Jimi Hendrix és idősebb Alexandre Dumas, Tisza Kálmán és Papi az Apostolból, Orbán Viktor már ott kavart a Bajor Tanácsköztársaságban, Ady Endre pedig tényleg a Gangesz partjairól jött. Sosem látott történelmi hasonlóságokat szintetizáltunk. Nem mondjuk, hogy ez a Top 20 a mi Bors őrmesterünk, de úgy foglalkoztatnak a történelmi hasonlóságok, mint Bosnyák Zoltánt a zsidókérdés. Igazán kijárna nekünk egy Hasonlóságkutató Intézet kétszázmilliós szoftverekkel és korlátlan utazási kerettel.
20. József Attila és Donnie Brasco
„Ím itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat.” Hernyóbajszos költőnket láthatjuk a Fedőneve: Donnie Brasco maffiafilmjében, mert „a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol”, ahogyan az Eszmélet című versében írta Schmitt Pál. Chesterton szerint nincsen rosszabb, mint eladva, de meg nem fizetve lenni. Valami ilyesmit érezhetett Pistone FBI-ügynök is, mert megtörtént a sztori, mikor ötéves maffiába beépülés, mackónacis Al Pacino halála, egy kiadós személyiségtorzulás és a házassága tönkremenetele után átvehette az ötszáz dolláros külön jutalmat, amit egy este elkokainoz egy HÖK-ös. Szerintünk van ennél szarabb is. Például József Attilának lenni.
19. Thallóczy Lajos és Chevy Chase
Egyik első nagy felfedezésünk volt, hogy Thallóczy Lajos történész hasonlít Chevy Chase-re. Ezzel indult a dominósor. Ferenc József Balkán-tanácsadója 1916-ban lett vasúti baleset áldozata, éppen az uralkodó temetéséről hazajövet. Halála után nem sokkal úgy végezte a Monarchia, mint az Európai vakációban a Stonehenge Clark Griswold tolatása után. Elkerülte az elszámoltatást.
Thallóczy Lajos egy Balkán-konferencián érvel Bosznia annektálása mellett
18. Charles Baudelaire és Fásy Ádám
Ami a franciáknak Baudelaire, Verlaine és Rimbaud, az nekünk Fásy Ádám, Bunyós Pityu és Sláger Tibó. György Péter is csak úgy van a Nóta Tévével, mint suttyó matróz az albatrosszal, Fásy annyira megelőzte korát. A macskás Fekete Vénusz rabjával, Baudelaire-rel kezdődött a modernizmus, Fásy Szex, hatalom, nők – A királynők fogságában című könyvével a halott posztmodern után nyitott meg egy új korszakot. És mi még mindig csak dörzsöljük viszkető szemünk. Ugyanaz az abszintban ázó tekintet, ugyanaz az alkat, ugyanaz a parókaszerű hajfésülés. És mindketten megírták A Sátán litániáját. Buadelaire, az „elátkozott költő” perbefogást kapott érte, Fásy a Tiszántúl MSZP-közeli vállalkozóinak vastapsát.
17. Eugene B. Sledge és Michael Dudikoff
A Pokol a Csendes-óceánon című könyvben második világháborús emlékeit megíró Eugene B. Sledge kiköpött Michael Dudikoff a Fülöp-szigeteken játszódó Amerikai nindzsából. A nagybetűs nindzsás filmből, amelyben van aljas csapda az anyagellátóban, Gergényi Péter-szerű kékinges vasprefektus, egy egész olimpiai faluban gyakorlatozó fekete, sárga, vörös és keki színű nindzsák, vezetőjükkel, Fekete Csillaggal, aki két üveg bor után, ferde szemmel nézve enyhén hasonlít Charles Bronsonra. De a legjobb az a lassított jelenet, ahol a motorral ugrató Dudikoff-dublőr frontálisan megfejeli a kormányt. Vagy maga Eugene B. Sledge.
Eugene B. Sledge kifüstöli az okinavai robotnindzsákat
16. Freddie Mercury és Bennett a Kommandóból
„Ereszd ki a gőzt, Bennett!” Schwarzenegger Kommandója a legjobb purista akciófilm 1985-ből, nem hiába Pálffy István kedvence. Mundruczó Kornélt felragasztott szemhéjakkal kéne kikötözni elé, ha már az Andy Vajna-kurzus sem segít rajta. Egy időben ez a film tartotta a rekordot 88 emberöléssel, a nyolcvanas évek Bartókjának, James Hornernek fúvósokkal frissített idegtépő szintetizátorzenéjével, „fémkeblű dinamókat szopnak a sivalkodó transzformátorok”, míg a brechti proletárértelmiségi John Matrix ezredes leszámol egy egész Val Verde-i magánhadsereggel. Közben a repülőgépen kitöri a kopaszodó Ruud Gullit nyakát is, de ebben a filmben mégis az egzaltált, neccatlétás főgonosz, Bennett az igazi alteregó, akinél valószínűleg a HIV-fertőzött Freddie Mercury is nagyobb ellenállást fejtett volna ki. Schwarzenegger ugyanis a film végén a winckelmanni nemes egyszerűséggel és csendes nagysággal intézi el, hogy a mellkasába dob egy kitépett gőzcsövet. De hát ki akar örökké élni?
15. Alexandre Dumas és Jimi Hendrix
Jimi Hendrix nem akart. Úgy fulladt bele a hányásába egy hotelszobában, mint Attila az orra vérébe a nászéjszakáján. De ha a gitárzseni nem hal meg huszonhét évesen, hanem életben marad és Phil Collinsszal együtt föllép az 1985-ös Live AID-en, akkor negyvenhárom évesen úgy nézett volna ki, mint idősebb Alexandre Dumas. Legalábbis így gondoljuk mi és a kétszázmilliós szoftverünk. Egyébként Marokkóban van egy település, amit úgy hívnak, hogy Jimi Hendrix City. Ott vajon milyen lehet az adófizetési morál?
14. Móricz Zsigmond és Richie Madano
Ha már morál. Móricz nettó Ricsi Madano a Steven Seagal-os Törvényre törvéből, amelyből megtudjuk, hogy az istenek minket csak madzagon rángatnak, és nem kell más, csak egy puska és 24 óra. De lehetne a Rózsa Sándor hőse is. A puhos kokainista, aki lelövi Bobby Lupót, aztán ámokfutni kezd, míg a lófarkas Steven Seagal Ráday Gedeonként el nem kapja, hogy a karját csavargatva egyenként kitörje minden ujját. Magyarországgal nem bántak el így Trianonban.
Móricz Zsigmond a népi-urbánus vitában
13. Clayton Farlow és az anonim MDF-es politikus Lakitelekről
Az biztos, hogy adjunk hozzá egy csipetnyi Katona Tamást meg egy jó nagy adag vidéki általános iskolai igazgatót sasos amerikai nyakkendőben. Könyvespolcán díszhelyen áll a Hóman-Szekfű és Széchenyitől a Lovakrul. Hobbitörténész és gazdálkodó, maga a becsület és a tisztesség, de ha kell, nem megy a szomszéd farmra egy kis kereskedőzésért. Kedvence Szörényi Levente és a Fonográf, erre szokta otthon megforgatni feleségét, Ellie-t vagy a kistanárnőt a Kincskereső táborban. Ki ne ismerné?
12. Czibor Zoltán és Mucsi Zoltán
Czibort, a láncdohányos Sátánt, aki a világ valaha cselező legjobb balszélsője volt Garrincha után, megelőzve Walter Lee-t, játszhatná Mucsi Zoltán egy Aranycsapatról szóló filmben. „Puskás, baszd meg”, sercintene, ha Öcsi kihagy egy helyzetet, és innen már jöhet a villanyszerelős monológ. Azt pedig inkább nem is idézzük, mit mondana az elveszített berni vébédöntőn, mikor a játékvezető nem adta meg a magyar csapat egyenlítő gólját. No nem azt, hogy „lesállás, kedves hallgatóim, lesállás”.
11. Van Gogh és Chuck Norris
Ha Lukács György kedvenc festőjére ráadnánk egy sztetszon-kalapot simán ifjabb Bush kedvenc színészének nézhetnénk. A holland festőnek a pointilista ecsetkezelés a specialitása, a sportoló-színésznek a Norris-féle körrúgás, s mindketten ontottak vért pályafutásuk során: míg Van Gogh a saját fülét vágta le, Chuck Norris jellemzően olyan új-mexikói izzadt tagok fogát rúgta ki, akik úgy néznek ki, mint a Népszínház utcai buszsofőrök június végén, csakhogy december végén ide csempésszük a nyár melegét. Az egyiknek a Napraforgók a fő műve, a másiknak a Magányos farkas, de míg Van Gogh eszelős képei ma is milliókért kelnek el az aukciókon, Norrisnak a Clinton-éra óta nem nagyon terem babér, mert az Ascher Tamás bezárta előtte a kapukat. Persze Van Goghnak se ment jól amíg élt, a kisöccse küldte neki a lét festékre, aztán megfordult még mindenféle intézetben, ahová érdekes módon általában Széchenyik meg Van Goghok jutnak, miközben Schobert Norbi árulja a fitneszkakakóscsigát, miközben néplélektani mélyanalíziseket végez, mire izomból lájkol a napi harminc dekát leugráló szektatag. Ami meg Norrist illeti: szégyen és gyalázat így leírni egy ilyen fantasztikus színészt.
10. Jean-Paul Sartre és Matolcsy György
Csak semmi kompromisszum. Ez a hitvallása a két 155 centis követhetetlen zseninek. Az undor szerzője, az egzisztencialista filozófus Sartre elvi okokból visszautasította az irodalmi Nobel-díjat, amellyel a huszadik század egyik legnagyobb értelmiségi felhördülését okozta. Persze a fölindultság nem érte el azt a mértéket, mint amikor Mészöly Kálmán büdösúristenezett egy tisztességeset szövetségi kapitányként. Rendszerváltás utáni politikusválogatottunk tagja, Matolcsy sokszor azzal kelt megrökönyödést, hogy kétszeres gazdasági miniszterként és mostani jegybankként elnökként bevallottan nem érdeklik a számok, mert a filozófia a fontos. Ahogyan Sartre írta a betelefonálós műsorokról: „Nem elég ám az, hogy az embernek szeme van, meg kell tanulni látni.” Ha egyszer beérik a Berlin-Ankara növekedési banán, mindenki meglátja, s mehet mindenki bocsánatot kérni a Békemenettől, aminél groteszkebb jelenséget Örkény Kafkával majdnem bemutatott egyszer, de kellett volna egy csöpp segítség Pelevintől, aki azonban nem ért rá. Ha nem jön össze, Matolcsy még mindig Gyurcsók József örökébe léphet az Ezo TV-n.
Sartre a Harmadik világról rendezett 1970-es konferencián
9. Frangepán Ferenc és Bokros Lajos
A mi időnkben még minden középiskolás ismerte Madarász Viktor Bokros Lajos bejelenti csomagját a kormányülésen című festményét, akár Erika Eleniak sztriptízét az Úszó erődből, ami csöppet föl is lendítette a lakótelepi kis közért zsebkendő-forgalmát, még ha hamarosan alakul is valami intézet, amely néhány száz millióért és egy Delhusa Gjon-slágerért bebizonyítja, hogy a magyar ember genetikailag nem maszturbál. Amúgy akinek Bokros a kezét fogja, a fiatal Kuncze lehet, de vannak, akik Rudi Völlerre gyanakszanak. Amint látható, Madarász különösen vonzódott az úgynevezett Bundesliga-ikonográfiához. (A szakkifejezést Gombrich művészettörténetéből vettük.) Ami biztos: ha a Legyen Ön is milliomosban föltennék a kérdést, hogy ki mondta búcsúzásul, „Egy nap, mikor visszanéznek, azt mondják majd, hogy én szültem a következő századot”, Bokros, Marx, Nietzsche vagy Hasfelmetsző Jack, vezetékes telefonos IMF-segítséget kérnénk Széles Gábortól, aki megállítaná az időt, amíg elintézi a tuti választ.
8. Marót Károly ókortörténész és Fantomas
Mint egy szuperbűnöző a trezort, Marót Károly úgy robbantotta a század eleji magyar filológiát a Fejezetek a Homéros-kérdéshez című munkájával, amelyet újabb és újabb fejezetek követtek egészen a Halálos fegyver pisztolybekapós jelenetét tárgyaló az Epopeia helye az ősi epikában című művéig. Nyilvánvaló, hogy ebből már a huszadik században sem lehetett megélni, úgyhogy Marót titokban nyakékek és NATO-aranytartalékok rablásával tarthatta fenn magát. Szólni kéne Juve felügyelőnek és a TEK-nek, hogy az égre-földre keresett Fantomast megtalálják az ELTE BTK első emeleti folyosói panteonjában. Közvetlenül a Hallgatói Hálózat egyik nem közterületen alvó sejtje mellett.
Marót Károly kezében egy Ókortudományi Értesítő
7. A fiatal Apponyi Albert és Zlatan Ibrahimovic
„Csak Isten bírálhat engem” - ez van a nem túlságosan szimpatikus bosnyák-horvát származású svéd labdarúgóra tetoválva, és „Közép-Európa nagy öregje”, az egyik leghosszabb pályájú magyar politikus, Gróf Apponyi Albert is inkább az egy Isten örök igazságához apellált, miután sikertelenül mondott a párizsi békekonferencián háromnyelvű védőbeszédet, hogy ne csatolják el az ország kétharmadát. Apponyi akkor kezdte a politizálást, amikor Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták, és Hitler már hatalomra jutott, mikor meghalt. A nevéhez fűződik a nemzetiségi diákok gyorsított elmagyarosítását célzó 1907-es Lex Apponyi. Ez azon a félreértésen alapult, hogyha egy szlovák fiú magyarul elmondja a Hiszekegyet és magyarul lefelel jelesre a magyar történelemből, akkor már magyar. Ha sikeres lett volna a projekt, ma Ibrahimovic rúgná a bőrt a magyar válogatottban Torghelle helyett.
6. Harrach Péter és Arjen Rudd a Halálos fegyver II-ből
Naná, hogy az volt Harrach válasza Semjén plágium-ügyére, hogy „Diplomáciai védettség!” Ha az allegóriát következetesen végigvisszük, akkor Rika van den Haas csak Selmeczi Gabriella lehet, a magyar Mel Gibson meg nyilván Pálffy István. Harrach meg csak Harrach, mert képtelenség még egy ilyen unalmas embert találni a piacon. Majd ha Harrach Péter nevet, szoktuk mondani, ha azt kérdezik, hogy mikor kapunk a Page not foundért Széchenyi-díjat.
5. Pulszky Ferenc és Pély Barna
„Ilyen ez a keserű méz, amíg élsz nem számít, hogy a tűz után jön a sodró árvíz.” Kossuth Lajos, az 1848-as galaktikusok pénzügyminisztere, a „magyar Mózes” akkor volt emigráns, amikor még teljesítmény kellett ahhoz, hogy valaki neves politikai emigráns lehessen, mondjuk végig kellett csinálni egy szabadságharcot. Ez a dagerrotípia az 1850-es évekbeli emigráns road showja londoni állomásán készült Kossuthról, itt fényképezkedett Pulszky Ferenccel, egykori államtitkárával és neves magyar szabadkőművessel, aki hazatérve létrehozta az Unitedot, miután Kossuthtal nem jött össze a Dunai Konföderáció. Később zsűrizett az úgynevezett Megasztárban, amelyben nemzetközi szintű produkciónak neveznek minden performanszot, ami után Kati óvó néni megsimogatná Janika buksiját a cseresznye csoportosak anyák névnapi ünnepsége után. Szponzorációs szerződésünk miatt el kell mondanunk, hogy Pulszky Ferencet az Öltönyház öltöztette és a Hajas Szalon nyírta.
4. Csizmadia Sándor és Andy Vajna
Csizmadia Sándor munkásköltő ránézésre a szocdem költészet Andy Vajnája. Föl se tűnne a különbség, ha valaki melléretusálna egy fél fejjel magasabb modellt meg a szájába egy szivart. Csizmadia a Népszava házi költője volt a századfordulón, többször is ült börtönben lázító verseiért. 1897-ben jelent meg Proletár versek című kötete, amely kalapácsként ütött az akkor még uralkodó nemzeti klasszicista irodalmi stílbe: „Csepel ege szürke, mint az ón, / Barátom Sylvester Sztallón.” Akkor vonult vissza, amikor Zimány Linda elhagyta Dzsudzsák Balázs bankkártyájáért.
Csizmadia Sándor Bíró Mihály Bitangok! Ezt akartátok? című munkásplakátjának csepeli modelljével
3. A fiatal Orbán Viktor és Eugene Leviné
Hihetetlennek találhatják, de nem Kerényi Imre festette e portrét a még farmerkabátos odamondogatós népfiként tündöklő fiatal Orbán Viktorról. Ő Eugen Leviné, a Bajor Tanácsköztársaság kommunistája 1919-ben, aki nem azzal tűnt föl, hogy „ruszkik, haza”, hanem éppen hogy be akarta hívni őket. Leviné 1919-ben meghalt, de lehet, hogy csak eltűnt, mert a keleti szél befújta egy márkiné zsinórtangája alá. Ez kezd már olyan gyanús lenni, mint amikor időfodrokat észlelnek az Időzsaruban.
2. Tisza Kálmán és Papi az Apostolból
A bizonyíték, hogy létezik az életelixír. Tisza Kálmán, a „generális”, aki 1875 és 1890 között volt Magyarország miniszterelnöke, majd politikusi pályája után belépett az Apostol együttesbe. És amikor 1890-ben lemondott, úgy vette a kalapját a parlamentben, hogy: „Nehéz a boldogságtól búcsút venni.”
1. Ady és Swami Vivekananda bengáli misszionárius
„Jöttem a Gangesz partjairól, / Hol álmodoztam a déli verőn, / A szívem egy nagy harangvirág, s fnom remegések: az erőm.” És íme, Ady Endre tényleg a Gangesz partjairól jött. Remegve jelentjük ki, de ez a Tisza Kálmán – Papi az Apostolból hasonlóságot is kilöki a miniszterelnöki bársonyszékből, pedig azt egyenesen az életelixír bizonyítékának hittük. Korszakos felfedezés, akár a higanyrobotot a vászonra folyató morftechnika, amely egyik olvasónkat, Fekete Istvánt illeti (a TEK, az NSA és a Page Not Found közös kutató projektje alapján kijelenthető, hogy a férfi nem azonos a Vuk szerzőjével, de már látta Kelét). Mindenesetre hálásan mondunk köszönetet. Hát ezért lájkolják a Page Not Foundot.
Kövesse Facebookon a Page Not Found történelmi stúdióblogot!
