Kína, az alvó óriás már nemcsak felébredt, hanem elvonszolta világvágyó irigy-sárga merevedését a fürdőszobáig, kitörölte a csipát, fogat mosott, és most itt áll előttünk lakkozva a pekingi olimpia megnyitója után, fütyül a csőbe, forgatja a tárt, nyugatra fújja a füstöt, nemcsak a sok tűzijáték miatt, hanem nemrég saját műholdját is lelőtte egy rakétával, jelezve, ő már ilyet is tud. Mintha csak a céllövöldében rakétázta volna le egy könnyed mozdulattal a hárompálcás csöcsös naptárt. Tessék beszarni.
Persze nem vagyok hülye, vagy épp romkocsmákban megvakult David Carradine, eddig is tudtam, hogy már rég vége a kulturális forradalomnak, nem kunyhókban olvasztanak vasércet a népi kohóikban, és végképp nem ópiumbarlangokban aszalódó, nagy múltjukon merengő, félgyarmati sorsukon siránkozó töpörödött szerencsétlenek ezek a kínaiak, akiket a bajszos japánok is csak Ázsia leprásainak gúnyolnak, meg arcukba köpnek, mint a Bruce Lee moziban. Az se tévesztett meg, hogy a Merkúr-kommandó néha kedvére csuklóztatja a hazánkban próbálkozó mosdatlanabb dugárusokat, ha kiszagolja őket.
Olvasgatom az újságokat, nézem a híreket. Hogy évi tízszázalékos gazdasági növekedés, és már Kína az USA legnagyobb hitelezője, mindent Kínában gyártanak, évente felavatnak tízezer felhőkarcolót, hegyeket tesznek arrébb, folyók visszafelé folynak, négyezer méter magasban építenek vasutat a Himalájába, egymillió dollármilliomos van ott, és a világ leggyorsabban fejlődő országa. Persze úgy könnyű, ha közben kizsákmányolják egymilliárd honfitársukat. Űrprogramjuk is van, de nem olyan, ahogy nekünk Farkas Bercit felküldték poggyászként a Kubaszovval, hanem ezek önerőből akarnak mandarint küldeni a lyukas Holdra, csak mert megtehetik. Egyébként semmi értelme nincs.az erőftogtatáson kívül. Mintha Yao Ming kirakná génkezelt farkát Pán Péterék törpe asztalára. Ahol kedvet is kap a fogyasztáshoz, mert egyöntetű vélemények szerint ezért növekszik mindenhol az élelmiszerek ára. Nagy az étvágya Kínának. Annyira, hogy levegőjét szinte már csontig rágta, ezért az olimpia előtt már egy hónappal bezáratta a pekingi gyárakat, hogy lejjebb menjen a szmog. Kíváncsi vagyok, még hány ország tehetné meg ezt.
Ám a statisztikák mindig távolinak tűnnek, de mikor ma bekapcsolódtam az olimpiai megnyitóba, és láttam, ahogy több ezer dobos veri egy ütemre megszállottan a tamtamot a szögesdrótokkal és néphadsereggel körülvett futurisztikus stadionban, ami fölött katonai helikopterek köröznek, akkor a bokám gyors lefosása után menten összeszorult a körtés végbelem. Első gondolatom az volt, ha ezek már mindent feléltek maguk körül, és megindulnak nyugatra, akkor nekünk végünk, mert már ezek se baltával hasítják az atomot, hanem űrtechnikával filéznek. A világ egyötöde, szinte korlátlan erőforrásokkal. Megmondták, ha kell, még a felhőket is szétbombázzák kemikáliákkal, nehogy eső legyen a megnyitón. Akkor lett volna igazán kerek a műsor, ha a papírgyártáson,.könyvnyomtatáson, puskaporon, iránytűn túl végül megidézik, mikor atomhatalom lettek. Esetleg felégethettek volna egy hologram-kontinenst. Bár a végén az űrshow elég egyértelmű volt. És közben katonák vonszolták végig a súlyos kínai zászlót, ami kissé visszás, tekintve, hogy ennek az olimpia eszmének a fegyvernyugvásról kéne szólnia.
Dehogy arról szól, hanem hogy most Kína megmutassa a világnak. Gonosz a hasonlat, de az 1936-os berlini olimpia jutott eszembe, mikor a hitleri Németország végleg bejelentkezett. Baló György is csak kamillázott néha egy-egy technikai megoldás láttán, rezegteti a papírost, de aztán benyögi: „Nem tudtunk rájönni, hogyan csinálják.” Talán mert Kína lehagyott minket, mint a szart, és elképzelni se tudjuk. A magyar közvetítés egyébként botrányos volt. Baló György úgy oltotta le kényszeresen minden megszólalása után Szánthó Dávidot, akár Palik László a jó Gyulát. Akivel egyébként vigyázni kéne, mert ha egyszer kitör, akkor frusztráltságában biztos megeteti mindenkivel a mikrofont. Nem csodálnám, ha ennyi alázás után éjszakánként már most az édesanyja irhájában pózolgatna, csecseit csavargatva.
Ha már magyarok. Hát mi akarunk Budapesten olimpiát rendezni? A pekingi ünnepséget elnézve nem tudom, ki volt az a betripezett állat, akinek először megfordulhatott a fejében, hogy Magyarországon olimpia lehet a huszonegyedik században. Még végig se csattogtatnák megnyitónkat a pörköltszaftos bajszos gulyások, az éhes pulik már megcsócsálnák a kolbászból kitekert ötkarikát. Nem beszélve az olyan elhanyagolható apróságokról, hogy hol rendeznénk szörföt, vagy épp vadvízi evezést, mikor legutóbb a medencénkből is elfolyt a víz egy öttusa világversenyen. Előbb gond nélkül ássunk meg egy négyes metrót, de inkább húzzunk fel egy egész Sztálinvárost, és ha sikerül, akkor próbáljuk meg a nevezést. Mert kérem, ez így pofátlanság. És minden önreklám pénzkidobás.
Arra viszont föltenném minden vagyonom, hogy most először Kína végez majd az éremtáblázat élén. A nyugat alkonya. A pontozós számokban majd simán hazacsalnak, az erőszámokban meg majd a semmiből tűnnek elő az elmúlt években titkos laborokban szétdoppingolt emberállatok, akik hazai pályán biztos nem buknak le. Persze mindenki doppingol, és a magyarok pechje, hogy nekünk már csak húsz éve elavult módszerek jutnak, és néha a megszégyenülés, mint Athénban a szombathelyi dobóatlétákkal. Hiába, nincs nekünk erre kapacitásunk. De leginkább Cseh Lacit sajnálom, akinek pont akkor kellett születnie, amikor van a Michael Phelps, aki reggelire megeszi cornflakesben egy lengyel szénbányász heti kalóriaadagját, és lihegés nélkül úszik világcsúcsokat.
Nézem a megnyitót a fotőjben. Bevonulnak a nemzetek. A norvégoknál egy néger viszi a zászlót, az amerikaiknál egy szudáni menekült. Szép gesztus. Bejönnek az arab sejkek, némelyik még ilyenkor is maroktelefonál, hogy mi van az olajkúttal, és utánuk egy-két afrikai állam kábítószeres sámánként kerengő képviselői. Aztán néhány karibi ország beszívott sportolói, széles vigyorral. Így is kéne, lazán venni, és nem rettegni, hogy mikor lőnek hasba, ha nem érsz el eredményt, mint a kínaiak. Kár, hogy a magyar küldöttség öltözetén megint sírnunk kell, mert nem tudom ki volt az a kokainmámorban fetrengő kreatív, aki sportolónőinknek kitalálta ezt a borzalmas túrórudi öltözéket.
Elkezdődött az olimpia. A hatalom és a tőke beszél. És az öttusa? Az le van szarva. Nincs benne pénz.
A sport ünnepe. Idétlenül integet a maréknyi kínai panda, mosolyogva. Mert ha nem, akkor még gerinclövést is kap a két monokli mellé, nehogy már szégyent hozzon hazájára, a huszonegyedik század hatalmára..jpg)
