Egyik kedvenc hasonlatom, hogy leragad a melleknél, mint a Bosszúvágy operatőre a megerőszakolós jeleneteknél. A Bosszúvágyról azt írja a hagyományos filmlexikon: „A filmmel szembeni legfőbb kritika az volt, hogy támogatja az önbíráskodást és a bűnözők korlátlan büntetését.” Én azt hittem, épp ez az erénye.
A Bosszúvágy-szériát (1974-1994) minden évben egyszer újranézem, amikor republikánus filmnapokat tartok. A Bosszúvágy a Pax Americana-vonal és az önbíráskodó citoyen-vonulat klasszikusa, amely elválaszthatatlan a New York-i bűnözési hullám 1970-es évekbeli tetőzésétől, amelyet itthon egyes városszociológiai munkákból, de még inkább a Kojakből ismerhetünk.
A Bosszúvágy hőse, a Charles Bronson alakította Paul Kersey karaktere a bosszúfilmek Mózese, és ha még hozzátesszük, hogy magyar hangja Koncz Gábor, akkor azt lehet mondani, ennél erősebb régi iskolás tekintélyelvű felállást nehéz elképzelni. Paul Kersey konformista építészmérnökként indul, és mindig megpróbál visszailleszkedni, amíg meg nem erőszakolják/ölik a részenként éppen aktuális lányát/élettársát/feleségét a punkok/négerek/kábítószeresek. Szóval a Bosszúvágy-szériában mindenképp felfedezhetünk valami pedagógiai célzatú didaktikus ciklikusságot, de az önismétlésem túl nem lehet nem észrevenni egyfajta fejlődést: a bosszúvágyó kispolgár, Paul Kersey idővel újabb és újabb featureöket vesz fel: a Bosszúvágy III. - A terror utcájában Kersey már akkora önbíráskodó, hogy a golyókat is maga önti, otthon.
Éppen ezért személyes kedvencem a Bosszúvágy-szériából a harmadik rész, A terror utcája. A Bosszúvágy III-ban Paul Kersey busszal utazza át az Egyesült Államokat, mert terrorizáló huligánbanda ellen kért tőle segítséget egy régi, öreg cimborája, akivel még együtt gyakták a komcsikat Koreában. Ám mire Kersey megérkezik, a cimbora halott, a kistévét kábelestől ellopták. Ha magyar helyzetre adaptáljuk, képzeljük el, hogy a Szomszédokban meggyilkolják Böhmöt, mire Kutya kiirtja egész Gazdagrétet. Vagy legalábbis "megtisztítja a szeméttől", ahogy Kersey fogalmaz, aki innentől a kiflitolvajokat is Magnum-golyóval bünteti. A tűzlépcsők világában játszódó Bosszúvágy III-ban minden eddiginél több erőszakot és gyilkosságot láthatunk, a békevágyó, kisközösségét védelmező Kersey bizonyos tekintetben a csúcsra jut, amikor rakétavetővel robbantja ki az ablakon a huligánbanda St. Pauli-drukker kinézetű vezetőjét.
Pedig Paul Kersey csak békét akar
Meggyőződésem, hogy csak azért öt epizód készült, mert miután Paul Kersey minden részben leszámol egy-egy csoporttal (rockerek-feketék-punkok-metálosok-kábítószeresek etc.), végül csak a minden gyanú felett álló republikánus WASP-ok maradtak, de az is lehet, hogy Charles Bronson elhatalmasodó Alzheimer-kórja szabott gátat az újabb és újabb nyugdíjas tobzódásnak. De addigra már régen önmaga paródiája lett a magát mélyen komolyan vevő széria, köszönhetően annak, hogy a második résztől a Menahen Golan-Yoran Globus izraeli producerpáros, a kiöregedet sztárok és a bosszúfilmek Medicijei vették át a sorozat menedzselését.
Ajánlat: hallgassa ma este nyolctól a top 5 republikánus vs. demokrata filmről szóló adásunkat a Tilos Rádión, történelmi műsorunkban, a Régen minden jobb volt-ban, amelyben filmideológusokkal, forgatókönyvírókkal és történészekkel fogunk beszélgetni a legjobb republikánus és demokrata filmekről, és történelmi kontextusaikról. Az se mentség, ha valaki éppen ma este akarja a dinnyéjét learatni.
Még az utolsó paródián inneni epizód a Bosszúvágy II., amelyben nyelvöltögető huligánok erőszakolják és ölik meg pajszerrel a mexikói házvezetőasszonyt és Paul Kersey-nek az egy előző erőszaktevéstől már/még némasokkos, őzikeszemű lányát, rózsaszín cicikkel. Azzal nem vádolható a film, hogy túlságosan ki lennének dolgozva a a rúgóskéses huligán-karakterek: ennyire elrajzolt figurák nagyjából csak Rocksteady és Bebop a Tini nindzsa teknőcökből. De felesleges lett volna bármennyire is cizellálni: Paul Kersey/Charles Bronson rövid úton úgyis kilövi őket.
A huligán Laurance Fishburne sem számíthat kíméletre
Zenerajongóknak az egyik legnagyobb meglepetés, hogy a Bosszúvágy II. zenéjét Jimmy Page szerezte.
A Led Zeppelin végével elég mély űrbe és egzisztenciális válságba kerülhetett a gitár Paganinije, és kellhetett a pénz heroinra, hogy bosszúvágyakra igent mondott. Bár Balázsy István cimborám szerint „szörnyű ez a prüntyögés, a gyerekkori kvarcjátékom ehhez képest Beethoven”. De nekem épp ez a kedvencem benne, hallgattam vagy húsz órán át, míg éjjel ráncolt homlokkal néztem ki az ablakon, félre-félrehúzva a függönyt.
És miközben kétségek és félelmek gyötörnek az éjszakában a kiismerhetetlen fenyegetésekről, már csak egy bizonyosság marad: Kersey nagy elnök lett volna.
Bosszúvágy (Death Wish)
Színes, magyarul beszélő amerikai akciófilm, 96 perc, 1974
Rendező: Michael Winner
Főszerepben: Charles Bronson
A hasonló írásokhoz kövesse a Csunderlik Filmlexikont a Facebookon.
