Mindenki megnyugodhat, nem az Űrgammákról fogok értekezni, noha egyszer az is megérne egy misét, amolyan gitáros vicceset.
Még a hét elején egy betelefonáló anonim netpolgár kedvesen arcunkba linkelt egy veretes listát (ld. Heti műsorajánló 3. → és ott a kommentekben), melyen azon értelmiségiek vannak felsorolva A-ZS, kik kérik/követelik a nagybetűs Reform elhalasztását, és mellé a hozzászóló minimál-körítése, hogy azért van rajta egy-két nagy név, ugye? Mi az hogy, nagyon is! És ezt menten alá is húztam volna vastagon egy dupla-bólintással, de jaj, megbénultam a rengeteg tekintélytől, mint Mózes az égi csipkebokortól. Kellett is a szúrós szalmiák, Mentos és Borsodi Bivaly. Hú. Pár ujjam már tudom is mozgatni.
Érteni vélem, miről van szó. És azért most vonatkoztassunk is el attól, hogy mi a reform (száz vasutat, ezeret?), vagy hogy kell-e, és ha igen, akkor most, vagy csak később. Erről már itten írtam is egy keveset (vö. Toszd meg és uralkodj). Vannak ugyanis ezek az elismert emberek (szociológusok, történészek, építészek, mesemondók stb.), akik regisztrált tekintélyek, és ha ők azt mondják, hogy el kell halasztani a reformokat, akkor az biztos úgy van, mint amikor Szilágyi Tibor elmondja, hogy mennyire jó a Kosmodisk, meg Jakupcsek Gabriella szimbiózisa a biffidus essensisszel. Bár azért gabonához mégse keverjük a konkolyt.
De egy hasonlóan imponáló listát is össze lehet állítani azokból, akik többször is elmondták/leírták, hogy a reformok halaszthatatlanok, és minő meglepetés, hát ők is a Ki kicsodából kiszóló, mutatóujjukkal szemünkbe döfő szaktekintélyek. De élezzük tovább: vannak úgynevezett balos és jobbos értelmiségiek. Most akkor ki a hülye? Én vagy te? Melyik oldalon állnak az orákulumok, és hol a kóklerek? Melyik lista takarná a sötétség seregét?
Nem erről van szó – hogy Csurka István kedvelt szófordulatát idézzem, mikor ünnepnapokon rámutat, hogy a hazánkba betelepülni készülő egymillió kínai leginkább csak ezerszer ezer hunyorgó zsidó.
Minden ember történetileg pozícionált, és ezért én tagadnám is azt, hogy egyáltalán létezik objektív rálátás, a politikában végképp. A jelenlegi Magyarországon még a tanult értelmiségiek sem úgy polarizálódnak, hogy aki okosabb, az ez ellen szavaz, aki meg nem annyira, az amaz ellen. Hogy Tölgyessy Péter tetszetős gondolatmenetére vitorlás bíborcsigaként felcsatlakozzak: a fő balos-jobbos polarizáló erő, hogy kinek a családja hogyan élte meg az államszocializmus közel félszázadát. Felemelkedésként vagy lecsúszásként? Nagyon sok mindennek kell/kéne történnie, hogy valaki végleg elfeledje az otthonról hozott hamuban sült pogácsa ízét. De szép hasonlat ez, alácsiripelhet a Kaláka.
A ’Dobzse László’ Medgyessy kiszórhatta az államkincstár jelentékeny részét az utcára, hiába. Akkor is sokaknak csak a rekvirálás jut eszébe a szocialistákról. A langyos sörrel és hideg virslivel nedves-álmodók meg úgyis a szocikra szavaznak. Másokat Orbán Viktor "keresztény-nemzeti" retorikájától rázza ki a hideg: keresztbe is állhat, vagy hajtogathat kolbászból öt karikát, akkor is. Én meg – noha vallásos vagyok -, ha a KDNP-re nézek, akkor mindig az jut eszembe, hogy ezek legszívesebben körmöst adnának minden izgágább kisgyereknek, mert csak árad belőlük a középkori sötétség, pedig tán csak nekem van szelektív látásom. És így tovább. Nem mintha ez emberileg jelentene bármit is, mert semmit, de körbe lehet nézni az ismerősök között, kit hogy szocializáltak otthon, a hagyományosan balosabb/jobbosabb családok. Érzelmek, érzelmek. Vannak kiábrándulások, de átszavazások kevésbé. És akkor jön az apolitikus otthonmaradás, meg az ezek mind kezdetű megannyi jeremiád. Ismerős, ugye?
És akkor kanyarodjunk vissza ahhoz, hogy a tudósok, értelmiségiek mi mellett nyilatkoznak. Nos, amikor politikától lucskos kérdésekről van szó, ezek az aláíró szaktekintélyek is inkább érzelmi, mintsem értelmi alapon foglalnak állást. Mint ahogy Károlyi Mihály megítélése is inkább a neveltetéstől / politikai nézetektől függ, és nem attól, hogy valaki milyen képzett-tanult történész. Vagy egy másik példa: 1945-ben felszabadulás vagy megszállás volt? Mindkettő. Ha valakinek elgázosították a nagyszüleit, akkor így, ha részeg kirgizek erőszakolták meg az édesanyját, akkor úgy élte meg. Ezek persze szélsőséges esetek. Gyakoribb az is-is – változó arányokkal. 1945 megítélése is elsősorban az érzelmektől, és nem a tudományos képesítéstől függ. Ilyenkor már-már irreleváns, hogy az illető mennyire nagy név, mekkora szaktekintély, milyen magasan kvalifikált. Nem az alapján szavaz, nyilvánít véleményt politikai kérdésekben. Noha sokakkal találkoztam, akik még mindig ezt hiszik, és nevekkel dobálóznak.
De nincsenek orákulumok.
Ugyan ezek az aláírogató neves szakemberek kétségtelenül hitelesebbek, mint a Színes UFO Magazin, de az igazság csak odaát van. Ajánlom mindenkinek Turgenyev Apák és fiúk című kult-regényét, és benne Bazarov fejtegetését, hogy semmit se fogadjunk el csak azért, mert egy Tekintély mondta/adta írásba. Tetszik. Tetszik.
Szóval valami tanulmányt tessék ajánlani, érvelést, ne egy névsort.
Egyébiránt meg ezt a jobbos-balos felosztást már lassan jobban utálom, mint kisgyerekként a Képújságot, arról nem is beszélve, hogy legalább annyira idejétmúlt.
