Koltay Gábor nagy ívű éposza, millecentenáriumunk mémentója az 1996-os Honfoglalás. Mindannyian emlékezhetünk rá. Nemcsak a magyar film, hanem úgy általában történelmünk szégyene, nagylétünk temetője, ahogy egy héttagú besenyő-kommandó kergeti be népünket a Kárpát-medencébe. Ennyi fegyveressel követséget se támadnak meg. És akkor egyesek, nyilván hagyományőrzők és a szentendrei Clayton Farlow azon kezdtek lovagolni a bemutatót követően, hogy akkoriban nem is ilyen hátú lovak voltak. Ugyan már, a Honfoglalás nemcsak eszköz-, állat-, hanem egyenesen emberhiányos. Igazából maga a kritika tárgya hiányzik. Nekünk ilyen típusú történelmi tablókat csak diktatúrában lenne szabad legyártani, amikor rendelkezésre áll minden erőforrás, például kivezénylik a néphadsereget meg hasonlók.
Annyi helyen lehet megütni a Honfoglalást, hogy az ember beleszédül, valami ilyesmit érezhettek őseink, mikor letekintettek a Vereckei-hágóról.
A kuruc feltöltő figyelmeztetése: "Rambón és Csáknoriszon szocializálódott nethuszároknak nem ajánljuk ezt a filmet!" Jól van. Rambóról és Chuck Norrisról itt és itt olvashat a Csunderlik Filmlexikonban.
Egészen sokkolt, mikor megtudtam, hogy miután a Nindzsa színre lép és a Django sztárjának, a kovakőnél keményebb Franco Neronak a megszerzésén a filmdiplomatáink felbátorodtak, Álmos szerepét Anthony Quinnek szánták. Elvitte volna a költségvetés mások felét is, és akkor lett volna egy kamaradráma, ahogy Álmos és Árpád csillagos éjszakában ülnek a pattogó tűz mellett és sztoriznak, mint Chuck Norris és L. Q. Jones a Tomboló terror Everglades-i békejeleneteiben, amíg nem szállnak partra a kubai terroristák, akik nyilván többen vannak a besenyőknél. Konkrétan tizenegyezren, no, ez már a másik véglet. Az író Norris kezében megszaladt a toll, de ugyanez elmondható a Honfoglalás forgatókönyvét a 19. századi kapcsoskönyvek virágnyelvén kimódoló Nemeskürty Istvánról, akinél a szereplők úgy jönnek háztűznézőbe, hogy "Néném, fánkbimbajú lányod méznél is édesebb pillantásával bételni jöttem, szabad-é?". Ha apa lennék, az ilyet hamarabb rugdosnám ki a házból, mint egy eseti jelleggel becsöngető félig hód, félig polip pénzügyi közvetítőt.
Azért L. Q. Jones is kiváló Álmos lett volna egy sasos amerikai nyakkendővel
A Honfoglalás igazán megérett egy hollywoodi remake-re, Colin Farrell megkaphatná Anger Zsolt/Levente (de minimum Huba) szerepét, ha leáll a piáról és kitisztul a tekintete, rendezőnek pedig jöhetne vagy Mel Gibson, aki előbb nyilván kavartatna magának egy ősmagyar nyelvi katyvaszt, majd leforgatná a magyarok bejövetelét vérivással, büszke hőskarakterekkel, akik patetikus zenékkel kísérve kaszabolnak a pusztában a húsba merülő buzogányokkal, mikrofényképezett szétloccsanó fejekkel , és két csata között grandiózus nagytotálokkal a lovagoló hét vezérrel, Roman Polanski Emese álmára koncentrálhatna és egy turulos-megerőszakolós álomjelenetben gondolhatná újra a magyar történelemben a Rosemary gyermekét, vagy igazán adekvát lenne a sasbuzi Oliver Stone is egy turuleposzra, ahol három és fél órán át hódolhatna indiántolldíszben kedvenc fétisének: sasként keringő légifelvételek, kerecsenként zuhanás a csata közepébe, a kép átvált sasoptikába. Száll, szállj, sólyomszárnyán. De jó film lenne.
Honfoglalás
Színes, magyar történelmi dráma, 107 perc, 1996
Rendezte: Koltay Gábor
Főszerepben: Franco Nero, Sinkovits Imre, Anger Zsolt
Egyébként történelmi rádióműsorunk, a Régen minden jobb volt történetének legnagyobb trashét állítottuk elő akkor, amikor tavaly augusztusban műsorunk első felében a Honfoglalásról és a Sacra Coronáról beszélgettünk. A műsor második felében aztán már áramvonalasítottunk, a német expresszionista horrorfilmek és az 1918-as háborús vereség kapcsolata volt a téma, Kracauer nyomán felmondtuk a német film pszichológiai történetét Caligaritól Hitlerig. Szóba került a Metropolis és a nácik technológia-kultusza is.
Régen minden jobb volt (2013. augusztus 2.) - Történelmi trash-filmek (Honfoglalás, Sacra Corona) by Régenmindenjobbvolt on Mixcloud
Kövesse a Csunderlik Filmlexikont a Facebookon!