Nézem a kereskedő TV2-t, és mellkasomba csak úgy beledöf a páni félelem, meg az a rút, kampós orr, mikor új műsoruk beharangozójában megjelenik Ő, a parafenomén biboldó, és elvonszolja sápatag, szibarita testét a sötét háttér előtt, míg sokat sejtetően a következőket mondja: „Uri Geller vagyok. Azért jöttem Magyarországra, hogy megtaláljam az utódomat. Hamarosan kezdődik.”
Hamarosan kezdődik, brrr, ezt ennyire súlyosan kimondva tán csak a Függetlenség Napjában hallottam utoljára, a ’hogy megtaláljam az utódomat’ pedig akár a Birodalom Császára is liheghetné egy galaktikus castingon, mikor fogdossa az új Darth Vader-jelölteket. A sötét erő. Az idegenszívű. Az. Jól tudjuk, miért jött valójában ide! Hát csak hajlítgassa a kanalakat, nem dőlünk be a varázslatnak! Legalábbis Bayer Zsolt biztos nem. Ő végre kimondta, hogy jogos az antiszemitizmus (Magyar Hírlap, A medence és környéke, márc. 18.).
Igen! Mormolja csak a kabaláját Uri Geller, ez a kaftános Cipolla, ebben a házban nem látjuk szívesen! Horkan fel biztosan Bayer Zsolt, ha nintendózás közben véletlenül a TV2-re téved, aztán feltépi ingjét, hogy vezető cikket írjon a jobb sorsra érdemes Magyar Hírlapba. Most még csak írogat, de talán eljön az idő, mikor meztelenül rohangál majd a Nagykörúton, hogy csavargassátok a mellbimbómat. Mert ha függvényt rajzolnánk az életműből, akkor efelé tendál. De mindegy. Azt azért már most leszögezhetjük: Zsoltinál elgurult a gyógyszer.
Bayer Zsolttal személyesen először egy esztergomi előadásán találkoztam, úgy egy-két héttel a 2002-es választások előtt. Expresszív előadását azzal zárta, mivel már a hazug Népszabadságban is döntetlen közeli választási eredményt jósolnak, hát ez csak azt jelentheti, legalább tíz százalékkal nyer a Fidesz, és ezt aztán biztosra lehet venni, mire kitört a tapsvihar. Szóval az ítélőképességével már akkor is bajok voltak, ami azóta csak romlott a magasfeszültségtől. De ahelyett, hogy bármikor is önvizsgálatot tartott volna, inkább mindig csak kivetítette dühét másokra, mint Ahab kapitány Moby Dickre. Most világosan le is írta: a zsidókra.
Ungváry Rudolfnak Friderikusz Sándor műsorában tett kijelentését (ld. Demszky Gábor ünnepi beszédének megzavarásáról: "ott álltam szemben a kordon mögött azzal a tömeggel, amelynek fiatalabb tagjai kivörösödött, dühtől eltorzult arccal rázták felém az öklüket. És ezek az emberek még kevésbé zavartak engem, mert ezek valóban annak a 'házmester Magyarországnak' a képviselői, akiknek elődei annakidején zsidókat lőttek a Dunába." - a hasonló kijelentésekkel és a kontextusukkal valamikor külön szándékozom foglalkozni – Cs. P.) ugyanis a publicisztikájában előbb kiforgatta, majd a következőképp reflektált:
"1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust...”
Indok-zsidó. Kész. Az eszem megáll. Pár éve nem hittem volna, hogy 2008-ban ilyen megjelenhet a Magyar Hírlapban. De ezek szerint az se elképzelhetetlen, hogy 2020-ban majd olimpiát rendezünk Budapesten. Hogy a Fidesz egyik vezető publicistája (az!) biológiai alapon vezeti le az emberi köpönyegforgatást, kétszínűséget, álnokságot. Ami pedig aztán örök dolog, vértől független. Mert ott van például az a sok egykori jól fésült kommunista, kik most már Fidesz rendezvényeken verik nyálukat a magyarságról. Voltak-vannak szemét jellemű zsidó emberek, mint ahogy mocsok magyarok is, de őket nem azért utáljuk, mert zsidók vagy magyarok, hanem mert azt tették-teszik, amit. Igen, ha kell, mondjuk ki, hogy ez az ember egy féreg. De ne zsidózzunk. Vagy magyarozzunk. De ezt hadd ne kelljen már bizonygatni 2008-ban.
„- Engem nem érdekel, hogy kinek milyen a bőrszíne, vallása, szexuális hovatartozása: csak legyen rendes ember. - De a sárgák büdösek, és köpködnek az utcán. - De akkor az a bajom velük, hogy büdösek és köpködnek. - De azért büdösek és köpködnek, mert sárgák.” - (Képzelt riport Zsoltival) Most az ilyenhez mit mondjak? Épp emiatt, amit Bayer Zsolt megcsinálhatott, az példátlan. Mert vállaltan antiszemita cikke egy olyan kultúrált, patinás napilapban jelent meg, mint a Magyar Hírlap. A főszerkesztő felelőssége nyilvánvaló. De ha már ő, vagy Széles Gábor tulajdonos nem cselekedte meg, akkor most Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének kell elhatárolódnia, de egyértelműen, mert Bayer Zsoltot még mindig az ő nagy cimborájaként, egyik kedvenc publicistájaként jegyzi a köztudat. Márpedig madarat tolláról, embert barátjáról. Ahogy múltkor ezt kifejteni próbáltam („A kút és az inga”). Ha én most Orbán Viktor vezénylő tábornok, vagy akár bármely felettese lennék Bayer Zsoltnak, akkor már rég belevertem volna azt a busa fejét a saját szarába - mielőtt még Mészáros Tamástól Dávid Ibolyáig nyílt leveleket kezdenének írogatni a szomszédok -, ahogy ez egy kutyával szokás, mikor az olyat tesz, amit nem kéne, nehogy rászokjon. Mondjuk összevissza szarik, harapdálni kezd. Mert a kutya, az csak egy kutya. Bayer Zsolt meghülyült, ez nyilvánvaló. De ilyenkor kell a Fidesznek szoros pórázra fogni, szájzárat adni rá. Mert a gazdit veszik elő. Ceterum censeo: a köztörvényes őrülteket, hibbantakat, kontraszelektált hülyéket le kell metszeni a Fidesz kirakatcsapatáról, már ha nyerni akarnak. Ha ezt időben megtették volna a 2006-os választások előtt, akkor most valószínűleg a Fidesz kormányozna. Orbán Viktor nem tette. Pedig aztán egyszerűbbnek tűnik, mint kanalat hajlítgatni. Mégis. Mert egy a tábor, egy a zászló, ugye.
