Szept. 1. óta a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kommunikációs Főosztályán dolgozom H-P 8-17 óráig vagy még tovább. Mostanság operába nem járok, de van bértáblám, névtáblám, intelligens telefonom 'Csunderlik Peter' kijelzővel, mágneskártyám és titoktartási kötelezettségem. Orbán Viktornak még csak a hologramjával találkoztam.
Alapvetően jól érzem magam, mellettem másfél méterre Poós Zoltán sokkötetes író-költő szövegez, rengeteget tanulok és jókat röhögünk, múltkor a kulturális államtitkárságtól megkérdezték, hogy a blogger vagyok-e, és ha olyan feladatot kapok, ami nem tetszik, akkor arra gondolok, hogy Tim Burton is hány évet lehúzott Disney-animátorként, és nem arra, hogy mennyivel szórakoztatóbb lenne bebaszva tévékritikát írni vagy Paul Ricoeurtől ízlelgeteni a hármas mimézist. Ha visszatekintek az elmúlt egy évre, egy akkori kifakadásomban foglaltakra, akkor azt látom, hogy ahhoz képest kategorikusan egyenesbe kerültem, az irány megvan, az "Ideológia, poétika, retorika" referenciamunkám is, már csak még jobban fel kell pörgetnem magam, egyébként meg tudjuk, hogy "az élet minden problémájára a munka a megoldás, konkrétan vagy metaforikusan." Munka már van, jövőre pedig már tényleg én kapom meg a tanszéki 3 éves PhD-ösztöndíjat. Van új kutatási tervem, meló után esténként edzek és tökéletesítem a technikám. Azon gondolkozom, hogy 25 évesen beiratkozom karatéra.
És persze ötletelek is, ti. frankensteini ambícióm, amit nem tudok a gyomromba visszatunkolni, hogy írjak egy pszichoanalitikus horrort vagy egy neogótikus rémregényt, még ha nem is túlságosan eredetit is, hogy kipróbáljam magam egy új műfajban (mert a Ludwig Lakatossal elértem ottani lehetőségem határait, tovább nem tudok menni), mert az idegösszeroppantás mindig vonzott. Címötletek már vannak, szereplőnevek is, márpedig Umberto Eco is így kezdte A rózsa nevét, de mostani tudásommal biztos csak valami elborzasztó bénaságot írnék, ezért elhatároztam, hogy kiművelem magam a horrorban, teleírok cetliket és telepakolom zsánerekkel a farzsebemet. Szeretettel várom az ötleteket, hogy mit nézzek meg és hogy mire kell odafigyelni. Addig kezdek a német expresszionizmussal és az 1920-as Dr. Caligarival. Jó ízléssel kell nyúlni.