A legenda szerint Aldous Huxley bölcselő nagyapja külön polcon gyűjtötte azon műveket, melyeket mindenkinek el kéne olvasni. Mikor meghalt, exkluzív könyvespolcán mindössze három könyv találtatott: Dosztojevszkijtől a Karamazov testvérek, Nietzsche Zarathustrája és a Moby Dick. Még tavasszal megfogadtam, hogy karácsonyig elolvasom a Karamazov testvéreket, majd meglátjuk, addig meg itt az én Moby Dick-parafrázisom (egy frankensteini kerettörténettel), mert mindig megragadtak az önsorsrontó figurák, legyen szó Ahab kapitányról vagy amikor A nagy kékségben Jean Reno a távolba mered és kinyögi, hogy "Kerítsd elő nekem Jacques Mayolt." Ha ezt a mostani Bálnát hozzácsapom egy korábbi Márnához, akkor már csak hetvenhét vers és egy kilométer hiányzik, hogy nekem is meglegyen a saját kis Állatkerti útmutatóm. Lehet rajzolni hozzá.

Bálna

Tejüveg kémcső és Escher-lépcső

Becsavarodva szagolom az ámbrát,

Elfújta szélre szép hóra hó,

Szerelem a fehér bálnát.

Melynek (Szólítsatok Ismaelnek)

Gejzír-háta Jeruzsálem dombja,

Sűrű vért tüdőzzön, amiért

Emlős, de nincsen combja.

Csak két uszony, meg létiszony,

Míg a Bikini-szigeteken várom,

Aranytallér, újhold, földszag

És a nevét kiabálom.

Verje vissza, radar fogja,

Lámpaolaj fehér májból,

"Telehányom az első vödröt",

Buggyan ki egy részeg szájból.

Lidércfény, kagyló, hordalék,

Miért nem jön az Isten mása,

Ha lehetne a világirodalom

Istenes alkotása?

Szigonysebből arany csurog,

Csigaházból szagolom az ámbrát,

Ampulla, cselló, szabelló,

Szerelem a fehér bálnát.