A Mathias Corvinus Collegium évkönyvéről még augusztusban jelent meg az Élet és Irodalomban egy igazán aljas recenzió, de csak nemrég akadt a kezembe. Ökölbe szorult a fejem, mikor olvastam. Már Pál Dániel Levente cikkének címe (Elitkollégium szabotálná az országimázst?) is elég volt, hogy gyorsan idegi alapra kerüljek. Mint az MCC egyik "vezérpublicistája", tudjátok, amilyen Ady Endre volt a polgári radikálisoknak ("övé az érdem, hogy felszaggatta az erkölcsi kanálisokat"), megírtam a választ, és miután a Központ megadta a kilövési engedélyt, el is küldtem az ÉS-nek. Remélem, megjelentetik a levelem. Addig is, közlöm itt a stratégiai ellencsapásom. Lehet róla vitatkozni, kritizálni, csámcsogni. De előtte mindenképp olvassátok el az eredeti PDL-t. Annyira szórakoztató, mint egy zacskó csavar.
Láncos kutya?
Biztos a csőlátásom miatt van, hogy nem olvastam eddig Pál Dániel Leventét, de most gratulálok. Hátradőlhet. Nagyot alkotott.
A Mathias Corvinus Collegium évkönyvéről írott ismertetésében (Elitkollégium szabotálná az országimázst?, ÉS, 2009/34.) némileg újradefiniálta a recenzió fogalmát. Legalábbis hetilapban még nem találkoztam olyan olvasógyilkos szemlével, ahol minden megszokott körítés nélkül, mint mondjuk a tárgy azonosítása és a periódusos rendszerben elhelyezése, a koncepció felvázolása és megbökdösése, szóval mindezeket egy avantgárd húzással mellőzve szinte csak hibafelsorolást olvashatunk a megfelelő oldalszámokkal. De olyan töménységben, hogy a recenzió harmadánál már az urándúsításon kezdtem agyalni. Az ilyen "bakigálákra", hogy a szerzőt idézzem, vannak külön műsorok a televízióban, ahova be is lehet telefonálni, esetleg tudom még ajánlani a nyelvhelyességi közlönyöket is, de az olvasmányos és fogyasztóbarát ÉS-ben Pál Dániel Levente írása, mondjuk ki, kategorikus szarrágása, olyan váratlanul toppant elő a semmiből, mint egy tyúkinfluenza mutációja. Riasztó. Nem csodálom, ha nem olvasták végig.
Pedig a szerző mindent megtett, hogy felkeltse a figyelmet, mert címválasztása már csak akkor lenne hatásvadászabb, ha belepakolta volna a sátánizmust és a tiniszexet is. Azt kérdezi: "Elitkollégium szabotálná az országimázst?" Ez aztán a mellbevágó. Ilyet leírva már régen láttam.
Szabotázs? Hol szocializálódott ez az ember? A Rákosi-rendszerben?
Nyilván nem, de ettől még az ÉS-be körmölt recenziójában Pál Dániel Levente sok-sok erényt felvillant, amivel hatvan éve szép karriert futhatott volna be az államvédelmi vonalon. Igazi bulldog, meg nem alkuvó. Egy purifikátor. Mert milyen más jellem lehet az, aki csak úgy, mi másért, passzióból, hivatásból végigolvas egy évkönyvet, igen, egy évkönyvet, hogy mindent kiigazítson, és ha valamiben nem biztos, akkor előbányássza a megfelelő paragrafust, vagy éppen előrángatja a Külügyminisztérium munkatársát? Jól van, én is csináltam hasonlót gimnazistaként, mikor félévkor hibákat kellett gyűjtenem a nyelvtan ötösért, mert kétesre álltam. De öncélú hibalajstromom még az iskolaújságban se közölték le, mert három embert érdekelt, és abból kettő szakmabeli volt.
Valóban, a tények makacs dolgok, ahogy Lenin mondta, ezek szerint, ha mikroszkóppal nézzük, tényleg ennyi hiba van a Mathias Corvinus Collegium évkönyvében. De ettől még Pál Dániel Levente írása annyira olvasóbarát, mint egy stencilezett helységnévtár. Hiába lenne nyelvhelyesség-gyógyszer, ne csodálkozzon, hogy én se nyeltem le ezt a vasreszelékkel kandírozott bélben oldódó drazsét, mert megakadt a torkomon. Csak úgy, magamtól. Hisz engem nem bujtogatott senki. Ezt mindig le kell szögezni a magyar viszonyok ismeretében, ezt tanultam.
Miképp azt, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés. Mondhatnám azt is, mert mindig megtalálnak a bogarak, hogy fej, tor, potroh. De Pál Dániel Levente írása annyira egyben van, mint egy meztelencsiga. Vissza is követhetném a nyálkás nyomokat, amiket maga után hagyott, egészen a lyukáig. És ha most kifordított Pál Dániel Levente lennék, akkor most olvasóriasztó hibahányás helyett legalább egy flekkben kibontanám ezt a csiklandozó csiga-allegóriát, hogyan csúszik előre a nyálán, miképp reszel a nyelvével, meg a tetves levelek, nem is beszélve arról a jó kis nyirkos, mohás lyukról.
De nem. Nem kell visszakövetni a nyomokat, sőt, hogy biológiai léptéket váltsunk, nem is kell cukoroldatot fecskendezni Pál Dániel Levente írásába, hogy észrevegyük, valahol lennie kell egy rosszindulatú rákosodásnak. Szántszándékkal éltem ezzel a belegyalogolós hasonlattal, ha már itt szabotázs van, meg minden. Mert ezen nem tudok túllépni.
Pál Dániel Levente leírja nyitott mondatként, általános iskolai matematika, ugye, hogy az "elitkollégium szabotálja az országimázst." Szabotázs, persze, a békaemberek meg már úsznak fölfelé a Dunán, azért nem ívnak a vizák. Ezt a szerzőt maga sem gondolhatta komolyan, vagy ha igen, akkor valami baja lehet. Bár erre egy cimborám rá is kérdezett, mikor megmutattam neki Pál Dániel Levente egy síkon rugozó évkönyvismertetését. Egyáltalán, ki olvas végig egy évkönyvet?
Szabotázs? Pál Dániel Levente helyett én nem zsonglőrködnék ilyen súlyos szavakkal, mert az ember könnyen saját fejére ejtheti őket.
Hisz a recenzió szerzője egy helyen azt írja, hogy "az impresszumban szereplő collegista, Medve Bálint Gergő neve helyesen Medve-Bálint Gergő." Ezt Pál Dániel Levente nyilván nem tudhatta magától, mivel Medve-Bálint Gergő, már megbocsásson, még nem egy Tamás Gáspár Miklós. Tehát, hogy alkalmazkodjak Pál Dániel Levente hidegháborús pszichózisához (ti. "szabotázs"), a Mathias Corvinus Collegiumban lennie kell egy "téglának", aki erre a belterjes hibára felhívta a figyelmet. Mit tudom én, miért. Nyilván sértettségből. Ami a rosszindulatnak úgy melegágya, mint a nyirkos lyukak a meztelencsigáknak. Ha nem képzavar ez, bár kit érdekel, mikor Pál Dániel Levente sokkal életidegenebbeket is leírt.
De a kedvéért még egyszer kérdezzük meg: "Elitkollégium szabotálná az országimázst?" Nem, nem a Mathias Corvinus Collegium itt-ott hibás évkönyve tesz keresztbe az országimázsnak. Hanem az, megint, hogy valaki, valamilyen sértettségből, ír egy olyan rosszindulatú recenziót, amivel nemcsak a műfaji szabályokat gyilkolja le, hanem az olvasókat is.
Persze, lehet, hogy épp ez a rosszindulatú kicsinyesség, ez maga az országimázs.
Csunderlik Péter, MCC alumnus
*És még mielőtt valaki megkérdezné: A viza (Huso huso) a sugarasúszójú csontos halak porcos ganoid csoportján belül a valódi tokfélékk (Acipenseridae) családjába tartozó faj. A Fekete-tengerben és a Kaszpi-tengerben, valamint elvétve az Adriai-tengerben honos. Ívni a tengerbe ömlő folyókba vonul.