Hogy jön ahhoz egy néger?
Fakad ki bizonyára sokakból, mikor Didier Drogba kapura lő Oliver Kahnnak, ha Thomas Sowunmi Adidas cipőt húz, vagy mikor egy szexfilmben a néger úgy megszúrja a fehér lányt, mint egykor még ükapja kezét a déli gyapot.
Hát hogy jön ahhoz egy néger?
Erről van szó kérem, a Nyugat alkonya, a civilizáció vége. A húgyszagú fotelban ülő, Kőbányait szürcsölő, alsógatyás, pörköltszaft-atlétás uraknak meg nem maradt más, csak a gyűlölködés és a Bundesliga. De meg is verhetik a feleségüket. Óh, hát hol a fehérek istene? Még az a szerencse, hogy Beni pápa egy ex-hitlerjugend, de a következő talán már csoki lesz, hisz már a Sopron kapusa is néger: úgy szedi le a beadásokat, mint otthon a kókuszdiót. Szóval kivételesen megérte idehozni. Carl Lewis is kilenc aranyat nyert. Épp úgy, ahogy a Larissza Latinyina.
És ez így van rendjén. Az amerikaiak már az 1776-os Függetlenségi nyilatkozatban deklarálták, hogy „minden ember egyenlőnek született.” Igaz, utána még szűk kétszáz évnek kellett eltelni, míg már engedték őket leülni a villamosokon. De az elnöki rezidenciájukat azért még mindig Fehér Háznak hívják. Ühüm.
Összességében nincs nekem semmi bajom ezzel az emancipált világgal, nem vagyok én egy ilyen turulreptető. Jó, nem szeretem nézni, mikor a bulikon a négerek lenyúlják előlem a leghelyesebb kiscsajokat, és olyankor mérgemben fröcsögök is egy gyors kétperceset, hogy hát hogyan lehet egy négerrel, meg hogy ezek idehozzák az AIDS-et. De ez csak a sértett hiúságom sárga kapálózása. Sárga? Te jó ég, miről beszélek, még csak az kéne.
IDEHOZZÁK AZ ÉCET VAZZE!
Az egy dolog. De attól még a fajgyűlölet tényleg nagy Faszság. És Hitler óta már ciki is.
Éppen ezért teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy egy olyan világban, ahol a nőknek is van szavazati joguk, és ahol már néger is szaggat az arisztokrata Forma 1-ben (Azért vágjátok, hogy csak akkor kerülhetett be a Hamilton, mikor már visszavonult a Schumacher. Hát hogy is jöhetne ahhoz egy néger, hogy egy németet megelőzzön? Nyilván.), szóval, még mindig él és virul egy olyan mérhetetlenül diszkriminatív intézmény, mint a kulcsos tanári vécék.
Igen, a kulcsos tanári vécék.
Az ugyanis semmivel se különb, minthogy a négereket nem engedték leülni a villamoson. A tanári vécéknek tudniillikk az a rasszista prekoncepció az alapja, miszerint a diákok valami hatványozottan képességhiányos valakik, valami néger hottentoták, akik úgyis összeszarják az egészet, aztán le se húzzák, mert erre vannak kalibrálva, és ettől persze meg kell kímélni a tanárokat, akik az evolúció egy magasabb fokán állnak. Közvetlenül John Holmes után.
Szart.
El kell törölni az árja toaleteket, melyek emancipált világunkban a gettók talán utolsó maradványai. Hát hol van a nemes eszme, a tanárok és diákok universitása? Abban benne van az együtt-szarás is, és közben még beszélgetni is lehetne, ahogy a római patríciusok tették, belekoedukálni az artkatakomba.
Különben is. Pisáltam egyszer együtt Hiller Istvánnal és jó volt. Szeretnék mindig.
De nem, ezek, ezek ezt megakadályozzák. Hát ezért úgy kell eltörölni, mint a múltat a kommunisták.
Végképp eltörölni!
Óh, igen. Le a diszkriminációval, még most, mielőtt még sírok a Fókusznak. Hiszem, hogy a diákok nem feltétlenül szarnak össze mindent. Jó, egyesek mindenfélét odafirkálnak, mint az ELTE BTK (Múzeum körút 6-8.) első emeletén, balra, ahol például a következő levakarhatatlan, és épp ezért többször korrigált manifesztum feszít:
JÚNIUSBAN
MÁJUSBAN
ÁPRILISBAN
MÁRCIUSBAN újra kezdjük!
Bár, ha eme forradalmárok az apartheid ellen küzdenek, akkor megértem a demonstratív firkálást (szarást?). Csak izé, Eperfagyi felfirkált felhívásával nem tudok mit kezdeni, miszerint „Nyalok, szopok, kúrok, fejemre is szarhattok. gayboy@freemail.hu”
Noha mindig is tudtam, hogy a bölcsészkarunk nagy olvasztótégely.
UPDATE: A Los Angelesben élő neves médiaszociológus, M. Péter György nyílt levele a magyarországi rasszizmusról.
