Ha kezembe kerül egy Népszava, először mindig az olvasói levelekhez lapozok.

Tanult doktorok leplezik le a Horthy-fasizmust, nyugdíjas nénik nyitják fel szemünket, hogy azért kell most megszorítás, mert a Fidesz belehajszolta az osztogatásba azt az áldott jó ember Medgyessyt, ki végül bele is rokkant - hát így tették tönkre őt a populisták. Mert  mint a szitán, úgy lát át a populizmuson a keresztrejtvényeken edzett Népszava-előfizető, hogy aztán keseregjen egyet mindannyiunk jó barátjának, Andrassew Ivánnak, aki mindig segít, akár az értelmező kéziszótár. És így tovább. Azt hittem, már nem tudnak újat mondani. Mert eddig ugyan a legkülönbözőbb baromságokat hordták össze, de mindben közös volt, hogy azzal csak demokráciánkat akarták védeni-építeni, toldozni-foldozni, kötögetni.

De nemrég K. Gy. lakos, miután egész kirohanást intézett a fenyegetett nyugdíjasok védelmében, azzal a felkiáltással zárta, hogy nem ezt érdemlik, mert olyan rendesek voltak, hogy: "Tisztességesen tudomásul vettük a rendszerváltást!"

Hát bazmeg, tetszettek volna forradalmat csinálni.

Bánja már, hogy szögre akasztotta a géppisztolyt, ugye papa?