Jön az új Star Wars-epizód, úgyhogy fel is idézzük Darth Vader-felejthetetlen apasági teszt-coming outját, amelyet negyedik helyen választottunk be a nyolcvanas évek emblematikus pillanatai közé. Meglepte, amikor megtudta, hogy George Michael homoszexuális? Amikor Kaszparov legyőzte Karpovot? Szorozza meg ezeket a döbbeneteket ezerrel, és még mindig a közelében sem lesz annak, amit Darth Vader bejelentésekor érzett az a generáció, amelyet telibe kapott a Csillagok háborúja, és ezért rendületlenül próbálta pusztán a gondolataival szájához emelni a menzás ivólevet.

Pedig tenni kellett volna, nem próbálni. Ki ne emlékezne arra a sokkoló fordulatra, mikor Luke Skywalker megtudta, hogy a légzőszervi megbetegedéstől szenvedő sötét nagyúr a halottnak hitt édesapa. Be kellett dobnunk egy Wick Atemfreit, hogy magunkhoz térjünk. A „Luke, én vagyok az apád” a világ egyik legtöbbször citált mondata lett, talán nem túlzás kijelenteni, hogy megelőzte Jahve réges-régi „Vagyok, aki vagyok”-ját és a Halálosztó „Még visszatérek”-jét.

A korszakos szállóige a Star Wars-szárnyasoltár középső darabjában, az 1980-as Birodalom visszavágban hangzik el, melyben a Galaktikus Birodalom operatív vezetője, amolyan gyulája, Darth Vader, és a szakrális Császár, akiről már csak a forgalmi vizsgabiztosok állandó tartozéka, az elsötétített Jaruzelski-szemüveghiányzik, hogy még félelmetesebb legyen, mindent megtesznek a lázadók felkutatásáért. Mert ha azok győznek, akkor „az anarchia, a káosz és a fehérterror fog uralkodni”, és talán nem a Közgépet bízzák meg az új Halálcsillag felépítésével. De ebben a részben tűnik föl az alkoholista matektanárokról mintázott Yoda, gurul előtérbe a héderező közveszélyes munkakerülőként füttyentgető R2D2, és ekkorra szaporodnak el a rozmárarcú lények is a lázadók vezérkarában, nyilván norvégok.

Fontos megjegyezni, hogy Darth Vader - aki úgy hitt az erőben, mint Tisza István, és lézerkarddal csapott szét a civilszervezetek között - a „módosítottam az egyezségünket, és örüljön, hogy csak ennyivel” kijelentésével harminc évvel ezelőtt megelőlegezte a mobilszolgáltatók havonta küldött tájékoztató sms-eit és az orbáni különadókat. De mi most erre a katartikus pillanatra emlékezünk, amelynek sokkoló élményét még azt sem tudta elrontani, ha a fahangú narrátorral néztük széjjelcsíkozott másolt kazin.