Vers Faludy stílusában a sevillai Pilátus-házból, ahol nyáron jártunk Barbival.

Moniliás narancsfa

Sevillában, a Pilátus-házban 
- mór építészet gyöngyház-remeke -, 
Csobogó kertben, kék padon ülve 
Árnyékban hűsölünk, ¡nézz fölfele! 

(Már-már Faludy-vers.) Nyakam nyújtom, 
Turista gekkó, a narancsfára, 
Levelek közt indiánok, barna 
Gyümölcsök fintorognak a világra. 

Betegek – mondod, - moniliásak. 
Szörpöm szívom. Az meg mi? – kérdem én. 
Rárohadnak a fára, de nem esnek le, 
Akár a szegények a déli féltekén. 

Ahogy nőnek, úgy asznak el. Szomorú 
Gyarmatsors, barnán lógni az ágon, 
Környezetszennyezés, halálsugarak, 
De veled jól érzem magam a világon.