Elpicsáztuk őket.

Ha én lennék a Népsport főszerkesztője, akkor ez lett volna a címlapon. Mert erről van szó: ahogy mondani szokták, kiütöttük őket, mint diszkóskurvát a redbullviszki. Hát mekkora siker ez, emellett az is eltörpül, hogy megszületett Bálint Antónia kislánya. Az a magyar válogatott verte el az aktuális világbajnokot, amely tértől-időtől függetlenül ’86 óta permanens szopóágon van, lehetett kapitány itt Mezey doktor, Verebes mágus, Mészöly, Csank, Bicskei, Bozsik, anyám kínja. Lui Padre még nem volt. Talán Havas Henrik kéne.

A mélypont az volt, mikor tavaly ősszel Bozsik Péter ’rutinos’ válogatottja Máltán kikapott öt pincértől, két portástól, három halásztól és egy plébánostól, meg csereként beszállt egy benzinkutas is. Már-már szégyelltem, hogy magyar vagyok.

Akkor jött a fiatalítás koncepciója. Hogy a sebőkvilik helyett jöjjenek a nutellán felnőtt faszagyerekek. Meg Várhidi Péter kapitány, az ifjak nagy barátja, aki tíz éve egyszer beugróként bajnok lett az Újpesttel, azóta pedig többnyire a mágneseket tologatta szakkommentátorként.

Kapitányként olyan kaliberű forradalmat harangozott be, mekkorát ötvenhat óta csak a zsíroldásban tapasztalhattunk.

Menten a kezdőbe tette lánya barátját, Sándor Györgyöt, amit azzal magyarázott, hogy ugyan van jobb formában lévő irányító is, de „Sándor György illeszkedik legjobban a csapatszerkezetbe.” Hát persze. A lányába inkább, oda illeszkedik. Szabadság, egyenlőség. A forradalmi szellem, ugyebár.

De a kissé görnyedt, csapzott, és leginkább bajszos mesternek még számtalan érthetetlen húzása volt.Ezeket nem szeretném felsorolni, mert csak felhúznám magam.

Persze Várhidivel és a már nem is annyira fiatalokkal is csak a zakók jöttek, amikért a sajtót tette felelőssé, meg hogy mindenki összeesküdött ellene. A kurva anyjukat. Így nem is lehet dolgozni, hát csoda, hogy 4-0-ra leléptek minket a norvégok? De bíztató jeleket még azon a meccsen is talált, és csak meredt előre, a jövőbe, mert tudja mit csinál. Ő.

És én ekkor már csak azt vártam, mikor vágják ki ezt a dilettánst, aki már oda is csak azé került, mert az azbesztarcú Kisteleki István MLSZ elnök embere, egy báb, mert nincs akarata, nem tényező. Vagy jó, mégis maradhat, de akkor hagyjunk föl minden erőlködéssel, és csináljunk egy bohóc-válogatottat, egy olyat, ami csak tarkóvédős bajszos focistákból áll, és az körbehaknizhatná a világot, jótékonysági rendezvényeken léphetne fel a bajusz-válogatott, kiállhatna a rasszizmus és a gyerekpornó ellen, kísérhetné őket Szujó Zoltán, utazásaikról pedig tévésorozatot csinálhatna az RTL Klub, valami nagyon vicceset, mint a Cadillac Drive.

És tessék, most meg elpicsáztuk a digókat. Minden előzmény nélkül.

Nem tudom mi történt, mobilon segített minket Gyurcsók József, vagy az olaszok brómos teát kaptak a szállodában, és attól voltak ennyire impotensek, vagy egyenesen arzént kevertek a levesükbe, drazsénak nézték a patkánymérget, nem tudom. De szétszedték őket a bajuszhuszárok.

Jó, mondják itt sokan, hogy ez csak egy barátságos meccs volt, satöbbi, na és. A londoni 6-3 is csak barátságos meccs volt. Mégis mindig felemlegetjük, nyáladzunk rá.

Nagyon örültem, hogy nyertünk, csak az a baj, hogy ez a kicsúszott diadal most megint konzerválja ezt az egész sleppet, ami a magyar fociból él. Hogy no lám, hát minden jól megy itt.

Várhidi is egy év kudarcsorozata után lenyilatkozza, hogy igen, ő mindig is tudta, és ugyan az elemekkel dacolva, ellenszélben pisálva, de most magányos harcosként bebizonyította. Ő.

Szerdán legyőztük a világbajnokot, de tétmeccsen talán még a Libanon-ifi is megverne minket holnapután. Ez így szokott lenni. (vö. 2004-ben: Németország  -  Magyarország  0-2. gól: Torghelle, Torghelle)

Éppen ezért, ugyan most elpicsáztuk őket, megnyertünk egy csatát, de a vége úgyis az lesz, hogy egyszer az egyik MLSZ vezető föláll, és mint Tisza István egykor, kortyol egyet, és bejelenti, hogy „uraim, ezt a háborút elvesztettük.” De végleg, hiába fiatalítottunk.  Nem segít se  vérdopping, se nutella.

És akkor jöhet végre a bajszosokból álló hakni-válogatott, a jótékonysági meccsek Tibet függetlenségéért, vagy majálisokon gyűjtés egy rákos kisfiúért.

Nem is hülyeség, hasznosabb lenne mindenképp, bár van egy sejtésem, hogy a magyar fociból élő slepp, a megannyi nagy öreg, bölcs Csingacsguk, talán még a rákos kisfiú pénzéből is lenyúlná a magáét.

Légy hű önmagadhoz, ez mindenek felett.