A SZUB riportere és Ábel Anna hónapokig tartó egyeztetések után két ráncfelvarrás közt beszélgethetett a saját seggébe fulladó Axl Rose-zal, a Guns N’ Roses ikonjával. Axl most sem hazudtolta meg magát.
Vigyázat, szókimondó szövegek következnek!
SZUB: Axl! Rólad mindenki tudja, hogy egyszer még egy denevér fejét is leharaptad.
AXL ROSE: Kurvára nem haraptam le egy denevér fejét.
SZUB (zavarban): Igen, igen. Mindegy. Csak oda akartam kilyukadni, sose kellett a szomszédba menned egy kis keménységért. Vered a nőket, fotósokat, talán még Phil Collinsnak is bepancsoltál.
AXL: Lófaszt. Hát milyen újságírót küldtek ide? Bár mind olyan, akár az ötödnapos fasztúró. Alig tudom levakarni magamról, és már nekem is kellemetlen. Mint a manöken élettársam. Vagy a hülye rajongók. (Fuck!)
ÁBEL ANNA: Alex! Mikor fog újra összeállni a Guns N’ Roses? Szoktál beszélni a többiekkel, Slashsel, Duffal, Dave Grohllal, Izzyvel?
AXL (előrehajolva böködi a SZUB riporterének mellkasát): Baszd meg, még most fogd be a tehén lotyód geciszagú pofáját, mielőtt én ütöm le! Nem hiszem el, eldobom az agyam! Van most Guns N’ Roses, ez a Guns N’ Roses, kiadtuk az új albumot, a Chinese Democracyt, tizenhárom év legjobb dalaival, mint az I.R.S. Tessék, arról kérdezz, vagy a heresérvemről, és egyébként se vagyok Alex, mert csak a maroktelefonnal kamerázó patkányokat hívják Alexnek. Dave Grohl meg, hát hogy jön ide a kibaszott Dave Grohl?
SZUB (ég-ég, míg az asztal alatt kussoltatva megcsuklóztatja Annát, majd a mikrofonnal fejbevágja): Sorry. (szünet) Axl! Mi a véleményed Pete Dohertyről? AXL: Ki a faszom az a Pete Doherty?
SZUB: És a Hooligans?
AXL: Nem hazudják a rock n’ rollt.
SZUB: Ahogy te sem. Köztudott rólad, hogy rasszista vagy. De hogy állsz az antiszemitizmussal?
AXL: Végre egy értelmes kérdés! Egyszer belekezdtem a Mein Kampfba, de már a második oldalnál Duff dugni kezdett egy kecskét a könyvtárszobában. Persze, amúgy se lett volna türelmem végigolvasni. A négereket tényleg nem szeretem. Legalább azóta, hogy Rijkaard leköpte a Rudi Völlert. Mert, izé, hogy jön ahhoz egy néger, hogy leköpjön egy fehér embert? Hát hogy jön ahhoz? Egyébként meg lehet nézni, az irányítók mindenhol fehérek. A bokszosok csak futni tudnak, de képtelenek gondolkodni a diónyi agyukkal. (rágyújt) Múltkor Lars Ulrichnál is úgy felhúztam magam, mikor Lewis Hamilton lett a Forma-1-es világbajnok, két fröccsöt kellett bevernem, hogy lenyugodjak. Nem bírom azt a néger modorát. Lám-lám, félig-meddig Slash is néger. Le se tagadhatná. Lefelé nivellálunk. Tudod, a szellemi elnégeresedés, az ami igazán zavar.
SZUB: És a homoszexualitás?
AXL:Undorodom a buzeránsoktól. Ha csak rájuk gondolok, úgy összeszorul a segglukam, mintha citromlevet csepegtettek volna belé. Azóta van ez, mióta gyerekként megerőszakolt a budoár-buzi 
nevelőapám a protestáns kórusban. Akkor is majdnem elhánytam magam, mikor egy díjátadón egy levegőt kellett szívnom Boy George-dzsal, azzal a, hát azzal, és mindent átjárt az a penetráns végbélszag. Igaz, egyszer együtt énekeltem Elton Johnnal, mert a menedzser szerint meg kellett mutatni, hogy nem vagyok az a vérrepublikánus tahó, mert küszöbön állt a kormányváltás, meg hát a csóringer Vöröskereszt. Mondanom se kell, milyen volt! Hát meddig mehet még ez a buzerancia?
SZUB: Jó, jó. Erre csak azért kérdeztem rá, mert az olyan fiúbandákról, mint a Guns N’ Roses vagy akkor nálunk a Manhattan, mindig keringtek-keringenek ezek a gonoszkodó pletykák… Hogy a sok együtt töltött idő, a feszült stúdiózás, turnézás, és a tagok néha nem bírnak magukkal, becsípnek, aztán a szállodában biztos „marháskodnak” egymással… Tudod.
AXL: Kurvára nem! Mondom, hogy kőkemény heteroszexuális vagyok! Nem tudok betelni a nőkkel! És sose volt probléma a farkammal! Mindig állt, akár a cövek!
SZUB: Hát igen, sosem tagadtad mennyire büszke vagy a csomagodra. Fellépéseken ezért is hordtál oly sokszor szűk kis klottgatyákat. Mégis, mégis, talán leghíresebb koncertjelmezed a favágóing, skótszoknya kombó volt kilencvenkettőből. A szinte védjegyeddé váló skótszoknya egykor utalás akart lenni A rettenthetetlenre, tudniillik, hogy te is rettenthetetlen vagy, amit bevállalások és balhék sora bizonyít?
AXL: Hülye fasz. A rettenthetetlen ’95-ös film.
SZUB: Tényleg. És már annak is tizenhárom éve. Nem gondolod, hogy már rég eljött volna a búcsúszimfónia ideje?
AXL: Nem. Különben is, Marlborót szívok.
ÁBEL ANNA: Alex, inkább kóstold meg ezt a különleges Earl Greyt!
A beszélgetés itt félbeszakadt. Az interjú a Magyar Rádió Márványtermében készült, 2008 november 25.-én.
Az interjút még a tavalyi év végén vállaltam be, bár voltak aggályaim, mert párbeszédeket sosem tudtam írni. A képeket Shitbreaker úr válogatta ki nekem. Aztán a kirakás után kb. negyven perccel már le is szedtük a címlapról, mert talán túllőttem a célon, ami a bratyizós zenei interjúk, a totálisan inkompetens, béna reggeli beszélgetések és a tahú rokksztárok lejáratása volt. Ez a blog azonban szinte mindent elbír, úgyhogy itt most jobb híján közzétettem, mert a mára szánt írást tegnap éjszaka bravúrosan széteffekteztem.
