Történelmi pillanathoz érkeztünk.
Ugyanis ez az első bejegyzésem, amiben nem lesz sem altesti utalás, sem koituszra való felhívás, anális-vaginális. Orális végképp. Megnyugtatásul közlöm: ez csak egy mérföldkő, nem fordulópont, még csak nem is útelágzás, ööö, útleágz, no igen, nehéz szó.
Az ok prózai. A friss Heti Válaszban ugyanis az a Horkay Hörcher Ferenc eszmetörténész jelentkezett egy publikációval, aki nem mellesleg a szakkollégiumomban (MCC) is tanít, és hát ezért van most a disztingválás. Nem szeretnék újabb megrovást, ühüm.
No, csapjunk is bele a lecsóba, és előbb nézzük meg, miről is szedjük le mostan a keresztvizet.
Az írás ( „Baloldali múltpolitika” ) alaptétele, hogy az MSZP támogatottsága „a kádárista nosztalgiák dédelgetésének függvénye.” Ez nagyrészt helytálló, bár lassan húsz éve a rendszerváltás után már egyre kevésbé domináns tényező. Kilencvennégyben még egyértelműen ezért nyerték halálra magukat a szocik: az emberek még emlékeztek, hogy Németh Miklósnak és Horn Gyulának köszönhetik a határnyitást, a bécsi bevásárlást, az AKAI videót, no és az Amerikai nindzsát.
Ámde 2006-ban már nem ez volt a döntő, hanem inkább az, hogy a szavazók közül többen akarták, hogy ha már választani kell, akkor inkább Orbán húzzon a rákba. Meggyőződésem, hogy a magyar alapvetően protest-szavazó. Orbán elhibázott retorikája, a hálószobánkba is bekopogtató szavazatmaximalizáló népfrontos politikája miatt maradt hatalmon a kormány, nem is szólva arról, hogy milyen kontraszelektált hülyékkel vétette körbe magát.
No persze azért tegyük hozzá: Gyurcsány hazudott is, megvezette a népet, arról nem is beszélve, hogy Jézust megfeszítették a zsidók, Keresztelő Szent Jánost lefejezték, mert senki se lehet próféta a saját hazájában, hát ezért vesztett Orbán is, aki sohasem hazudott.
„Sósabbak itt a könnyek,
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások,
A magyar Messiások.
Ezerszer is meghalnak,
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.”
És persze ugye ezt ki is használják a szocik, akik vörösebbek és rafkósabbak, mint a mesében a Ravaszdi Róka. Ezt fejti ki a cikk általam kiemelt része:
„Ha valaki ma bekapcsolja a köztelevíziót, hirtelen azt hiheti, időgépbe ült: a hetvenes évek Magyarországára csöppent. Kapóra jött ehhez a televíziózás ötvenedik évfordulója, de már a PR-akció előtt is világos volt: a köztelevízió nem megújulni kíván, hanem épp ellenkezőleg, állami televíziós múltját emeli piedesztálra. Ugyanez a múltpolitikai propaganda élteti a Slágerrádiót, vagy a beatgeneráció baloldali politikai célú felhasználását is.”
Akkor most álljunk meg egy szóra Tanár Úr!
A fűzfán fütyülő rézangyalát, ez azért elég meredek összeesküvés-elmélet. Jó, még nem Nemere szintű, hogy Gagarin nem is járt a világűrben, meg minden szálat a MOSZAD mozgat, de azért ez se kóser.
Mert:
Először is. Az, hogy a televízió mostanság éjjel-nappal régi műsorokat ismétel, az szerintem nem azért van, mert agyunkba akarják égetni a kormánynak dolgozó X-aktákba illő láncdohányos manipulátorok, hogy éljenek a komenisták, mert Kádár alatt bezzeg mennyivel jobb, színvonalasabb műsorok voltak. Az egyébként is tény, mert akkor - monopol-helyzetben lévő egyedüli állami tévéről lévén szó - minden anyagi-szellemi tőkét odakoncentráltak. Cirkuszt és kenyeret a népnek, ugyebár. Az NDK tévéjében ott voltak a csillivilli varieték, hogy az emberek elfeledjék, mennyire szar az élet. Hogy édesanyámat idézzem, ő akkor sejtette, hogy hamarosan szar világ jön, amikor a magyar tévében is megjelentek a kelet-német prototípusra hajazó varieté-műsorok, mosolygó táncosokkal, szemkápráztató ruhákkal.
Most meg a félszázados évfordulón túl leginkább azért ismételnek, mert nincs pénz új műsorok gyártására. Megszorítások, pénzelvonások, hahó!
Szóval ebbe nem kéne mindenfélét belemagyarázni. Ilyen alapon kijelentem, hogy az Orbán-kormány alatt azért forgatták újra a harmincas évek sikerfilmjeit (Meseautó stb.), hogy megmutassák: a keresztény-nemzeti Vitéz Kőbányai Horthy Miklós alatt mennyivel mókásabb volt az élet. Na ugye.
Másodszor. Hogy a múltpolitikai propaganda élteti a Sláger Rádiót. Álljon meg a menet. Tanár Úr milyen zenét szeret hallgatni? A nosztalgia az élet természetes velejárója. Öregszünk, hullik a hajunk, romlik az anyagcserénk, lassan vén fosok leszünk. Maholnap már a seggünket se tudjuk egyedül kitörölni. És ilyenkor milyen jó is visszahallgatni ifjúkorunk nagy slágereit, mik arra emlékeztetnek, hogy egykor mi is voltunk fiatalok, a világ királyai. Ennyi a Sláger Rádió sikerének titka. A húgyszagú bezzeg az én időmben.
Végül. A beatgeneráció baloldali célzatú felhasználásáról.
Igen, ez igaz. De ez törvényszerű, mivel a hatvannyolcas megmozdulások, a párizsi diáklázadások, meg az egész hippiség baloldali volt. A Beatles is vállaltan balos volt, a szellemi vezér John Lennonnal az élen, a munkásosztály hőse, hatalmat a népnek.
Ezzel szemben az általam is kedvelt konzervatív történész, John Lukacs olyanokat ír le művében, hogy a rock, az a fülsiketítő zaj, amit egyesek nem szégyellnek zenének nevezni, az korunk barbárságának egyik pregnáns megnyilvánulása, bezzeg a klasszikusok. Bár szerintem ha Beethoven a hatvanas évek Angliájában élt volna, akkor lehet, hogy John Lord helyett ő lett volna billentyűs a Deep Purple-ben. Erre mondják, hogy Beethoven a saját korában rock-zenét játszott.
Továbbá: kicsit hülyén nézne ki, ha Semjén Zsolt jógikkal parolázna, Orbán Viktor egyszer csak Berger-jelmezben jelenne meg, Pelczné Gáll Ildikó pedig virágot tűzne a hajába, és a Parlamentben szoptatná gyermekét félmeztelenül, és a székely himnusz helyett azt énekelnék a Kossuth téren, hogy engedd be a napfényt. Na ugye. Ők vállaltan konzervatívok. Ott van nekik Széchenyi István. Meg Ákos.
Azok után meg végképp nem értem, hogy a Heti Válaszban miért keseregnek azon, hogy a baloldal le akarja nyúlni a hatvanas éveket, amikor Orbán Viktor nemrég kijelenti, hogy mindennek 1968 az oka, így akarván nyalni új druszájának, Nicolas Sarkozy-nek.
Szóval maradjunk annyiban, hogy Horkay Hörcher Ferenc tud ennél jobbat is írni. A kiemelt részlet meg ékes példája, hogy az elfogultság nem tesz jót a gondolkodásnak.
Ezért az elfogulatlanság jegyében legközelebb valami balos levezetést fogok kiragadni és kicsit megcsámcsogni.
