Mondom az uramnak, Tibi.
Hetek óta még az orromból is a Magyar Gárda folyik. Sokakkal ellentétben én nem kiáltottam fasizmust, és úgy voltam vele, ha ez kell nekik, ám legyen. Szerveződjenek, aztán lapátoljanak szart, segédkezzenek árvizeknél, meg osztogassanak ingyen jojót, kotont és szaloncukrot, ha valóban ennyire fontos nekik a nemzet. Felőlem bohóckodjanak nyugodtan, mert demokratának lenni annyi, mint kefélni. Ha valaki fecskét húz, attól még nem fog repülni.
Csak az egyenruha miatt voltak kis aggályaim: mert ha ezek ide-oda masírozva, csapatostul megjelennek, akkor az öreg nénik, vén kommancsok, menten szívrohamot kapnak. Rosszul gondoltam. Ahogy az avatáskor elnéztem őket, ezek inkább tűnnek egy vasárnapi néptánccsoportnak, mintsem valami erőnek. Fekete mellény, fehér ing. Megannyi Bálint gazda. Úgy látszik a boltokból előttük már minden komolyabb jelmezt (Batman, Darth Vader, Gorbacsov stb.) kikölcsönöztek.
Fogatlan oroszlánok. Csak a filoxéra reszket tőlük, bár így összeállva azért tán Edgar Davidsot is megvernék, nemhogy engem. De attól ez még egy vicc.
Ez az érzés csak erősödött, mikor Vona Gábortól megtudtam, hogy egy óvodás is tag már, aki gondolom az első legójából is jurtát épített, továbbá, hogy, khümm, Wittner Mária a zászlóanya. A megbízott főparancsnok pedig nem más, mint Usztics Mátyás, a „magyar termék fogyasztási mozgalom” vezetője, mely csak meggy márkát iszik, és bojkottálja a zöld kecsapot.
Kac-Kac. Usztics Mátyás, megbízott főparancsnok. A magyar Stratéga. A Férfi.
Mert ki más is lehetne, hisz ha beírom a Google-ba, hogy ’magyar’, akkor az ő nevét dobja ki elsőként, megelőzve Franco Nerót és Teller Edét. Mélymagyar. A bal herémet rá, hogy a hűtője még mindig Lehel. Nem, inkább nem a balt, hanem a jobbot, mert az kisebb. Bár demokrataként én semmitől se félek.
De ha azt mondják nekem, hogy nagybetűs Ripacs, akkor is menten Usztics Mátyásra asszociálok. Volt ő Angyalbőrben, szerepelt az amerikai-magyar Sztálin-filmben, a Kisvárosban a viccbe hajló NATO-kompatiblis Hunyadi főtörzs szerepében szikrázott, de innentől mintha már hanyatlott volna a karrier, noha asszonynak öltözve még elsütött pár sistergős humorbombát két Sas-kabaré közt. Az utóbbi években már nem is láttam a tévében. Sokáig azt hittem, mostanság a kemény militarizmusba torkolló frusztráltsága vagy ebből a mellőzöttségéből fakad, vagy abból, hogy egy házaló askenázi egyszer átkúrta pancsolt Bánfi hajszesszel. De nem, nem. Rá kellett jönnöm, talán ennek mélyebb gyökerei vannak.
Erre egy most visszaolvasott, 2003. júliusi Hír TV-beli interjúja világított rá, ahol a következőket nyilatkozta a homoszexuálisokról:
"Az, hogy egy mai televízióban ekkora nyilvánosságot kaphat az például, hogy fölvonulnak ferdehajlamú - ez így jó? - betegek, torzak, s ez meglehetős visszhangot kap, az azonban letagadtatik, hogy Békés és Csongrád-megyében öngyilkosok lettek a sertéstenyésztők közül néhányan, mert kilátástalannak látják a helyzetüket. (…) Ez a buzerancia, homoszexualitás, nevezzük bárminek, ez megvolt az ókortól kezdve - látensen, vagy kevésbé, de végigkísérte az emberiséget, mert hát mindig is voltak selejtes dolgok. De az egy úri passzió volt ennek a gyakorlása, vagy ennek a véghezvitele, most már meg üzlet, s a sajtó ebben élen jár, hogy ezeknek a történéseknek helyt adjon..."
És itt elgondolkoztam.
Te Tibi, nem buzi ez véletlenül?
Mert azok szoktak a legharsányabb homofóbok lenni, akik titkon reszketnek attól, hogy tán mégis csak nagy buzik, és így akarják leplezni. Sőt, Usztics a saját kabaréiban lépten-nyomon nőnek öltözött, akárki tanúsítja, tehát talán nemcsak szimpla meleg, hanem egyenesen transzvesztita. És ki tudja, még miket csinálhat otthoni magányában ez a budoár-buzi. Forog a gyomrom.
Persze a nyilvánosság előtt megpróbálja elfojtani azzal, hogy előadja a mélymagyar, gumicsizmás militarista tahót, a kőkemény férfit, egykor szadista őrmestert, most vezénylő tábornokot, de mi átlátunk a szitán.
Márai Sándort idézném: „A magyarokkal az tenné a legnagyobb jót, ha valaki elhitetné velük, hogy akkorák, amekkorák.” Nincs abban semmi szégyen.
Akárcsak abban, ha meleg vagy, te jégtörő Mátyás. Nem kell itt elfojtani semmit, pláne nem homofóbiával, vagy militarizmussal kompenzálni. Elfogadunk úgy, ahogy vagy, amennyiben másokra nem böfögsz.
Tudod, ez már a huszonegyedik század. Európa.
Mondom az uramnak, Tibi.
*De összességében ez egy nagyon szomorú történet, hogy Usztics Mátyásból, aki gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmfigurájának, Roger nyúlnak zseniális szinkronja volt, egy ilyen békétlen, gyűlölködő, militarista figura lett. Sajnálom.
Itt pedig vitaindítóm a melegházasságról: Túl a barátságon