Sok minden történt ma. Felavatták a Magyar Gárdát, ami kell is, mert hisz megint kísértett a kádárizmus szelleme: Bács-Kiskunban az a grízes tészta okozott ételmérgezést, ami szinte köztudottan Kádár János kedvenc étele, hát így állt bosszút a sírgyalázásért. Továbbá a
Nem, nem arról van szó, hogy engem is utolért volna a mostani öregedő félben lévő rocksztárok megszokott végzete, akik miután abbahagyták a piát és a kábítót, és ráálltak a jógára meg a Hohes C-re, már nem találnak más témát, minthogy minden számban csak George W. Busht baszogassák. Ez most csak eseti írás. Nem vagyok egy Noam Chomsky, hétfőtől meg úgyis indul a Barátok Közt.
Nos, az amerikai hadsereg szabályzata szerint, ha egy család minden fia háborúban van, és már csak az egyikük maradt életben, akkor azt haladéktalanul haza kell küldeni. Ezt a szabályt 1942-ben hozták, amikor is a Sullivan család mind az öt gyermeke egyszerre vesztette életét, mert a japánok megtorpedózták a hajójukat. És állítólag a film is megtörtént eseményeken alapul.
Most pedig Irakból küldték haza Jason Hubbardot (31), mivel előbb idősebbik öccse, Jared (22), majd most szerdán a fiatalabbik, Nathan (21) is életét vesztette. Gondolom Jason Hubbard kap majd egy kitüntetést, pofás kis plecsnit, pár másodpercig villannak a vakuk, aztán majd le se szarják, mint Johnny Deppet a Donnie Brascóban, ahol szarért-húgyért gürcölt, és belerokkant.
De vajon szarért-húgyért folyik-e az iraki háború?
Ugyan. A demokrácia terjesztéséért. Meg a terrorizmus leveréséért. Ez a misszió. Az olaj, meg a gazdasági-geopolitikai térnyerés az csak olyan járulékos, mint csipszben a Dragon Ball-kártya, meg bagdadi papucs orrán pamutbojt, olyan Harún-al Rasidos. Mert ezek tisztaszívű keresztesek. Ennél már csak az lenne nemesebb, ha a törpeharcsákat baszogatnák, nonprofit.
Az olyanok meg csak rosszindulatú szarkeverők, mint például Daniel Cohn-Bendit, a néhai hatvannyolcas diáklázadások kultikus alakja, aki a következőt nyilatkozta az egykori jugoszláv polgárháborúról: „Miről volt szó? Ha olaj lett volna Szarajevóban, a konfliktusnak két nap alatt véget vetnek. De csak muszlimok voltak.”
És milyen igaza van.
De még ennél is plasztikusabban fogalmazta meg a frankót Speak, the hungarian rapper, a semmiből feltűnt zseniális magyar minnesanger, aki mostanra annyira része lett országimázsunknak, mint a gulyásleves vagy a C-vitamin, híresebb, mint Bartók vagy Kodály együttvéve, és Ogli G-t kivéve mindenki elismeri nagyságát. Hát mekkora költő, micsoda vátesz, mi ehhez képest Snow és az Informer; Seal is csak egy pislogó szardarab, annál is inkább mert náluk soha se műkődött közre akkora kaliberű supergroup, mint itten a Varga Miklós-Takáts Tamás-Bebe tengely. Ezt mindenkinek látnia kell, mert világnézet-formáló, ahogy a temetőben kolbászol, mint zsidóban a fájdalom, és közben, no igen:
„Stop the war!”
Ez egy valóságos Parainesis, baszod.
De az is lehet, hogy Daniel Cohn-Bendit, Tamás Gáspár Miklós és Speak egyaránt téved, és a szétszívott Jack Osbourne (Ozzy fia) tapintott rá a lényegre, amikor mellőzött minden demagóg, demokrácia terjesztésről szóló sallangot, és a kamerák előtt kerekperec megmondta, hogy szerinte van civilizatórikus értelme az iraki háborúnak, mert így „az irakiaknak elvisszük a Kentucky Fried Chickent, ami pedig jó kaja.”
Bölcs.
A két fiát elveszítő Hubbard anyuka hát nyugodtan fog aludni, és a most már hazaküldött Jason Hubbard is kettőzött erővel fogja fejni otthon a kecskét, mert van értelme mindennek. Mégis.
Nem az olajért, nem a plecsnikért. Az irakiakért.