Nem a havasi transzhumáló Moldvából, hanem a skót Felföldről jött az 1986-os év nagy slágere, a VHS-korszak egyik védjegye, a Hegylakó, amellyel Christopher Lambert átmenetileg a csúcsra ért a felvidéki Connor MacLeod szerepében. Csak ebben a magasságban már nem lehetett tovább menni, Lambert karrierje olyan volt, mint a filmben a kardcsapások súlya alatt villámlások közepette leomló, semmibe vezető lépcsős torony. Talán nem véletlen, hogy amerikai pályafutását a Mortal Kombat vietnami kalapos villámisteneként végezte be a banzsító francia.
Hollywoodnak mindig kell egy francia színész, akit kiemel. Egy ideig Christopher Lambert töltötte be ezt az értéket a hollywoodi periódusos rendszerben, de aztán jött Jean Reno és elsöpörte. Most Vincent Cassel van soron, ha jól értem. Hiszen csak egy maradhat. Ahogy az AIDS-halott kitüntetett helye Freddy Mercuryé, a film slágereit jegyző Queen énekeséé, és más érdektelen, úgy a hollywoodi francia színész pozíciója is csak egyvalakié lehet. Freddy Mercury addig nyugodt lehet, amíg meg nem écelődik Lady Gaga.
A Hegylakó a szociáldarwinizmus többsíkon, a fennsíkoktól a sügérszimbolikáig játszódó kultfilmje az egyik legősibb rögeszmével, miszerint, ha megölsz valakit, beléd száll az ereje. Továbbá szép tájképekkel és hangulatos zenével, kardfetisisztáknak kötelező.
Visegrádi palotajátékok
A vegetariánusokhoz hasonló szektaként élő halhatatlanok - noha úgy vannak kiközösítve, mint a dohányosok - kalandjait bemutató, ötszáz év történetét átfogó, amolyan kardozós-dugós Ember tragédiája-szerű film bővelkedik bravúros vágásokban és átúszó képekben (a legjobb a hosszú hajú Connor – Mona Lisa), amelyekhez hasonló váltásokra leginkább Christopher Lambert képes a megszállott kacagásból mélyen szembe nézéssel.
A filmből Lambert mellett nem az aktuális szerelmét játszó pszeudo-Rosanna Arquette színésznőcskét vagy a mentort Ramirezt alakító, már erősen leszállóágban lévő Sean Conneryt, hanem Kurgant (Clancy Brown) kell kiemelni, aki az egyik legszórakoztatóbb főgonosz, akit képernyőn valaha láthattunk. Megtestesíti a legsötétebb sztereotípiákat és a nyolcvanas évekbeli republikánus konzik gerincvelőt rázó félelmét.
Kurgan nem luxemburgi, és nem is KDNP-szavazó
Kurgan az összerakható pallosával egy olyan előzmények nélküli destruktőr, mint amilyenek a Kobra Semmiből érkező motorosai vagy a Bosszúvágy punkjai. Tatár, de lehetne akár szovjet is az arany hordából, az orosz sztyeppékről, egy ordenáré állat, vadkan, ziherejsztűkkel a nyakában, aki viccből harapja le egy gyík fejét. Egyszer találkoztam egy hasonló figurával, de ő csipszet tarhált a Wigwamnál. Ezért a Calippo-nyalogató főgonoszért igazán érdemes végignézni. És ahogy a gyertyafényes templomban mondja az atyának: „Hadd ajánljak nektek valamit. Ragyogni kell, nem pislákolni.”
Jó lett volna, ha a Hegylakóból is egy marad, és nem készül még hozzá további három igazán szemét rész, kihelyezve 2600-ba meg a világűrbe.
Hegylakó (Highlander)
Színes, magyarul beszélő angol-amerikai kalandfilm, 112 perc, 1986
Rendezte: Russel Mulcahy
Főszerepben: Christopher Lambert, Sean Connery, Clancy Brown, Roxane Hart
