A legáramvonalasabb nevű, ikonikus rendező, Michelangelo Antonioni a világ egyik legjobb és legtöbbet értelmezett filmjét, az 1966-os Nagyítást követően forgatta le első amerikai művét, az 1970-es Zabriskie Pointot, a korhangulatot minden tekintetben tükröző, hippiérzéses, esztétizáló társadalomkritikát, amit erősen ajánlok megnézni mindenkinek, aki szereti a National Geographicot, imádja a Pink Floydot és már fantáziált háromezer sivatagban szeretkező szerelmespárról vagy egy szétrobbanó fridzsiderről. Tipikus csütörtök éjjeli vagy vasárnap délutáni mozi a kulturális elfekvőben.

Nem a havasi transzhumáló Moldvából, hanem a skót Felföldről jött az 1986-os év nagy slágere, a VHS-korszak egyik védjegye, a Hegylakó, amellyel Christopher Lambert átmenetileg a csúcsra ért a felvidéki Connor MacLeod szerepében. Csak ebben a magasságban már nem lehetett tovább menni, Lambert karrierje olyan volt, mint a filmben a kardcsapások súlya alatt villámlások közepette leomló, semmibe vezető lépcsős torony. Talán nem véletlen, hogy amerikai pályafutását a Mortal Kombat vietnami kalapos villámisteneként végezte be a banzsító francia.

Egyik kedvenc hasonlatom, hogy leragad a melleknél, mint a Bosszúvágy operatőre a megerőszakolós jeleneteknél. A Bosszúvágyról azt írja a hagyományos filmlexikon: „A filmmel szembeni legfőbb kritika az volt, hogy támogatja az önbíráskodást és a bűnözők korlátlan büntetését.” Én azt hittem, épp ez az erénye.

Koltay Gábor nagy ívű éposza, millecentenáriumunk mémentója az 1996-os Honfoglalás. Mindannyian emlékezhetünk rá. Nemcsak a magyar film, hanem úgy általában történelmünk szégyene, nagylétünk temetője, ahogy egy héttagú besenyő-kommandó kergeti be népünket a Kárpát-medencébe. Ennyi fegyveressel követséget se támadnak meg. És akkor egyesek, nyilván hagyományőrzők és a szentendrei Clayton Farlow azon kezdtek lovagolni a bemutatót követően, hogy akkoriban nem is ilyen hátú lovak voltak. Ugyan már, a Honfoglalás nemcsak eszköz-, állat-, hanem egyenesen emberhiányos. Nekünk ilyen típusú történelmi tablókat csak diktatúrában lenne szabad legyártani, amikor rendelkezésre áll minden erőforrás, például kivezénylik a néphadsereget meg hasonlók.

Hollywood legbátrabb rendezőjének, a legjobb értelemben vett politikus Sidney Lumetnek 1975-ös klasszikusa a Kánikulai délután. Bármennyire is hihetetlen, de az erősen médiakritikus, abszurd tragikomédia egy nem sokkal korábban megtörtént, félresikerült bankrablás történetét dolgozza föl. Biszexuális bankrablóként láthatjuk benne a főhős Sonny Wortzikot alakító Al Pacinót. Ha egymás után megnézzük A sebhelyesarcú tesztoszteron-macsó, köpködő Tony Montanaját, a Keresztapa hideg és kegyetlen Michael Corleonéját és a Kánikulai délután meleg és lágy Sonny Wortzikját, akkor nem lehet kétségünk, hogy Al Pacino az egyik legnagyobb színész, aki valaha élt, bárkit el tud játszani, szóval nemcsak egy arca van, mint Steven Seagalnak vagy Ryan Gosslingnak.

A Tökéletes katona Roland Emmerich hollywoodi referenciafilmje 1992-ből Jean-Claude Van Damme-mal és Dolph Lundgrennel. A belgák Európa japánjai: Belgium Tintin és Hercule Poirot utáni legkelendőbb exportcikkéről, Van Damme-ról többször is értekeztem, mesét is írtam róla, de a filmes antitézisét hozó Dolph Lundgren alakította Andrew Scott őrmesterről nagy általánosságban méltatlanul feledkeznek meg a Van Damme-ot cséplő elemzők, teszem azt Dolph Lundgren magyar alteregója, Lakner Zoltán politológus.

Kezdjük rilkei lírával: „Valahol egy szupertitkos katonai bázis hibernálókamrájában majdnem kopaszra borotvált, acélos izmú férfiak alusszák gépálmukat”, ezt a képet nevezem én árja esztétikával kombinált futurisztikus homoerotikának, nem csoda, hogy hűtik őket, mert különben leolvadna a lakókocsi, annyira meleg.

Lovasnemzetségről, első világháborúról és múzeumokról beszélgettem a Tilos Rádió Régen minden jobb volt című történelmi műsorában. A beszélgetés egy kis zene után itt hallgatható.

Jegyzetem a korlátlan tengeralattjáró-háborúról.

Miután Konrád György a szárszói találkozón miniszterelnököt jelölt, a Page Not Found szerkesztősége városligeti randevúján úgy határozott: kormányt választ. Na de nem BMX-es tempóban, hanem kvázi tornarendszerben lebonyolított vetélkedő keretében. A döntőben az 1848-as Galaktikusok találkoztak a Rendszerváltás utáni idők válogatottjával. És nem volt olyan szoros meccs, mint a harlemi gangstarapperek meccse a Gyurcsány-Dopeman párossal a káromkodás-vb negyeddöntőjében.

Most persze jogos a kérdés, hogy az 1990 utáni garnitúránk miként jutott be a döntőbe, de erre a Harrach Péter-i értelemben vett igazságosság a magyarázat, amelynek levezetése nagyobb logikai bravúrokat igényel, mint amikor Szent Tamás öt lépcsőben bizonyította Isten létét: egyből a fináléban kezdett, miként Jeszenszky Géza a fegyverbizniszben. Nem akartuk, hogy az együttes elfáradjon a nagy találkozóra, aztán a játékosok lenyilatkozhassák, hogy az ellenfélnek több ideje volt pihenni, amúgy túlzottan (kedvenc!) akartak, de ez végül görcsösségbe csapott át, beszaladt a tizenhatosra Szőr Kenó, továbbá nem fújták a bírók a hazai pályát. Persze az utóbbit nehéz is lett volna bemondani, mert speciel itt mindenki otthon játszott. És nem titok: attól is féltünk, hogy ha a rendszerváltás utáni gárdát betesszük valamelyik csoportba, úgy felpofozzák, mint a Kincs, ami nincs statisztáiból rekrutált Tahitit a Konföderációs Kupán, pedig azokat a futballrajongókat legalább volt miért szeretni.

Így is meglett a baj. Merthogy a különös lebonyolításnak köszönhetően a döntőben szembe jött az 1848-as Galaktikusok című csapat. Ez kábé olyan, mint ha a Szomszédok Kutya bácsiját benyomnánk egy az egyezni LeBron Jamesszel az NBA-ben. Pedig a Rendszerváltás utáni válogatottunkat „államtitkárnak” becézett cserékkel is igyekeztünk frissíteni. Hiába. Hanyatlásembléma azoknak is, akik az egykori és a mostani slágerlistákat összevetve sem hisznek még a hanyatláselméletekben. „1848, te csillag!” – kiáltotta világgá az akkori szócső, Petőfi. „El vagyok ragadtatva a munkámtól” – teszi hozzá az alkirály Kerényi.

Batthyány vs. Medgyessy. Széchenyi vs. Némethné. Posztról posztra tudósításunk.

Az Ady-ciklus második darabja.

Megjöttem a daloló Párizsból, életemben először voltam. Igaza volt Adynak, amikor egyik levelében megírta: "Párizsban minden más. Itt még a Big Mac is Le Big Mac." Hazafelé bele is pötyögtem a repülőgépen egy fél Ady-ciklust a telefonomba. Ez az első vers, nyilván nem függetlenül attól, hogy ahogy leszáll az ember Ferihegyen, már szar minden automata.

Az első világháborúról és Magyarországról beszélgettem a Terror Házában Gerő Andrással, Maruzsa Zoltánnal, M. Kiss Sándorral és Tőkéczki Lászlóval. Zulik Ákos tudósítása a rendezvényről itt olvasható a Mandineren.

A fotó posztolása már nyilván a személyi kultusz jele

Itt pedig ajánlom követésre az első világháborús centenáriumi Page-ünk.

A Kossuth téri szoborcseréből kiindulva párbajról, háborúról, forradalomról, Tisza-gyilkosságról, földosztásról és kommunistákról beszélgettem a Tilos Rádió Régen minden jobb volt című műsorában. Okoskodás Hunnia úri trágyadombján. Egy kis pszichedelikus zene után itt hallgatható:

Károlyi Mihály, a "vörös gróf" és Tisza István, a "vad, geszti bolond" - Beszélgetés a Tilosban

Holnap már mehetünk Obersovszky Péterhez a Reggelbe, hogy együtt panaszkodjunk a nemzetközi nyomásról. És tényleg nagy kérdés, hogyan tudjuk megvédeni magunkat a nemtelen támadásokkal szemben. Köszönjük, hogy csodáljátok kitartásunkat és a szent célért vállalt önzetlen küzdelmünket. Pető Péterrel egy közleményt adtunk ki:

"A Page Not Found szerkesztősége 2013. április 17-i határozata nyomán örömét fejezi ki azért, hogy az imperializmus meg- és megújuló támadásai, a mainstream nemzetközi bal- és jobboldal attakja, valamint az ízléshuszárok szervezett akciói ellenére a blogot már ezren lájkolták a Facebookon. A szerzők a vonatkozó szervezeti egységek elvi döntései alapján időt, energiát, áramot nem kímélve munkálkodtak e korszakos sikerért. A kollektíva a 2014/2013. (V. 3/bx) című intézkedési tervet is elfogadta, melynek célja a rajongói kör további növelése. A Page egyúttal újra világossá teszi: az egyetemes békéért folyó elszánt küzdelmében továbbra sem veszi igénybe a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és Bajnai Gordonnak a támogatását. Azaz a világgazdaságban végbemenő kedvezőtlen folyamatok hatására és a gazdálkodás hatékonyságának nem kielégítő növekedése miatt sem kell eltérnünk eredeti előirányzatainktól. Figyelmeztetés: várható, hogy ellenségeink, a csp-eszme terjedésének lassítása érdekében az ünnepi pillanatban sem nyugszanak, hekkkerekkkel támadnak, ezért könnyen elképzelhető: akadnak, akik a 999-es lájkszámot látják a képernyőn. Senki ne dőljön be a szemének: az igazság velünk van."

Kérjük, aki teheti, tegye fel MTI-OS-be, és aki még nem tette, kövesse a Page Not Foundot.

A Player.hu 1848-ról kérdezett. Vicces, hogy történészként a "Siker-pénz" rovatban szerepelek. De ebből látszik, hogy nem kell leírni a szakmát.

Megremeg a Habsburg Halálcsillag - Így nyerhettük volna meg a '48-49-es szabadságharcot

A Page not found-arcképcsarnok második részében a márciusi skacok vannak a fókuszban: Petőfi Sándor és Jókai Mór. Kokárdás ünnepi kiadás.

Két márciusi ifjú, Petőfi, a költő és Jókai, a "nagy mesemondó"

Nem voltunk elég baloldaliak. Ha a magyar leftside (puszi a nyelvhazafiknak) vereséget szenved az országgyűlési választásokon, akkor a vonatkozó párt aktuális vezetői általában ezzel a bonyolult konklúzióval magyarázzák a kudarcot, hogy a „Napos idő kinek kedvez a voksolás napján?” című óceánmély vitával ne súlyosbítsuk a problémát. Na tehát ez hozzávetőleg annyira árnyalt válasz, mint atombombát pattintani a csajunk mellére, ha nem hozza ágyba a reggeli sört. Mindeközben ritkán kerül szóba, milyen is a társadalom, ha igazságos. John Rawls megpróbált segíteni, ezért emlékezünk Az igazságosság elmélete című munkájára.

Az intézményeket el kell törölnünk, ha igazságtalanok - John Rawls és Az igazságosság elmélete

A zsidó történelemről beszélgettem Barta Mártonnal, Baranyi Mártonnal és Zulik Ákossal a Régen minden jobb volt március 1-jei adásában.

Itt hallgatható

Itt a tavasz, mi pedig közkinccsé tesszük a Page not found-arcképcsarnokot csak a legnagyobbakkal, akár a VICO-filmekben.  Reméljük, még idén elpasszoljuk a sorozatot oktatási segédanyagként a Klebelsberg Kuno Intézményfenntartó Központnak harmincmillióért és két töpörtyűkémes szendvicsért, melyeket egy Kazinczy utcába szóló voucherrel ehetünk le. Két fejedelemmel, mi több, szuverénnel kezdünk, Goethével és Hegellel. Ez az a szint, ahová már Paul polip se fér be.

Két fejedelem, Goethe és Hegel

A Kommentárban megjelent tanulmányom apropóján péntek este fociról és hanyatláselméletekről beszélgettem a Tilos Rádió Régen minden jobb volt című műsorában. Remélhetőleg az egy óra alatt mindenre fény derült a Grosics-villa titkától Sebők Vili Porschéjéig, hogy hova tűntek a grundok, és hogy miért lett moszkvai követ Szekfű Gyula.

Itt hallgatható

Az új, 2012/6-os Kommentárban jelent meg "Miért beteg?" című írásom, Szekfű Három nemzedékének és Végh Antal Miért beteg a magyar futball?-jának párhuzamos elemzése, főleg arról, hogy a magyar sportújságírás mintegy lesüllyedt kultúrjavként hogyan ismétli a hagyományos hanyatlástörténeti toposzokat, és ezen túl a harmincas évek magyar népiségtörténeti kliséit. Ajánlom olvasásra.

Ahogy Lucas is megcsinálta a Star Warst 3D-ben, úgy én is megcsináltam Ludwig Lakatos Facebook-oldalát. Itt lehet lájkolni. És ezzel kívánok boldog karácsonyt mindenkinek.

Vers.

Vers Faludy stílusában a sevillai Pilátus-házból, ahol nyáron jártunk Barbival.

Naná, hogy „utáljuk az egész huszadik századot”, ahogyan Nagy Feró énekli két Csobot Adél-produkció között, de mi most megpróbáltunk a szépre emlékezni. Chaplin életművéért kapott Oscarja, Nixon lemondása, az első szívátültetés vagy éppen Mandela szabadulása. Az nem került a lajstromba, amikor a popvilág emblematikus alakjai megfogták egymás tökét, és összeálltak a We are the World-re.

Top 10: a 20. század legszebb pillanatai

Page not found. Pecsétgyűrűvel effektezzük a történelmet.

Helyzetdal (harmadik bolygó) A kis herceg-világból.