"Zseninek születni kell. Tudom, hogy ez bassza egyesek csőrét, de hát ez van."
(Pozsonyi 'Bucó Ádám')
Különösebben nem törtem most magam, mert az alábbi filmecske önmagáért beszél, és amúgy is, a döbbenettől szóhóz se jutok. Napokba telhet, míg feldolgozom.
Életemben nagy törés volt, meg is álltam a fejlődésben, hiába a sok Calcium Sandoz, mikor Kerényi Imre Szerintem című korszakos műsorát levették a képernyőről, mert hisz az emberiségnek akkora útmutatója ő, mint a vörösbor. De végre van másik. Pozsonyi Ádám, aka Bucó, a Demokrata zsebtévén. Sínbe kerültem. Van megint ketrecben gyűlölködő hakapeszi maki, akit kamerával dokumentálnak, hogy ilyen is van, baszd meg.
Isten görbe vonalakkal ír egyenest. Pozsonyi 'Bucó' Ádám valamikor a kilencvenes évek elején a fölöttébb frappáns elnevezésű Gecizők punk-formáció élén tűnt föl, és emellett megalapította a Genyó Szívó Disztroj lapot, melyet ugyan nem olvastam, de állítólag nagyon fasza volt. Kezdetben olyan mindenellenes, anarchista mittomén, aztán '94 körül elkapta a Golf-áramlat, s megindult a szélsőjobb felé sodródás útján, most már határozottan legitimista, a királyság híve, noha a Demokratában publikál, és így oximoron, de ne rágjunk szart, és persze nem áll tőle távol az eugenika se. Úgy tűnik.
Emellett pedig néha továbbra is zenélget, Gecizők, Anyátok, Kisangyal, vagy Tekintetes Úr néven, mikor hogy, és úgy rühelli Sziámit, az egyenpunkot és a lázadásipart, mint Jónás a prófétaságot, a zenésztársait pedig csak szaros vízhordóknak tartja, mert ő a magyar messiás, aki egy mákos hajnalon még a 'nemzeti avantgarde'-ot (?) is kitalálta.
"A világtörténelemben a nagy mozgásokat a szellemi elit emberei ötlötték ki, és az egyszerű ember hajtotta végre." (uő, annak kapcsán, hogy ugyan tavaly ősszel háborúra uszított, de maga miért nem harcolt az utcán - vö. "Vér, vér, vér. Kovács Kinga menstruál; bárcsak háború lenne már..." nyami.)
És most már műsora is van neki: a Pellengér. DVD-én és az interneten könnyen hozzáférhető minden eddigi adás. Csemege a magamfajta fröcsögőnek.
A legelső részben (Hogyan pukasszunk liberálisokat?) még voltak poénos beszólások, de a többi már katasztrofális. Itt éppen a sokat emlegetett Tóta W. Árpádra, a Zsindex (höhö) sztárfirkászára próbál megsemmisítő csapást mérni, Szovjet Józsefnek is kioszt egy balhorgot, hadd lásson csillag helyett kereszteket, és mindezt úgy, hogy föl se kel helyéről, akár Larry Flint, hanem ebben a modoros stílussal-hanghordozással tanít (minthogy Koppány, Prónay és a CPG kontinuus) minket vicces kellékek ölelésében, önmaga ikonja előtt, mit már leszartak a legyek. Szánalmas performansz, érdemes végignézni. Aranyeret kap az erőlködésből.
És Ő a nagybetűs Zseni. Az önjelölt. És hát ez lenne a nemzeti avantgarde. Szedd föl az állad, mert rálépsz.
Tóta tudtommal nem reagált, minek is. Hisz maga Veres Antal, az Ultrakonzervatív Magyarok Csoportjának vezetője írt, hogy Pozsonyi Ádám csak egy álkonzervatív féreg, mert ennyire ciki, égő, saját nemzeti ügyét lejárató ember csak szabotőr lehet. Zsidó ügynök.
Hát igen. A magyar szélsőjobb köztörvényes figurái, publicistái csak a ballibek malmára hajtják a vizet. Ez hát akkor az Ész Csele. Ha már ilyen hegeli nagy emberekről, meg korszellemről hablatyol.
Bucó, be kéne venni a gyógyszert.
