A legenda szerint Aldous Huxley bölcselő nagyapja külön polcon gyűjtötte azon műveket, melyeket mindenkinek el kéne olvasni. Mikor meghalt, exkluzív könyvespolcán mindössze három könyv találtatott: Dosztojevszkijtől a Karamazov testvérek, Nietzsche Zarathustrája és a Moby Dick. Még tavasszal megfogadtam, hogy karácsonyig elolvasom a Karamazov testvéreket, majd meglátjuk, addig meg itt az én Moby Dick-parafrázisom (egy frankensteini kerettörténettel), mert mindig megragadtak az önsorsrontó figurák, legyen szó Ahab kapitányról vagy amikor A nagy kékségben Jean Reno a távolba mered és kinyögi, hogy "Kerítsd elő nekem Jacques Mayolt." Ha ezt a mostani Bálnát hozzácsapom egy korábbi Márnához, akkor már csak hetvenhét vers és egy kilométer hiányzik, hogy nekem is meglegyen a saját kis Állatkerti útmutatóm. Lehet rajzolni hozzá.
Bálna
Tejüveg kémcső és Escher-lépcső
Becsavarodva szagolom az ámbrát,
Elfújta szélre szép hóra hó,
Szerelem a fehér bálnát.
Melynek (Szólítsatok Ismaelnek)
Gejzír-háta Jeruzsálem dombja,
Sűrű vért tüdőzzön, amiért
Emlős, de nincsen combja.
Csak két uszony, meg létiszony,
Míg a Bikini-szigeteken várom,
Aranytallér, újhold, földszag
És a nevét kiabálom.
Verje vissza, radar fogja,
Lámpaolaj fehér májból,
"Telehányom az első vödröt",
Buggyan ki egy részeg szájból.
Lidércfény, kagyló, hordalék,
Miért nem jön az Isten mása,
Ha lehetne a világirodalom
Istenes alkotása?
Szigonysebből arany csurog,
Csigaházból szagolom az ámbrát,
Ampulla, cselló, szabelló,
Szerelem a fehér bálnát.