Uraim, vége. Úgy tűnik meghalt.

Önálló életre kelt herpeszem maradványait talán már holnap postára adom a Patológiai Intézetbe: egy kis formalin, csipetnyi balzsam, és ősszel talán már ki is állítják Deák Ferenc agya mellé a kisiskolásoknak. Mert ma már az ecetre se reagált, hát bevégeztetett.

Már tegnap is csak alig élt: az erejét vesztett gigász még egy viasatos Herkules-sorozatba se mehetett volna el riogatni, legfeljebb a Hídemberbe fért volna be második főgonosznak Metternich mellé. Leépült, akár Som Lajos.

Pedig még három napja is úgy tűnt, hát ez kibír mindent, akár a csótányok, vagy Keith Richards  De nem, én győztem. A romokat meg majd eltakarítom egy kis Beponthennel. Sebekre és túlzottan igénybe vett mellbimbókra a doboz szerint különösen hatásos. És mivel nem a TV SHOPban vettem Jorge Hane-tól, hát igazán lehet okom bizakodni. Elmúlik nyomtalanul. Prológ vége.

Igen, ilyen bizakodó hangulatban indultam haza Dorogra. Korai öröm.

Az Árpád-hídi buszállomáson aztán még vége se lett az előzőnek rendesen, ismét újabb harcot kellett vívnom: azokkal a kurva jegykiadó automatákkal. Nem, nem arról van szó, hogy tudatukra ébredtek, aztán még David Hasselhoff érkezte előtt elszívták az összes oxigént, hanem egyszerűen csak az egész rendszer, ahol vasárnap este az auschwitzi kápónak is beillő vécésnénin kívül nincs egyetlen ember se. Márpedig aki a pisálásért is vámot szed, az jó ember se lehet, nemhogy egy segítőkész McGyver.

Mert beszartak az automaták. Igen, erről van szó. És ez állítólag már a huszonegyedik század, meg az Európa Unió.

Három jegykiadó masina van. Nos:

a, Az első nem fogadott el papírpénzt.

b, A második benyelte ugyan a papírpénzt, de a fémet nem.

c, A harmadik bevett mindent, a papír kétszázast kivéve, melyet úgy köpött ki, mint óvodás a kanalas orvosságot, vagy Bajor Imre a Natura Aquát.

Találos kérdés: akkor egy fémszázassal és egy papír kétszázassal hogy a tökömbe vegyek jegyet? Mondom,az egyetlen Volán alkalmazott a véres aranyát számláló vécésnéni volt, amúgy csak gépek. A teljes kilátástalanság, ez ám a szörnyű kafkai világ. És még vegyük hozzá, hogy bárhova mentem egy fehér cigány visítozott fejhangon a head szettjébe. Vagy kettő felváltva.

Végül közel húsz perc és megannyi idegeskedés után találtam két srácot, kik felváltották a papírpénzem, így már a fémes automatánál tudtam jegyet venni. Fasza. Arra már ki se térek, hogy milyen frusztrált tag ült mellém a buszon, pedig az is megérne egy misét.

És kérem, ez az egész nem a nagyrécsei buszmegállóban volt, hanem az Árpád-hídnál, mely azért igazán frekventált hely, valljuk be őszintén. És mégis.

Üzenem hát az uraknak, hogy seggbe kéne rúgni a jegykiadó automatákat. Itt kell kezdeni az országépítést, nem úgy, hogy Köröshegyen felhúzzák a világ nyolcadik csodáját, csak hogy Puskás Öcsi halála után is legyen magyar nevezetesség. Arra ott a túró rudi.

Amúgy meg azt a Volán seggébe. De az óriást.

PS: Mikor hazaértem, mit látok a kapucsengőn? "ERROR". A kurva anyád error. Ilyen világot. Utálom a gépeket.