A Tökéletes katona Roland Emmerich hollywoodi referenciafilmje 1992-ből Jean-Claude Van Damme-mal és Dolph Lundgrennel. A belgák Európa japánjai: Belgium Tintin és Hercule Poirot utáni legkelendőbb exportcikkéről, Van Damme-ról többször is értekeztem, mesét is írtam róla, de a filmes antitézisét hozó Dolph Lundgren alakította Andrew Scott őrmesterről nagy általánosságban méltatlanul feledkeznek meg a Van Damme-ot cséplő elemzők, teszem azt Dolph Lundgren magyar alteregója, Lakner Zoltán politológus.
Kezdjük rilkei lírával: „Valahol egy szupertitkos katonai bázis hibernálókamrájában majdnem kopaszra borotvált, acélos izmú férfiak alusszák gépálmukat”, ezt a képet nevezem én árja esztétikával kombinált futurisztikus homoerotikának, nem csoda, hogy hűtik őket, mert különben leolvadna a lakókocsi, annyira meleg.
Ehhez a kompozícióhoz csak a Vörös zsaru (1988) olvasztáros intrója fogható, amely a gyúró homoszexualizmusnak emelt Vaszilij Blazsennij-székesegyház. ("Ha olvasztár vagy, akkor bírod a forróságot.")
A Tökéletes katona Frankensteint idéző szüzséje szerint Vietnamban elesett katonákat jegelnek le, mert a kormány látott bennük bizniszt, mint józsefvárosi és astoriai büfés az alkoholmentes mojitóban. Kis szépséghiba, hogy Luc Deveraux (Jean-Claude Van Damme) és Andrew Scott (Dolph Lundgren) egymást puffantották le egy A szakaszból átemelt nézeteltérés közben. A lejegelt katonákat huszonöt évvel később élesztik ujjá galvanizálással, Axe Hangoverrel és repülősóval, bonyolult mechanizmussal kondicionálják őket irányítható zombi kommandósokká. Hende Csaba nem ezt a programot prezentálja a szombathelyi Savaria Napokon.
Tudniillik: „A testek szupergyorsítása során a halott hús élő szövetté alakul, de ha a folyamat megindul a testek nagy mértékben túlhevülnek, ezért kell folyamatosan hűteni, az agyat redukálni és irányítani.” Ebből először annyit értettem, mint amikor Békesi László magyarázta a kilencvenötös költségvetést A Hétben.
Mindenesetre az agyzanzásítás tökéletesen sikerült: Dolph Lundgren/Andrew Scott őrmester, a levágott füleket nyakláncra fűző és azokat csörgető neurotikus a filmtörténelem egyik legsuttyóbb monológját prezentálja nekünk egy templomban vagy esztékában „Én, Andrew Scott, az amerikai hadsereg őrmestere” – kezdettel, „mert csak így nyerhetjük meg ezt a kurva háborút” – kifutással, jó adag szalonrasszizmussal.
„Benyalhatnak, mmma!” Ugyanis a tökéletes katonákból előtörnek a halált megelőző vietnami emlékek - ez az ún. poszttraumatikus regresszió - és, most már adjuk át a szót Czeizel Endrének: „Scott azt hiszi, hogy még Vietnamban harcol a felkelők ellen”.
Pedig csak körbe kéne néznie, hogy lássa, nem a dzsungelben van, hanem Esztergom-kertvárosban, és közben eltelt egy negyedszázad.
És ez a barom parancsnok volt Vietnamban.
Tökéletes katona (Universal Soldier)
Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 99 perc, 1992
Rendezte: Roland Emmerich
Főszereplők: Jean-Claude Van Damme, Dolph Lundgren, Elly Walker
Itt pedig a kritikám A tökéletes katona II. – A visszatérésről.
