A hónapok óta tartó reklámhadjárattól kellőképp felajzva, nagy várakozásokkal tekintettem az RTL Klub Csillag születik című tehetségkutató műsora elé, de ez a mostani premier majdnem akkora csalódást okozott, mintha huszonkét évesen egy pizsamát kapnék születésnapomra. Mert hiába volt konfetti, fájások, könnyek, elfolyó magzatvíz, izgatott mindenki – a csillagok úgy megijedhettek Geréb Ágnestől, hogy ebben az első adásban még nem akartak világra jönni. Ha tudom, hogy ez vár rám, akkor én sem hagyom ott az anyaméh melegét.
Előzetesen minden lyukból az folyt, hogy a megmérettetésre jelentkezett ezernégyszáz produkció közül mindössze a legjobb negyvenhármat engedik majd képernyőre, így hát egyértelmű, hogy a pörköltszaftban fetrengő literessör-fogyasztók, a perverzek, vagy a devianciákat kutató szociológusok helyett (mert nekik [nekünk!] már ott volt a szép emlékű Benne leszek a tévében!) most inkább az úgynevezett igényesebb tévénézőket célozta meg kereskedelmileg az RTL Klub. Ez lenne hát az üzletpolitikai hús és velő, amit aztán leöntöttek egy olyan közszolgálati sziruppal, hogy igazi tehetségek felkarolása, és hogy feltámasztják a Ki mit tud?-ot, mert arra mindig van legalább akkora igény, mint Iránban az antiszemitizmusra.
Ezzel a koncepcióval annak ellenére is egyet értek, hogy tudom, így már a látatlan selejtezőkben kihullanak azok az állatkerti figurák, kik már a puszta megjelenésükkel mosolyt csalnak az ember arcára, hát még ha egy-egy támogató sms-sel kezükbe is nyomhatunk egy foltos banánt. Sajnáltam is, hogy most akkor biztos nem látok majd autodidakta harcművészeket, égő gitáron foggal játszó betripezett bölcsészeket, magukat évek kőkemény munkájával érzéketlenné ivó falusi fakírokat, vagy éppen olyan kocsmai arcokat, kik mert egyszer bebaszva elénekelték a Kétforintos dalt, már azt hiszik, ők a Vikdiál Gyula. Viszont reméltem, hogy kárpótlásul lesznek majd olyan pocsolyákból előmászó népi sarjadék őstehetségek, kik olyat mutatnak, amit eddig kevesen, hogy tényleg születnek csillagok itten. Vagy legalább kikacsint rám Ördög Nóri.
Nem aprózták el. Visszaszámlálással kezdődött, mintha maga Anettka Holdra szállása következne, de ehelyett a versenyzők rontottak be, kik együtt előadták a túlkoreografált nyitódalt, melyhez mindegyikük hozzátette amit tud. Ennek köszönhetően aztán a gyors reakcióidejű tévénéző már menten elhelyezhette a saját kis periódusos-rendszerében a csillagjelölteket. A Janis Joplin, Jimi Hendrix vagy persze Puskás Peti nevével fémjelzett legnemesebb főcsoport nálam csípőből üresen maradt. Nem volt meggyőző a nyitány, de úgy voltam, hogy nem az intróban kell villogni. Hiába, született kegyosztó vagyok.
Bevonult a két műsorvezető. Az elbűvölő Ördög Nórira olyan ruhát adtak, amitől úgy nézett ki, mint egy még félig bebábozódott ritka pillangó, de aztán később lekerült róla egy fölösleges ruhadarab, és menten el is játszottam a gondolattal, milyen lehetne sámlira állni és beleharapni a vállába. Mellette Stohl András ugyan permanensen grimaszolt, de önmagához képest visszafogott volt. Föntről biztos rászóltak, most ne üvöltözzön itt összevissza, mert még a végén a nézők azt hiszik, hogy kokainmámorban jött műsort vezetni, az pedig hogy nézne már ki, mikor az m1-en mostanság ő a szuperzsaru. Csak egyszer üvöltötte el magát, mikor az egyik énekesnő tízest kapott, de akkor úgy, hogy ijedtében még Chilében is falhoz vágta minden kisbaba a cumisüvegét, de talán a tibeti láma is kis híján szamarat szült.
Előbb bemutatták a zsűrit (Falusi Mariann, Náray Tamás, Keleti Andrea, Fábry Sándor), majd Stohl szolgálati közleménye következett, miszerint „nemsokára fölszabadulhat az éter és ömölhetnek az sms-ek”. Hát előre dörzsölhették tenyerüket a pénzeszsákjaikon pöffeszkedő, cilinderes, kövér nagyurak, annál is inkább, mert (Achtung!) most már Romániából és Szerbiából is küldhettek szavazatokat. Ezt többször is hangsúlyozták. Persze csak azért, mert a jó RTL Klub magára vállalta azt a közszolgálati felvilágosító missziót, hogy szertefoszlassa azt az imitt-amott jócskán elterjedt toposzt, miszerint a határon túli magyarok csak transzhumáló pásztorok, esetleg bocskoros szegénylegények, és nem ismerik a mobiltelefont.
Minden fellépőt egy bemutatkozó filmecske előzött meg, melyben szinte minden adatközlést csak nullákra és egyesekre („szeretem” – „nem szeretem”) redukáltak. Talán a műsorkészítők mégse bíztak annyira a második bekezdésemben vizionált igényesebb nézőkben, és féltek, hogy a bonyolultabb információk értelmezésétől egyeseknek esetleg elfüstölhet az agyuk, és a későbbiekben emiatt már nem tudnak sms-t küldeni.
A tizennégy produkciót nem fogom egyenként kivesézni, mások úgyis megírják. A bűvészeket és szabaduló művészeket leszámítva szinte minden műfaj képviselve volt, még a rég elfeledett Hip-Hop Boyzos kopasz emberke is megjelent látványszínháza élén, először nem is akartam hinni a szememnek. Nos, nekem mindegyikből hiányzott az átütő erő. Az ősrobbanás elmaradt, nem született csillag. Többségében jól kivitelezett produkciók voltak, elismerésre méltóak, de nem olyanok, mikre az ember csettint, hogy ilyet még nem láttam. Egyet leszámítva. Sajnos.
És ez az egy mindent elmond a Csillag születik színvonaláról. Mert ha az ezernégyszáz jelentkezőből kiválasztott legjobb negyvenháromba bekerül egy ilyen kritikán aluli antitalentum, ott nagy bajok vannak. Polgár Péter volt az – jegyezzük meg a nevét -, aki saját zenés paródiáit adta elő. Tragédia. Még egy kockás füzetbe is több humorérzék szorult. El lehet képzelni, ha még Náray Tamás is lehordta a sárga földig, pedig ő már az elején leszögezte, hogy nagy varázslatokra számít, és teljesen nyitott mindenre (ühüm), és jelzőként addig csak az „elképesztő”, „fantasztikus”, „igen erős”, „szuggesztív” szavakat használta. Emberiség elleni bűntett volt ezen önjelölt zseni magánszáma.
És mondom, egy ilyen ember bekerülhetett a legjobbak közé. Ezt egy magát vállaltan értéket közvetítő, a legendás Ki mit tud?-dal kontinuus, nívós tehetségkutató műsorként pozícionáló produkció nem engedheti meg magának. Mert akkor ki tudja, hogy mi jön legközelebb.
Hisz most nem voltak se vicces szentjánosbogarak, se csillagok. Nem hiszem, hogy megnézem a következő adást. A Csillag születikben nincs garancia se a kacagtató balfaszokra, se a figyelemre igazán méltó párját ritkító tehetségekre, hogy itten majd váratlanul kikuruttyol egy Arany János.
Elmaradt a katarzis. Erősen közepesnek tűnik ez a műsor. De azért reméljük a legjobbakat.
Addig is adok én nektek tévében fellépő igazi csodákat, mitől tátva marad a száj:
