Hiába nézem sokáig, nem tudom eldönteni, hogy itt melyik az arc és melyik a maszk. És ha mégis, a következő pillanatban már azt várom, a napszemüveges fantom mikor tépi le magáról a gumiarcot, mint Ethan Hunt vagy a Vörös Halál. Persze, valamikor már letépni se lehet, mert mindig megvan a veszélye annak, hogy a maszk ránő az arcra, az önkép az énképre. Vagyis nagyot alkotott a grafikus ebben a klasszikus horrorlíra-tematikában.