Szevasztok!
Már napok óta megjöttem Szigetről, de még mindig rehabilitálok. Tisztítókúra, csipkebogyó, ilyenek. Csak csalánteát nem, mert attól fejgörcsöt kapok. Most egy ideig nem iszom. Épp ezért nem írok hosszabbat, mert flekkenként egy üveg bor mindig lecsúszik. Bár nemsokára megpróbálom borivás nélkül, ígérem! Addig is, van egy kis kész anyagom, és most átnyújtok egy kis adagot. Ha sokat fogyasztok, mint Szigeten, akkor gyakran rámtörnek a szokásos gyomorsavas-csajos-szerelmes micsodáim (mondjuk ki: látomások! - amik annyira mélyek, hogy ma még nem is érthetők.). Ezeket rímekbe szedem. Egy ilyen kedves szösszenet az alábbi. Csók mindenkinek.
ARANYÉR
Kitépem az aranyerem,
Mérgesen arcodba verem.
Ki vagy fizetve.
Vegyél rajta rúzst,
Más szívet, lelket, húst.
Férgelődj zsizsegve.
Máris hiányzol aranyom,
Üres vagyok, elkaparom.
Futok utánad lihegve.