Kedves minden idetévedő, akik elhagytátok a sárgaköves utat, mert követtétek az fehérnyulat.

Szóval most VOLT miatt szűk egy hét szünet következik, mert nem hiszem, hogy a ma kétezer forintért felesben vételezett egyrétegű hangyafasznyi sátrunkban lesz internetcsatlakozás. Ugyan Ákos is fellép Sopronban, és ha szépen megkérem, talán varázsol egyet nekünk két kenyérszaporítás között, de különösebben nem reménykedem. Nagyon elfoglalt ő, akárcsak Óz, a nagy varázsló.

Pedig ma este tényleg be akartam durrantani a Scotty vadas ragu kutyahúskonzervet, hogy aztán írásban is beszámolhassak nektek a kísérlet eredményéről: vajon beigazolódott-é lentebb vázolt hipotézisem, miszerint az olcsó kutyahúskonzerv nemhogy alkalmas emberi fogyasztásra, de kellőképp elkészítve csak kurvajó lehet.

Úgy gondoltam, hogy dinsztelek egy kis hagymát, aztán belekúrom a Scotty kutya-ragut, kicsit összeugrasztom, majd beleborítok egy üveg Uncle Ben’s-t, és hogy végképp fineszes legyen a cucc, talán két-három csipetnyit is kedvenc vörösborom lepedékéből, de inkább többet, ahogy Floyd szokta, aki még a rántottába is beleönt legalább fél üveggel.

De sajnos az ilyen gasztronómiai műremek elkészítése legalább annyi ideig tart, mint mondjuk egy katalán gulyásé. Erre azonban nem volt időm, lásd sátorvásárlás, meg egy rocker-boltba is be kellett ugranom, hogy beszerezzek pár alattomos cuccot, amikkel kissé talán ellensúlyozhatom új csuri külsőmet, mert ezzel a rövid hajjal aztán teljesen úgy nézek ki, mint egy maholnap pubertáló öcsipofa. Viszont ezen kiegészítőkkel első blikkre már majdnem oly keménynek tűnök, mint Csoki az Üvegtigrisben. Hát megérte. „Fak jú”. El tudjátok képzelni. Ha lett volna még egy napom, akkor könnyeket is tetováltatok a szemem alá, a szám fölé meg rettenetes agyarakat.

Meg hát a többiek is lebeszéltek, hogy talán a VOLT előestéjén mégse kéne kutyakonzervet robbantani. Ki tudja, lehet, hogy irgalmatlanul megfosat, aztán a fesztiválos toi-toi vécék meg előbb alkalmasak egy romantikus szeretkezésre, mint egy civilizált szarásra.

Az őrült tudós beszámolójának folytatása (Frankeinstein II.) tehát majd csak a jövő héten.

Viszont Sopronban bárkivel eliszogatok. El se lehet téveszteni.

Aki meg nem jön, az addig olvasgasson egy kis Mikes Kelement.

PS: A kutyakonzervet végül nem csináltam meg. Édesapám olvasta, mire készülök, és csak ezt az egyet kérte tőlem, hogy ne, ezt ne. Ne egyek kutyakaják. Hát ezért nem robbantottam.