Ma kezdődött a Biszku-per, úgyhogy talán nem érdektelen, ha közlöm azt a nyílt levelet, amelyet Biszku Béla még 2007-ben írt nekem, miután a zavargásokkal, a nemzeti hídlezárókkal és az Y-tervvel viccelődtem és egy fiktív Biszku Béla Emlékkommandóról tettem említést, és aztán írt Biszku Béla, hogy nem kéne emlékkommandózni, mert ő még él, nagyon is.
Biszku Béla fénykorában, alant pedig a nyílt levél
Tisztelt Csunderlik Péter úr!
Bár se a tiszteletre, se az urazásra nem jogosult. Nagyszájú nyegle nyikhaj. Csendőr-pertu, pofon és bikacsök, az járt volna magának a régi világban, ahol én még felnőttem, és hogy azt eltörölték a kommunisták, hát tegye össze két kezét, és adjon hálát egy egykorvolt népi demokráciának.
Persze erről mindenki megfeledkezik, sőt, még örüljek is, ha csak nyugodtan nézhetem a televízióban az Életképeket és az Évgyűrűket, mert éppen szarnak szarkomás, kopasz fejemre, és nem szórnak rám mindenféle rágalmakat, hogy véreskezű, és korlátolt, mint Auschwitz. Maga is emlékkomandózott múltkori írásában, mikor még élek. Mi az hogy. Nyolcvanhat év minden súlyával, elszalasztott lehetőségeivel, azzal a visszatérő gyötrő költői kérdéssel, hogy miért nem lehetett egyetlen feje az összes ellenforradalmárnak, és ez aztán percenként belém szúr, mint a gombostű az elfogott fasiszták húgycsövébe. Mert akkor máshol tartanánk. Igen. Csak azzal nyugtatom magam, hogy ugyan lehetnek visszaesések, de a történelemben igenis vannak objektív tényezők, az egyetlen sínről nem lehet eltéríteni a haladás páncélvonatát, mert ez nem amerikai repülőgép. A kapitalizmus után egyszer a kommunizmus fog következni. Végérvényesen. Nézegessék csak nyugodtan kristálygömbjüket a kövér papok. Hogy én mennyire gyűlölöm őket.
De maga még az utóbbi évek zavargásaiból is viccet csinál. Mindenből. Gúnyolódik. Hát milyen iskolában tanulta ezt a mocskolódást? Mikor olvasom írásait, dühömben néha úgy az asztalra csapok, hogy orromról lecsúszik az okuláré. Ide-oda sóz, mert törekszik arra, hogy pártatlannak tűnjön. De kérem, ez nihilizmus. Színtiszta nihilizmus. Nem hazudhat függetlenséget. Valaki vagy a haladás, vagy a reakció oldalán áll. Aki nincs velünk, az ellenünk. És mivel a haladó erők mellett nem teszi le egyértelműen garasát, hát a maga nihilizmusával a reakciót szolgálja. Csűrhetjük-csavarhatjuk, maga csak egy darutollas kompúter huszár. És nincs az a dzsiudzsicu fogás, amivel ez alól kibújhatna. Mert a történelemben vannak objektív tényezők. Igen.
Azt hiszi, hogy jópofa. Ír a kormányról, a magyar gárdáról, az Erzsébet-híd blokádjáról, a zavargásokról. De épp ezzel az olcsó viccelődéssel bagatellizálja el a valódi veszélyt, ami a magyar munkásosztályra leselkedik. És ezt csak az veszi észre, aki harcolt ötvenhatban az ellenforradalmárok ellen. Mint ahogy most is harcolnék, ha lenne erőm, és nem annak kéne örülnöm, hogy a mai nap már végre székeltem a kacsába.
Az ötvenhatos ellenforradalom. Még most is ökölbe szorulna kezem, ha nem fosnám össze magam az izületi gyulladások fájdalmaitól. Az agyvérzés kerülget.
Mikor Sztálin meghalt, minden a feje tetejére állt. Kizökkent az idő. Jött Hruscsov, aki csak Sztálin által lett pásztorfiúból azzá, aki. És aztán elmondta azt a rágalmaktól hemzsegő beszédet az SZKP XX. Kongresszusán, 1956 februárjában. Olyan volt, mintha valaki a saját apja sírját hugyozná le. És ezután nem sokkal Rákosi a hevesi pártaktíván bejelentette, hogy Rajkot ártatlanul ítélték el: mert Rajkot csak Péter Gábor és CIA bandája vádolta be, hogy leplezzék saját magukat. És ezért letartóztatták Péter Gábort. Tévesen.
Rákosi Mátyás talán a legnagyobb zsidó volt Jézus Krisztus óta, de megvezették, mikor ezt a döntést hozta. Péter Gábor nem volt Berija embere. Rajkkal ellenben kígyót melengettünk keblünkön. És még újra is temették, pár hónappal azután, hogy Rákosinak mennie kellett.
Akkoriban az angyalföldi kerületi pártbizottságot vezettem. És csakhamar eljött október 23-ka. Először azt hittem, hogy csak azért vagyok rosszul, mert influenzás vagyok, és ezért elrágtam egy fej káposztát. De nem. Rá kellett jönnöm: kitört az ellenforradalom.
Manapság elhallgatják, hogy az ellenforradalmárok, nyilas Horthy-fasiszták mennyi kárt okoztak. És uszításukra még olyanok is követelték, hogy menjenek el a szovjetek, akiket már rég a Dunába lőttek volna, ha nem szabadít fel minket a Vörös Hadsereg. Hülyék. Meg akarták dönteni a szocializmust, a munkáshatalmat. Ezért olyan embereket is kiengedtek a börtönből, mint Matuska Szilveszter. Ismerős e név, ugye? Ő úgy a Horthy-fasizmus teremtménye, akár Szató az amerikai imperializmusé a Fekete Esőben.
És Nagy Imre, akiből akkorra már csak egy zsíros nyakú kulák lett, ki szíve szerint talán még a csecsszopóktól is elvette volna az anyatejet, hogy aztán azzal üzérkedhessen, hát ez a Nagy Imre támogatta még az ellenforradalmat. Sőt. Még élére is állt, de szerencsére megvágta magát. Megérdemelte, hogy végül belügyminiszteri aláírásommal pecsételtem meg a kivégzését, midőn kezünkbe került. Büszke vagyok rá. Hiába vagyok idős, hiába fáj mindenem, mert belerokkantam a fasiszták elleni harcba, ha Nagy Imre golyófejével kéne futballoznom, akkor még most is félpályáról lőném a gólokat az NSZK ellen a Népstadionban, hogy visszavágjak a berni szégyenért. Óh, és aztán az a Puskás is, aki a saját népét, országát - mitől mindent megkapott – egy maréknyi dollárért elárulta, és a fasiszta Franco-Spanyolország mezét magára öltve még világbajnokságon is Magyarország ellen küzdött. A férgese. Leköpném, de koszos lesz a nyálam. Örülök, hogy túléltem.
Vagy talán mégse örülök. Mert mivé lett a világ?
Eltelt ötven év. Felbomlott a Szovjetunió, ahol hegyeket tettek arrébb, folyók visszafelé folytak, felfedezték a repülőgépet, majd embert küldtek a világűrbe. És most Lenint akarják kilakoltatni a mauzóleumból. Itt Magyarországon pedig megszűnt a népi demokrácia. Bankárok uralkodnak, akiket a magyar nép választott meg. És tavaly óta fasiszták is lázadoznak, amikről maga viccesnek szánt írásokat közöl. Maga balga. Amerika Hangja.
Én nem tudok nevetni. Hát ezért küzdöttem? Ezekért a magyarokért egy életen át? Akik most arcomba köpnek? A nyolcvanhat éves Biszku Bélának arcába?
Csak egy vigasztal most, 2007-ben. Lehetnek itt miniszterelnökök kis Bonaparte Lajosok, zavaroghatnak horthy-fasiszták, felgyújthatnak autókat, kukákat, piedesztálra emelhetik az ötvenhatos ellenforradalmat, szentként tisztelhetik Nagy Imrét, írhat maga is gyalázkodó cikkeket, eladhatják a kórházakat, jöhet ide NATO lokátor, de mégis, mégis: a Történelem kerekét nem lehet visszafordítani. Nincs az a kapitalista franciakulcs, ami ezt megakadályozhatná.
Hát lesz itt megint munkáshatalom.
...Addig is hideg van itt a szkriptóriumban, a hüvelykujjam sajog. Abbahagyom az írást, nem tudom, kire hagyom, s már azt sem, hogy miről szólt: stat rosa pristina nomine, nomina nuda tenemus.
Még csak annyit: Csunderlik Péter, maga egy elvtelen fasz. Csak azért nem zsoldos még, mert nincs magára igény.
Biszku Béla (1921- ) voltam, nyugdíjas. A még élő legenda.*
*de sokan mások is megírhatták volna ezt a levelet, vagy valami hasonlót. Eklektikus ország vagyunk. Van itt mindenféle ember. Szóval inkább vegyük úgy, hogy elfogtunk egy levelet. Csak. Név nélkül. Biszku Bélának pedig nyugadalmas öregkort. Mert a múltkor ("Húsrágó hídverők") tévedtem. Valóban él még. Utána néztem. Várhat még az emlékkomandó. Még. (2007)
