engednem a jót ahhoz, hogy eltűnjön a rossz? Valószínűleg igen. Azóta nyitottam ki megint a füzeteimet. És azóta vannak olyan érzéseim, amikre nem nagyon vannak szavak.”
Jesszusom. Robi, talán most már egy kicsit kevesebbet kéne szívni. Ozzy Osbourne-nál is így kezdődött, aztán meg leharapta egy galamb fejét, mert gonosz denevérnek nézte, valami Nosferatunak; a végén meg már a családját akarta lelőni, merthogy azokat megszállta a Sátán, így e. De hozhatnám példának Pajor Tamás esetét is, akiről alább már írtam (Rock-térítő I-II.).
Szedd össze magad Robi, és hagyd a faszságokat. Mert ez már nagyon ciki. Lelki testvériségről a krisnás csaj zaklat az Astorián, és az nagyon zavaró. Hát ez is.
Vagy rendben, de akkor csináld komolyan, szúrjuk seggbe a vén vénát, épülj le annyira, hogy már a hitgyülissé buzuláshoz se legyen erőd, mert az lenne az igazi vég, nem a halál.
„Csak arra kérlek, kíméld meg a környezeted a leépülésed látványától.”
Amen.
( a teljes interjút lásd: http://www2.quart.hu/cikk.php?id=887 )
*a vezető riporter meg nem tehet róla. Amit Isten kiad a réven, azt megtakarítja a vámon. Márpedig ma ő az egyik legjobb tévés Magyarországon. És még rímelt is.