"Itt az írás olvassátok, érett ésszel józanon,

 Benne megtalálhatjátok, mit tanít bölcs Salamon."

Úgy gondoltam, hogy a szombat estét erőgyűjtéssel töltöm, rántott hús, szőlőcukor és egy kis gyógylikőr, mert aztán szándékozom kimenni a Magyar Gárda avatására, helyszíni riport, miegymás: alámerüljek, hogy aztán dokumentáljak nektek mindenféle csudát, mint valami Cousteau kapitány, vagy inkább Leni Riefenstahl.

Nem terveztem, hogy ma bármit is firkantanék, noha a műsorújságban az Amerikai nindzsa második részét már a múlthéten úgy bekarikáztam, hogy kezet szúrna bármely vaknak. Hisz jó film az, van már benne őrült tudós is, ki úgy nevet, hogy muhaha, génkezelt szupernindzsák, napcserzette, egyszer karatézó, máskor hümmögő Dudikoff, azzal a néger jóemberrel. Szóval nem csoda, hogy egyszer még a Három kívánságban is ezt a filmet kérte egy olyan különleges kisfiú. De csak egy jelenetet kapott, mert hiánygazdaság volt.

De én kétszer egymás után nem nindzsázok. Lesz még arra lehetőség.

A morgolódó Dudikoff-rajongóknak, Tiborcoknak, lézengő rittereknek kárpótlásul dobok majd Chiót, a többiek meg kapnak egy kis Patrick Swayze mannát. Bár ez most romlott, csontkukacok zsizsegnek benne.

És épp ezért kultúrmisszióm, hogy írjak róla, elrettentésül.

Mert épp kapcsolgattam, mikor úgy fél kilenc körül mit látok az RTL Klubon? A totálisan gyűrött fejű, összeesett Patrick Swayze Indiana Jones-jelmezben szemez egy megsebzett, haldokló elefánttal, és annyira elérzékenyül, hogy kis híján megdugja a még meleg szegény párát, de aztán végül csak megkönnyezi, miközben őbenne is meghal valami.

Hát mi az isten ez?

A májamat tettem volna rá, hogy ebből valami kincskeresés lesz, csipetnyi Zanzibár, talán gyilkos majmok, buta bennszülöttek, Ugechukwu Gordian, vagyis ami úgy rögtön beugrik Afrikáról az ebola után. És igen, menten utána néztem: Salamon király kincse, 2004-es német (!)-amerikai kalandfilm, 173 perc. És nem utolsósorban - horribile dictu - : Hallmark-produkció.

Aki nem tudná, a Hallmark az a csatorna, ahol a válásokról, fogyatékosokról, rákosokról szóló tévéfilmek mellé időnként becsúszik egy Verne-adaptáció, esetleg valami orkos Kaland, játék, kockázat fantasy, vagy éppen egy ilyen kincskereső opusz, de összességében szerintem annyi szükség van erre az adóra, mint a kotonra a Vatikánban, ha ezzel mondtam valamit.

Nota bene, ez a Salamon király kincse az utóbbi évek legnagyobb Hallmark-produkciója, még Patrick Swayze-t is megnyerték maguknak pár doboz füstölt sprotniért. Jó színész ő, olyan kultfilmekben is szerepelt, mint a Donnie Darko, a Dirty Dancing (borzalom!) vagy éppen az Országúti diszkó; de mégis feledésbe süllyedt, ellepte a szar, tehát pályafutása leginkább Kevin Costner vagy Eric Roberts karrierjével analóg. Micsoda lecsúszott triumvirátus, a Hallmark alatt már csak a Moszkva tér van. Többdiplomás csövik.

Maga a történet pedig, hát milyen is lehetne, Salamon király kincse, ilyenből több már csak Robin Hood vagy Herkules készült. Mindenki látott már Salamon kincsét, az egyikben még Sharon Stone is szerepel. Csak ez 173 perces, még jó, hogy nem a rendezői változatot adták, mert ez így is a manifesztálódott vontatottság. Legalább a tájképek szépek, de ha azt akarok nézni, akkor a Spektrumra kapcsolok. A kanonizált rövid tartalmat idevágtam a port.hu-ról:

"Allan Quatermain (Patrick Swayze) szafarivezető visszatér Angliába, hogy magához vegye a fiát. Hazaérve megtudja, hogy ehhez rengeteg pénzre van szüksége, ezért elvállalja a gyönyörű Elizabeth Maitland (Alison Doody) megbízását, akinek régész apját elrabolták Afrikában a benszülöttek. A szép hölgy birtokában van Salamon király legendás kincsének a térképe, melyre nemcsak a bennszülött törzsek, hanem az orosz cár is pályázik. Quatermain hűséges társaival elkíséri megbízóját és Good kapitányt az életveszélyes útra, ám már az út elején Elizabethet elrabolják.

Quatermain és társai kiszabadítják Elizabeth-et, ám nemsokkal azután, hogy kísérőjük nyomtalanul eltűnik, a kuakuániak fogságába esnek, akik senkinek sem kegyelmeznek. Umbopa váratlanul megjelenik és felfedi valódi kilétét: ő a kuakuániak jogos királya, aki élet-halál harcra hívja ki Twalát, a kincsre áhítozó kegyetlen trónbitorlót, hogy megmentse barátait és a felbecsülhetetlen kincset." És ezt három órában. Menthetetlen bealvás.

Csak két jellemző mondatot emelnék ki, mindkettő "rézkarcarcú" Patrick Swayze szájából hangzik el: "Senki sem lőhet nőstényre és borjúra a jelenlétemben", ami önmagáért beszél, hát Patrick Swayze ebben a filmben egy Kittenberger Kálmánba oltott Leon, a profi; a másik pedig: "Afrika veszélyes hely", ami pedig határozottan Frei Tamásra emlékeztet, ó igen. Korunk hőse.

Ilyen ez a film. Bazsalyoghat nekem kétezer statiszta, ez masszív B-kategória, akkora, mint a Kilimandzsáró. 

Csak azt nem értem, ki az, aki a kétszázötvenedik Salamon kincsébe is pénzt fektet, nem is keveset, mert azért az ilyen eposzokat nem a Gazdagréti lakótelepen forgatják, ugye. És mégis.

"Miképp széles e világon, / minden épül hitványságon,

Nyár és harmat, tél és hó, / Mind csak hiábavaló."

És az RTL Klub megveszi, és szombat este főműsoridőben sugározza ezt a színtelen, szagtalan, háromórás szenvedést. Cecelégy, álomkór. Gratulálok a stratégáiknak, nálam inkább Dudikoff és Albert Schweitzer a nyerő. A Hallmark költségvetését meg elvenném, és odaadnám az Unicefnek, vagy a Hégető Honorka Alapítványnak.

Holnap akkor egy gárdás beszámolóval folytatnám, ha nem jön közbe semmi. Kíváncsi vagyok. És ha megölnek, akkor se hiszem el, hogy van ember, aki ezt a filmet másodszorra is megnézné. Szegény Swayze. És szegény kritikus.