A kereskedelmi forradalmárok megint betömték a piaci rést, mert forgalmi dugóra aztán akkora igény van, mint Kelemen Annának a lófaszra.
A minél nagyobb médiafigyelem reményében már jóval előtte világgá kolompolták, hogy a taxisblokád évfordulóján majd egy szürkemarhacsorda vonul föl az Erzsébet-hídra, hogy majd gyalogsági támogatásukkal pár autó még keresztbe is álljon, mint a Csollány Szilveszter. A rendőrök persze már várták a seregletet, amit csaholó puliként szűk egy óra alatt le is tereltek a hídról, és még csak a csipát dörzsölték szemükből a dunai monitorok, mikor már a városi akadályverseny kezdődött meg: különböző állomásokkal, megannyi mókával, számháborúval, biztos volt idő előtt bebaszott matektanár is.
A hadi eseményeket hadd ne részletezzem, azt majd úgyis elregélik a jokulátorok, vagy szép időben előadják bábosok, idétlen garabonciások Meg persze ott a Metró újság is, ugye, mint alapvető vonatkoztatási pont. A lényeg, hogy a Nap még nem hágott delelőjére, mikor már a hídfoglalók kisebb részét lekapcsolták, a többség azonban a híradások szerint egyszerű járókelőnek adta ki magát, így rájuk nem sújthatott le a munkásököl, vasököl. Hát igen, ha a lázadók zeppelinnek álcázzák magukat, a rendőröknek rögtön szemet szúrt volna, de talán még az is, ha egy lámpaburát nyomnak a fejükre. Zseniális trükk.
Ebből is látszik, hogy ezek képzett városi gerillák. Kaméleonok. Veszélyesek. Leleplezésükhöz nem lehet eléggé sötét egy zsaru, talán csak Will Smith szúrja ki az ilyen rejtőzködőket, vagy abból a másik ufós filmből az az emberekkel kooperáló földönkívüli nyomozó, kinek oly szakadt volt az arca, mint a Niki Laudának. Hihetetlen, mint az X-akták, vagy a Frei Dosszié.
És akkor most záruljon Miki Mókatára.
Mert mindeközben lebénult a fél város. Nem mellékesen. Akkora dugó lett, mint egy néger farka, hogy a klasszikus hasonlattal éljek. Tízezrek rohadtak buszokban, autókban, miközben mindenről lekéstek. És akkor még a környezetszennyezés is, amit most még át se lehet számolni lélegeztető gépekbe, hogy mindenki megértse.
Faszért kellett ez. De tényleg.
Nem tudom mi volt a fedőneve a mai akciónak, talán a Z-terv lehetett, merthogy a múltkori volt a nevezetes Ipszilon. Önmagában már ez is bizonyítja, milyen hatásfokkal dolgoznak ezek a lánglelkű ellenállók. Az emberek általában az A-tervvel kezdik, és ha az nem jön be, akkor jön a B-terv, és így tovább. Csakhogy itt mindegyik terv egyszerű, akár egy bot. Meg élettelen, és rövid úton vége van, hogy továbbfűzzem a hasonlatot. A mai nappal hát végére értünk a latin ábécének, úgyhogy legközelebb kezdődhet a görög, majd a rovátkolt, végül - horribile dictu- a héber, de akkor talán már a következő választásnál leszünk, 2010-ben. Merthogy a kormányt nem fogják az ilyen akciókkal megbuktatni, az sicher. A balos vezetők a Halálcsillag biztonságában még legalább két és fél évig vígan eszik majd a szarvashúsos pizzát, vagy az arizóniai bikapinát, míg a lázadóknak csak egy zabszem jut a seggébe. Arányaiban mégis inkább velük lesz tele egyre több embernek a töke. Az ilyen blokádok miatt, például.
Mert. Kíváncsi lennék, hogy ezek a nemzeti hídlezárók hogyan reagálnának, ha ők szopnának egy kapitális dugóban, amit mondjuk a Biszku Béla Emlékkommandó okozott. Biztos nem úgy, hogy nyugton maradnak az autóban, és miközben szénsavmentes ásványvizet kortyolnak, betesznek egy chill out albumot, amelyen zen-zene alá egy bociszemű lány pisacsobogása van keverve, és aztán hátradőlnek relaxálni, míg újra el nem indul a forgalom. Van egy sejtésem, hogy kurva idegesek lennének. Hát engedtessék meg, hogy a kádárista kehes nép is az legyen.
De a legjobb az lenne, ha csak végszükség esetére hagynánk az ilyen városbénító demonstrációkat. Ez közös érdek. Népfrontos.
Félreértés ne essék. Nem azt mondom, hogy a demokrácia abból áll, hogy négyévenként szavaznak a polgárok, és amúgy meg kuss legyen. Tessék tiltakozni nyugodtan. Persze azt aláírom, hogy az előre bejelentett demonstrációk sose annyira ütősek, mert többnyire kilúgozottak, de vannak más lehetőségek is. Olyanok, ami miatt nem szop a munkába, iskolába, vagy a titkolt szeretőjéhez egy szűk időintervallumba épp beférő öt és fél lökéses rundra igyekvő egyszeri ember.
Nota bene. Például az éjszaka leple alatt szarral felírni valami látványos helyre, hogy „Gyurcsány takarodj!”, vagy mit tudom én, amit akarnak a lázadók, persze félkövér betűkkel.
De ha a blokád miatt dugóban rohad a magyar, akkor hiába is értene amúgy egyet a kormánybuktatással, előjön belőle a klasszikus Garfield-mentalitás, hogy miért pont most, miért pont én, majd haragja zsigerből a hídlezárók ellen fordul, és dühében odalesz a kuruc-szolidaritás, és autójába befészkeli magát bazsalyogva Gerő, a húsrágó hídverő, hogy ugye, bezzeg nálunk lenne Rend, Fegyelem, használható hidak, és lehetne nyugodtan közlekedni.
És ahányszor egy késésben lévő autós ilyenkor képzeletben rábólint, az mind-mind egy újabb szög a nemzeti radikálisok által vizionált forradalom koporsójába.
Ezt kéne csak megérteni, ha annyira akarnak kormánybuktatást.