Nyugalom, nem arról van szó, hogy az allergiámra szippantott Novorin szétmarta volna maradék ép agysejtjeimet, s most fekete bocskaimat felhúzva, búvárszemüvegben páncélos-parancsnokot játszva parádéznék a tükör előtt a Panzerlied ütemére.

Ellenben Szekeres Imrével valami hasonló történhetett. Ugyanis rájött a tanker-romantika. Meg a fel vörösök, proletárok. Ejj, ejj, azok a régi beidegződések.

Eredetileg nem erről akartam írni, de hadügyminiszterünk freudi elszólása most prioritást élvez. Mindig lenyűgöz ez a Szekeres Imre. Minden kormányátalakításkor vagy pozícióharckor rádöbbenek, hogy olyan ő, akár a Magnumban Higgins, akiről minden részben kiderül, hogy minden volt már, az autóversenyzőtől a zöldsapkásig, nepáli gurkáig. És ezért mindenhez ért. És minden lehet. Ahogy mondani szokták: olyan sokoldalú, hogy szinte gömb.

Most éppen hadügyminiszter. És Marsall Úr a júliusi párizsi katonai parádét látva az MTI-nek lenyilatkozta, hogy "Ha valaki a Hősök teréről végignéz az Andrássy úton, akkor óhatatlanul eszébe jut, hogy az alkalmas lenne díszszemlére". És hogy a jövőbeni augusztus 20-i ünnepségeken ott katonai díszszemléket kéne tartani, ezt mondta ő.

Az eszem megáll. Itt állandóan megszorításokról beszélnek, de költséges parádé, aztán az nagyon kell. És még valaki üdvözli is, mert meg kell mutatni a szlováknak, románnak, minden öcsisajtnak.

Csak mit?

Volt itt egykor egy Néphadsereg, Rákosiék alatt, irreálisan nagy. Aztán fokozatosan csökkentették a katonai kiadásokat és a sorkatonaságot, és idővel egy operett-hadsereg lett belőle. Arra jó volt, hogy leszedjék a szabolcsi almát, és hogy legyen elég statiszta az Egri Csillagokban. De egy magyar hadseregtől én nem is várnék el mást. Akkor ott volt a Varsói Szerződés, most meg a NATO. A Honvédség meg legyen egy megbízható Zulager. De legalább akkor volt annyi tankunk, hogy április 4-én összerittyentsünk valami pofás kis felvonulást.

Mert egy tökös díszszemléhez aztán tank kell, meg rakéta. Azt élvezik a kisfiúk. Én le se szartam a huszárokat, meg ahogy nőttem, úgy már a visegrádi a palotajátékokat is. Bezzeg a Spektrumon az archív Vörös téri felvonulások, az már valami.

Szekeres Imréből is biztos előtört a nosztalgia. Ha már még nem lehetett miniszterelnök, pártelnök, vagy pápa, akkor biztos belegondolt, milyen kurva jó is lenne, ha bevásárolna a bolhapiacon, teleaggatná magát plecsnikkel, aztán egy vörös tribünről ablaktörlőként integetne, mint valami Brezsnyev, amint alant elvonul a magyar armada, a rengeteg páncélos.

Igen, a rengeteg páncélos. Csak az a baj, hogy idén tavasszal a tatai zászlóaljat, az utolsó magyar önálló harckocsizó egységet is felszámolták.

Az utolsó törekvés talán a magyar honvédség felélesztésére az volt, amikor államilag dotálva megcsinálták az Angyalbőrben sorozatot, telerakták csöcsös nővel, kártyával, piával, imígyen próbálván rávenni a fiatalokat a katonaságra. Hát sorozatnak jó lett, verbunknak kevésbé.

Ezért most úgy tudom, szarunk, húgyunk sincsen, nemhogy hadseregünk.

De sebaj, ha Szekeres Imre marad a honvédelmi miniszter, és nem jön helyette Lamperth Mónika, merthogy az még nem volt (mert ezek a gyurcsányos kormányátalakítások lassan már az angol Folytassa… sorozatra emlékeztetnek, ahol csak a szerepek változnak, a színészek nem), akkor talán még lehet jövőre katonai parádé augusztus 20-án. Óh igen!

El tudom képzelni egy olyan országban, ahol ha valami nagy attrakció kell, akkor mindig a Bessenyei Pétert veszik elő, hogy ugyan, repüljön már át a Lánchíd alatt. Mert itten csak erre van kapacitás.

Ácsolnak majd egy tribünt, aztán előbb nyolcast repül a Bessenyei, majd hosszasan elfut a Budapest maraton, és ekkor már a nép vörös lufikat eregetve ünnepelné Marsall Szekerest. Majd tankok híján egy kis támogatásért átvonulnának az Andrássy útón a MAGOSZ traktorai, hogy aztán a Felvonulási téren leparkoljanak, hogy Jakab István vezényletével gulyást főzzenek.

Talán  még a buzi parádét is odavezényelhetnék, hogy legyenek tollsipkás dragonyosok is, horthysta darutollasok.

Zárásként pedig Kóka röpködhetne egyet a piros helikopterrel, mint a Magnumból Tíszí, a rikító teniszpólós zsírfeka. Hát éljen Higgi papa, éljen Szekeres Imre. Micsoda cirkusz lenne. Kelly hősei, mindenféle Csodabogárral.

Ha csak erős seregünket el nem mosná egy tavalyihoz hasonló ATOMVIHAR. A vis maior.

De végül is kit érdekel, tűzijáték helyett épp ezért kell páncélos parádé: „Ob’s stürmt oder schneit, ob die Sonne uns lacht…”

Mint a Halál ötven órájában, amikor már nagy szarban voltak a német tankosok.

Vesztésre álltak, mint most a szocik. Bár ez meredek párhuzam. De pofás.

„Nem kell hajó, nem kell repülőgép!”  Hogy a Tankcsapdát idézzem. Olcsóbb buszjegy annál inkább.