Párisi reggel

Saint-Germain café vendégerdejében 
Tündököl sugaras faun-fejem,
Nem ül mellém senki, fény, illat,
Mi kell még? Semmi. Hozzák a tejem.

Még be vagyok baszva. Hömpölyög,
Zúg, a sugárúti Életbe mosott az Ér,
Ahol lehánytan is Monsieur vagyok,
És a reggeli: petit dejeuner.

(Rossz kiejtés.) Asztalomon café au lait,
Narancslé, benne egy kis ánizs,
Croissant, vajasbagett, soroljam még?
Pap vagyok, és ez mind-mind: Párizs.

Te edd a szalonnát. Én kérek
Még feketét: két frank, ötven cent.
Megfogom a csészét, újságot lapozok,
Azt hiszem, megnézem ma Rodint.

(A párizsi Café Flore - korábban Saint-Germain Café - 1905-ös vendégkönyvéből.)

André Kertész fotója Bölöni György Az igazi Ady című kötetéből

Majd megírom a vers mellé a Ludwig Lakatos-szerű interjút is a fiktív Ady-kutatóval.