"Egy nap épp a fürdőkádban ültem, amikor rájöttem, miért is vagyok én hivatva a nagyságra." Akkor bizonyíthatod legjobban képességeid, ha rád bíznak egy sorozatot, egy képregényt, egy komplett világot, hogy azt mennyire sikerül asszimilálnod (ahogy az Alien rendezői újra és újra megtették). Ha én rendezném az új Batmant, nálam Batman egy pánikszobába menekülne. Meg kell újítani a szériát, friss vért hozni a fáradt vénákba. Amúgy meg szívesen leszopatnám a világot. A szupertitkos forgatás után (csak egy-két kép kiszivárogtatása, amit már hat hónappal a bemutató előtt mindenki posztol) a másfél perces trailerbe belezsúfolnék minden akciót, ami a kétórás filmben van, majd a felajzott mozinéző azt látná, hogy az üldözések, pszichopaták, csihipuhi helyett Bruce Wayne Batruhában már a második percben pánikszobába menekül a betörök elől, és onnantól két órán át csak segélyhívogat és hangosbeszélőn kommunikál, hogy hagyják el a kastélyt, mint akit lefújtak kemotoxszal. De jót kacagnék. A nevem pedig biztos barlangban feléjük repülő denevérként égne be a rajongók agyába, atomvillanásként. Persze, valószínű, hogy nem rendezhetnék még egy részt, de csak semmi kompromisszum! Nem állhatunk meg. Ez Denevérország.
„Gondoltam, nincs értelme a denevérekről beszélni, szegény disznó úgyis látni fogja őket.” Felülreprezentáltak a B betűk.
HÉTFŐ A Viasat3 21:15-kor a klasszikus Batmant vetíti. Ha unalmas, fantáziatlan munkát kell végeznem, mindig azzal vigasztalom magam, hogy Tim Burton is hány évet lehúzott Disney-animátorként, és egészen elképesztő, ha arra gondolunk, lehet, hogy ő rajzolta a Kacsameséket. Ez a különc zseni innen jutott el rövid úton oda, hogy alig harmincévesen rábíztak egy olyan hollywoodi szuperprodukciót, mint a Batman, amiért csodálom, az egyik kedvencem, és nála alkalmasabb, érzékletesebb adaptálót valóban nem is találhattak volna, hiszen Burton a nappal és éjjel, élet és halál mezsgyéjén mozgó freakek és outsiderek (mint amilyen a gyerekkori sokktól torzóban maradt Bruce Wayne) legjobb rendezője. Vagy valami szörnyű gyerekkori sokk miatt, minthogy karácsonykor húzogatta a szaloncukrot, ráborult a fa és kiszállt belőle egy garmada denevér, vagy azért, mert már eleve valamit fordítva drótoztak össze az agyában, amit felfoghatatlan frizurájával takargat. Kórlélektanilag különösen tanulságos gyermekverskötete és maga rajzolta illusztrációi.
"Szárnya veri az ablakot, / Magam vagyok és én vagyok."
Sokszor fölvetik bántólag, hogy Tim Burton elszakadt a képregénytől, attól független párhuzamos világot, sötét dimenziót teremtett, mintegy saját képére és hasonlatosságára festette meg Gothamet. Amire én azt mondom, hogy értem a problémát, de akkor Burton jobban érzi Batmant, mint maguk az alkotók, Bob Kane vagy Frank Miller. Mert ha utóbb Christopher Nolan hozta egy az egyben a képregényt, akkor Burton feldolgozása jobb, mint az eredeti figura és világa. Bár elég nehéz átlátni a bruttó önbíráskodó Batman-genealógiáját, akár a baloldali radikalizmusokét. Az biztos, hogy az 1989-es Batman a sorozat legjobbja, legfeszesebbje, Michal Keaton pedig egyszerre a legviccesebb és legkomorabb Prima Primisimma-alapító Bruce Wayne a homlokredőivel, amúgy meg a legjobb színész, aki valaha gumiruhába bújt, ha nem is a legjobb seggű, de ez majd csak Joel Schumachernél lett elsődleges szempont.
.jpg)
"Talán elszáll, ha fölkelek? / Hajh, hajnalodó éjjelek."
"Sikerült nevet találnom a fájdalmamnak: Denevérember." Egy film erősségét, kultiváltságát nagy pontossággal megmutatja az idézhetőségi faktor, és nem kétséges, hogy ebben a Batman magasan ráver a következőkre. Jack Nicholson savba lökött püspöklila locsolóöltönyös Jokere felülmúlhatatlan, briliáns, és Sinkó László magyar hangja nem különben legendás. A gonoszok Picassója. Ahogy Vicky Vale-t / Kim Basingert utasítja: "Ezentúl maga fogja fényképezni a munkáimat. Társulni fogunk az új esztétikai avantgárd jegyében." Létezik ennél stílusosabb figura? Amikor a színen van, minden tíz másodpercre jut egy szállóigéje. Ezzel szemben A sötét lovagból mit tudunk idézni? A tolleltüntetést meg az őrület kicsit olyan, mint a gravitációt. Utóbbinál nincs is erősebb az egész filmben. Ugyan már. Hogy Balázsy István cimborám idézzem, mert megkerülhetetlen a Jack Nicholson és Heath Ledger megjelenítette eltérő Joker-koncepciók összevetése: Heath Ledger Joker-figurája "kellően scary, de hiányzik belőle az az aspektus, ami az egész lény alapja: a humor. A kacagó bohóc, aki cinkossá teszi nézőjét, olvasóját. Ez az, amit Burton nem felejtett el, és ezért volt zseniális Nicholson alakítása. Az egy szerethető Joker volt, vele röhögtél, és szívesen beálltál volna a csapatába, annyira megnyert magának. És ez minden gonosz figura lényege." Szóval Nolanre igazán ráfért volna egy kis vigyorex. Imádom ezt a Jokert! "Maga megőrült!" "Hát sosem hallottak meg a nevetés gyógyító hatásáról?"
"Tökéletesen nézel ki!" "Nem kérdeztem."
"Táncoltál már az Ördöggel sápadt holdfényben?" A Cinemax2 2:25-kor ismétli a Burtonnél kevésbé cizelláltan rémítgető Az ördögűzőt, amiről a múlt héten már kimerítően írtam. A katolikus horror, a megrendült hit és kétségbeesés filmje 1973-ból, aminél jobban már csak az sokkol, hogy Mike Oldfield húszévesen írta a zenéjét. A Batman zenéjét természetesen Tim Burton sziámi iker alkotótársa, Danny Elfman szerezte. Borzongatóan jó.
És még a szegényember Michael Jacksonja, Prince írt mellé borzalmas slágert.
KEDD Ahogy bennünk a jacknicholsoni Joker, úgy „minden vietnamiban ott rejtőzik egy amerikai, aki ki akar bújni”, szólt az ideológiai alapvetés, Stanley Kubrick pedig a maga Vietnam-filmjében, az Acéllövedékben, amit 22:00-tól lő ki az MGM, mint egy Batlogót az égre, megmutatja, hogyan építik le az egyedi embert, az úgynevezett individuumot, és miután dekonstruálták az egész civilizációs felépítményt, a megmaradt ősi, állati alapra miképp építik föl a nevezett amerikait, az agyatlanul ölőt, a Mechanikus narancs kicsi Alexéhez hasonlóan reflexgépezetté váló anti-anti-Alexet. Soha filmben még nem hallhattunk annyi eredeti, autentikus káromkodást, trágárságot, mint itt az ezekben kulmináló fasisztoid kiképzőtiszt, a Hartman őrmestert hozó R. Lee Ermey pofájából. Ermey katonai tanácsadóként került a forgatásra, de akkora lendülettel instruálta a szerepre jelölt színészt, hogy Kubrick úgy döntött, a legjobb lesz, ha ez a pszichopata játssza az önazonos kiképzőtisztet, amíg le nem puffantja az ezerszer megalázott ágybavizelő, autista karakter, a puskáját babusgató Pyle közlegény, vagyis Vincent D’Onofrio, hogy aztán magát is főbe lője. Maga a film legalább annyira nem hagy semmiféle illúziót, mint amennyire most itt szétpuffantottam az egyik nagy poént, de a másik, ha lehet, a film végén még jobban letaglózott, és nem győzöm újranézni. Addigra már a filmet jellemző kezdeti szörfslágerek monoton nyikorgásba, lángok pattogásába és asztmásan ziháló szintetizátorhangzásba fordulnak, amit az Abigail Mead néven komponáló Kubrick-lány szerzett, legvégül pedig a Paint it Blackbe, soha jobb befejezést. [Le is nyúlták Az ördög ügyvédjében.] Az 1987-es Acéllövedék nem lett akkora siker egy évvel A szakasz után, hiába rögzítette Kubrick, hogy csináljon bárki bármit, amit ő csinál ugyanazon témában, az összehasonlíthatatlanul jobb lesz. Ennek ellenére harmadikként ott van a három legnagyobb Vietnam-film közt, Oliver Stone munkája és Francis Ford Coppola operája, az Apokalipszis most mellett.
Vietnammal szemben virágos ellenpont, hogy a Filmmúzeum 21:00-kor a hippiwesternt adja, a Butch Cassidy és a Sundance kölyköt, Paul Newmannel és Robert Redforddal.
SZERDA A Viasat3 21:15-kor küldi a Batman: Kezdődiket, amivel Christopher Nolan újraindította a szériát, visszanyúlt az alapokhoz, bemutatva az előzményeket, új lendületet is adott a kilencvenes évek végére önmaga paródiájává fajult Batman-filmeknek, amit nem tudok eléggé helyeselni. Ugyanakkor a Nolan-félével az a bajom, hogy bármennyire is jól megrendezte, a varázsát vesztette el az egész a hibás koncepcióval, a racionalizálással. Totálisan érdektelen, ahogy Bruce / Christian Bale szerzetesektől megtanul dzsiudzsicuzni, és mellé azok az üres, közhelyes tanítások jobban konganak, mint a kolostor. De hogy inkább egy (vagy "a") stratégai kérdésről beszéljek: Batman áramvonalas, fantáziadús, képregényes Batmobillal száguldozzon, ne ezzel az otromba, kétéltű dzsippel. És így tovább. Nolan ezzel és A sötét lovaggal rendezett két jó akciófilmet, amiben a főhős Batruhában szaladgál, de kultuszhoz ez kevés. Nolan Gothamjének semmi hangulata nincs, játszódhatna San Franciscóban is. Ezzel szemben Tim Burton neogótikus, sötét expresszionista világa, hogy is mondjam, egészen más műfaj, a sárga kacsával a csatornából kiemelkedő Pingvin a félelmek egészen más foka, mint az a rémisztgetés, amit Nolan néha összegörcsöl. Hankiss Elemér is félelmetesebb lenne, mint itt a nindzsát játszó Liam Neeson. Nolan egy ügyes szaki, az egyik legügyesebb, de Burtonnek alapvetően fordítva drótozták össze az agyát, egy bekezdésben nem lehet említeni őket. Épp ideje, hogy Nolan abbahagyja, és Joel Schumacher visszakapja a karmesteri pálcát.
CSÜTÖRTÖK Ha már az egyfolytában újragondolt Batmanre és adaptációira tekerem rá a heti ajánlót, a Filmplusz 1:25-kor adja az Adaptációt. A világ legjobb forgatókönyvírójának, Charlie Kaufmannak film a filmről önreflexív története Nichalas Cage-dzsel. Amikor a húszas éveim elején láttam a John Malkovich-menetet, ez első gondolatom az volt, hogy ennek írója a legnagyobb zseni. Aztán az Adaptációból megtudjuk, hogy mégse, mert Charlie Kaufman az Adaptációba magát írta bele megkettőzve, miszerint szárnyaszegett Batmanként ihlethiánnyal küzd, mert sehogy sem tudja összehozni az új filmnek a forgatókönyvét, az Adaptációét, amit most éppen nézünk, de bevesz egy mentost, és a végére minden összeáll, úgyhogy megrendezik és megnézhetjük. The Freshmeta.
PÉNTEK A Viasat3 22:15-től sokkol a Batman visszatérrel 1992-ből. A Batman a szériában a legjobb, de a Batman visszatér Burton-filmként az erősebb, jelentősebb. Jóval több, mint egy képregényfilm. Itt Batman története már tényleg csak az alap, a sötét kifutófelület, amiről elrugaszkodik, és aminek apropóján Burton teljesen elszállhat a gótikus Gothamben, karácsonykor, hóesésben, csilingelő-trillázó gyerekkórus és mély orgona hátborzongató kontrasztjában. Szinte példátlan, hogy egy nagyköltségvétesű szuperhősös hollywoodi gigaprodukcióban, ahol a potenciális nézőközönség maximalizálása a cél (és ezért lesz annyira semleges, hogy minél többen befogadhassák) ennyire teret engednek a megosztó szerzői jegyeknek, amik Tim Burtonnél nem is akármilyenek, hanem a nézők legalább felének kifejezetten riasztóak. Azt hiszem, már a Pingvin születése közben elég sokan felálltak a moziból, világszinten. Nem csoda, hogy a Batman visszatér után elvették Burtontől a Denevérembert. Mert ha gyermekkori trauma az oka, akkor sok kis Tim Burton születhetett a mozikban, mikor ezt megnézték.
