Eddig azt hittem, Szili Katalin dühít a legjobban, de tévedtem, mert amiről mostan írok, attól nemcsak a vérnyomásom megy föl, de magamra is rántok mindent a szívrohamtól, és meg is süketülök. Netpolgári hörgemény következik.
Tegnapelőtt történt. Épp a konyhában interneteztem, aztán mikor eleget olvastam a halradarokról és a sárga folyásról, gondoltam megnézem a leveleimet, törlöm a viagrás spameket, ilyenek. Betöltöttem a freemailt, és ekkor valami istenverte zene kezdett bömbölni, de akkora hangerővel, még jó, hogy nem kaptam légnyomást, hogy életem hátralevő részében már csak katonai zubbonyban terelgessem a forgalmat egy útkereszteződésben, mint Dorogon a néhai Johnny. De szerencsére csak kicsit repedhetett meg a dobhártyám, mert reflexből gyorsan kinyomtam az egész ablakot, mint a gyakorlott ferences diákok, ha benyit a prefektus, mikor apácás pornót néznek. Csend is lett azonnal. Madárcsicsergés, vízcsobogás, az udvaron egy kubikus pisált.
Jól lehalkítottam a kompjútert, aztán visszamentem a freemailre, hogy megtudjam, mi az istenbarma üvölt úgy, mint a fába szorult féreg. Egy villódzó reklám volt, miszerint „Madonna a füleid előtt hever”, és jó pénzért most számonként letöltheted az új albumát, amiről voltak olyan kedvesek és kéretlenül bejátszottak, hátha menten rákattanok. Itt hálát is adtam az Úrnak, hisz még szerencse, hogy Madonnát reklámozták, és nem valami elmebeteg dadaista komponista fémes zörejekből és kasztrált sikolyokból álló zeneművét, mert akkor tényleg szörnyethaltam volna. De a röpke hálaadás után csak sercegtek a bazmegek.
Mert ez nem először esett meg. Volt hogy a Nemzeti Sport oldalán oroszlán kezdett bömbölni, majd egy részeg vadász elordította magát a forró szavannákról, meg az Old Spice-ról, máskor meg azt üvöltötték a fülembe, hogy a Charlie Wilson háborúja X Oscar-jelölést kapott. Nem is néztem meg a filmet, mert rögtön ezt a dühítő élményt kapcsoltam hozzá. Hát persze.
Hisz az is zavar, ha a Tanulmányi Osztály előtti sorbanálláskor a kötelező filmszakos kezd a seggéből kisasoló fegyverhordozójának svéd rendezőkről fennhangon okoskodni, hogy aki nem akarja, az is hallja, ő aztán mekkora korszakos géniusz, de az ilyenekhez már pár év alatt hozzászoktam. Ellenben a hangos banner mindig váratlanul sújt le, és addig üvöltözik, zenél, csörömpöl, amíg ki nem nyomjuk, el nem tapossuk. Mert kattint rá a halál. Még a végén felbuzdul, és nem tudom lekoptatni, mint a bicebóca jehovásokat. Bár azok legalább csöngetnek, és nem rögtön betörik az ablakot, hogy megafonnal bezsoltározzanak.
Mondom, ha nem kaptunk infarktust, akkor dühből kinyomjuk, eltapossuk. Tízből kilenc ember biztosan. Ezt üzenem az alkotóknak, mert ők valamit ajánlani szeretnének, de sikerült megtalálni a legidegesítőbb módját. Gratulálok. Így a reklám biztos nem éri el a célját. Ha valami kontraproduktív, akkor ez az. Jobban, mint amikor az Ötödik elemben a NASA atomot küld a hízó Gonoszba.
Arról nem is beszélve, a fájlcserélők korszakában már mennyire halvaszületett azt reklámozni, hogy számonként csak 199 forintért letöltheted a Madonna albumot. Így potom 2500-3000 forintért meg is kaphatod az egészet. Micsoda lehetőség, csak el ne menjek. Nos, khümm, torrenten ingyen le lehet szedni nemcsak a Madonna-összest, de a legutolsó afgán punkbandát is, a megspórolt pénzt pedig befektetni abba, hogy végső esetben leitatsz egy enyhén testi hibás szellemi fogyatékost, de inkább egy depressziós szakközépiskolást. Aki már nemcsak a füled előtt hever. Közben meg mehet a Madonna.
Reklámiparos kreatívok, hahó, néha nem ártana kiemelni a fejetek a kokainból, és a valóságba is beleszippantani.