A mostani SZDSZ nélkül talán már rég visszasüllyedtünk volna a sötét középkorba.
Valami büdös Mucsába, ahol csak lidércfények világítanak a nádi embereknek, kórházreform helyett pestis tombol, komondor galerik kölyöklábszárakkal fogpiszkálnak, földesurak falusi szűzlányokat gyaláznak addig, míg kesely paripájuk meg nem adja a kegyelemdöfést.
De szerencsére van. Megfogyva bár, de törve nem. Hiába lépett már ki Bauer Tamás is.
Így menten közbelépnek egynémely szadeszosok, ha egy plébános csak egy tábla csokiért zsákmányol ki egy tizenkét éves ministránst, holott egy szopásért köztudottan legalább három csomag Raffello dukál, meg falanxba rendeződnek, ha a tornasor eltörléséről van szó, mert az olyan poroszos, és sérti a személyiségi jogokat, de annyira, hogy a legalacsonyabb srácnak a megalázottságtól rögtön visszaszáll a heréje. Ejj, de náci dolog ez az evolúció.
Hát elért minket a felvilágosodás, és már annyira vakít, hogy a krisztusi kegyelem törpe fénye inkább depressziósan bezárkózik egy vak dióba. Pszichiátert neki. Tágul a világegyetem.
Újabban pedig Magyar Bálint támogatásával Sándor Klára szabad demokrata képviselő kezdett harcolni azért, hogy bevezessék a női kvótát, miszerint a pártok választási listáján kötelezően ötven százaléknyi helyet kellene biztosítani a nőknek. Mert az jár. Vaginálisan.
És saját táborukon kívül immáron harcostárs is akadt, mégpedig a fideszes Pelczné Gáll Ildikó személyében. Adekvát segítség, lévén, hogy Ildikó legtöbb megnyilvánulása alapján sötétebbnek tűnik, mint egy Mariana-árokba süllyedt Kiszel Tünde, márpedig ez a javaslat nagyon buta. Szerintem.
Abból indul ki ugyanis, hogy emancipált Európánkban (1971 óta a nőknek már Svájcban is választójoguk van!) a nők elvileg egyenrangúak a férfiakkal, és ezért kijár nekik a kötelező fifti-fifti. És itt a kötelezővel van az én bajom. Mert ez egy öngól. Azt sugallja, hogy a nők alacsonyabb rendűek, és kvóta nélkül sose érnék el listán az ötven százalékos arányt. Ez olyan, mint amikor a tippmixben a regisztráltan szarabbik csapat automatikusan egy-két gól előnyből indul. Mert hátrányos helyzetű. Képességhiányos. Fos.
Ha egyes nők saját erejükből, tehetségükből nem képesek felverekedni magukat egy párt listájára, akkor maradjanak meg óvónőnek, háztartásbelinek, Kinder, Küche, Kirche, vagy mit tudom én. Tessék megküzdeni azért a listás helyért. Margareth Thatcher megcsinálta. Kósáné Kovács Magda is.
Hasonló okból bojkottálom a Nőnapot. A megbecsülendő Anyák napját leszámítva az AIDS-eknek, rákosoknak, fogyatékosoknak van napjuk, szóval az ilyen páriáknak. Kérem, most ehhez hasonló szerencsétlenség nőnek lenni? Ilyenkor kéne tiltakozni, drága szüfrazsettek. Vagy akkor legyen férfi nap is. Meg hermafrodita. Egyenlőség van, vagy mi, nem?
A kommunizmusban volt ilyen, hogy központilag traktorokra pakolták a nőket. Most így akarják őket a parlamentbe. Más minőség, de az elv ugyanaz, úgy vélem.
Sándor Klára és Pelczné Gáll Ildikó népfrontosan harcol. Ha élne, Elena Ceausescu is biztos csatlakozna. A teljesítményelv meg mehet a picsába. Éljen a numerus clausus. És a dogmatikus emancipácó. Fifti-fifti.
Az utolsó 100 komment: