Ki kellett hagynom a hétfő esti oroszt, mert délután megfeledkeztem arról, hogy diszkont mennyiségben a paracetamol és a pancsolt tojáslikőr már nem kompatibilis egymással. Mire indultam volna, már majdnem olyan rosszul lettem, mint az ősszel Görögországban, három döghús-girosz és hat liter Tinto - ez ottan a legolcsóbb bor, fillérekért lehet vételezni, és kartondobozban mérik, mint a tartóstejet; egyszerűen zseniális! - után, másnap. Mint ahogy akkor, most is rázni kezdett a hideg, és úgy égett a gyomrom, mint Jeruzsálem abban a filmben. Igen, igen. A zsidókra mindjárt visszatérünk. Csigalom, nyugavér. Akit csak az érdekel, addig rajzoljon faszokat, meg horogkereszteket.
Leültem nézni a kanonikus Barátok Köztöt, ha az nem lenne, már rég beledöglöttem volna a szellemi skorbutba, a fogaim is kihullottak volna. És már itt is az átkötés, mindjárt lehull a lepel, nem húzom el, nem vagyok én egy Jókai. Ez a hétfői BK nem volt most egy was ist das, a kráterarcú Jancsi fölöttébb fickós volt, egyébként meg ezerkettedszerre is bebizonyította, hogy a valaha volt legbénább tévés-szerető, ezenkívül nagyon semmi. Bezzeg utána a reklám. A Reklám. Elnézést a hasonlatért, de John Holmes farka is belefért volna, úgy tátva maradt a szám. :-O
Miről is van szó?
In medias res. Két nő eseti jelleggel beszélget valahol, talán a munkahelyén. És ekkor az egyik megkínálja a másikat egy kis Boci csokival. De ez nem akármilyen Boci. Légbuborékos. Testvériesen megosztoznak, mert a magyar az egy ilyen jófej nép, és aztán oly nagy áhitattal veszik be a csokit, mint az elsőáldozók az ostyát. Corpus Christi, Amen. Csak itt a reklámban most nem egy csöndes ima jön, hanem egy félperces orgazmus. Talán van az másfél is. Még jó, hogy ki nem akad a csajok szíve. Ühüm...jaj, de jó, aha...ahááá, ach, mein Gott, noch tiefer! Hogy miért? Mert ezt nem kell rágni, ez légbuborékos, és elolvad. De még hogy! Maga a gyönyör, nem kell ide Angelo. És vagy húszszor elmondják: nem kell rágni, ja, nem kell rágni, nem kell rágni. Teljesen lenyűgözött, hiába szédültem, égett a gyomrom, leugrottam a non-stopba, és mindjárt kettőt vettem ebből a magától emésztődő buborékos Bociból. Bevettem ezt a profán-mannát, s tényleg olyan, mint a reklámban. Most kivételesen nem kúrtak át. Egy kicsit jobb lett tőle. Mit kicsit, sokkal. Magától elolvadt, és ekkor jöttem rá, mekkora faszság a rágás. És ez csak a kezdet. Mi jöhet még? Talán a banános buborékos Boci? Az milyen lehet! Mehr Licht! Noch tiefer!
Ha húsz éve találják ki ezt a csokit, talán még mindig állna a KGST. Akkora találmány. Sőt. Minket szopogatna a Szovjetunió, és nem fordítva.
A Zrínyi harckocsi és a hologram óta ez a legnagyobb dobásunk. Hörömpő Cirkusz világszám. A magyar ismét felemelheti a fejét. Ezt a csokit nem kell rágni. A szóda, a helikopter és a C-vitamin meg mehet a balettba ugrálni. Ezt a csokit nem kell rágni. Most mondom talán hetedszerre. Idegesítő? Igen? Hát még a reklám.
De tényleg, miért is kéne bármit is megrágni? Mondom, hülyeség az egész. Felesleges energiapazarlás. Ha a magyar nem rágott volna, talán már harminckilencben lett volna atomja, és akkor most miénk lenne Eperjes. Felnyitották a szemem, minden összeállt.
A fogak kialakulása bizonyára csak valami nagy tévedés, egy evolúciós zsákutca. Vagy Isten unalmában teremtette azokat, akár a Torgyánt. David Hasselhoff a vakító mosolya nélkül is a legjobb pasi lenne, a szaráshoz és a dugáshoz se kellenek a fogak. Nincs rájuk szükség. Csak a fogkrémlobbi ezt eddig eltussolta. Hogy a szuvas fogsor nem szép, az akkora kitaláció, mint a Bin Laden. Laci kezébe zöldalmát nyomtak, csakhogy több pasztát adjanak el. A Signal, a Colgate, de mondjuk ki, a ZSIDÓK. Lefogadom, a mi Kolynosunk se magyar. Az, hogy nem Jeff Goldblum a szóvivője, az ne tévesszen meg senkit, csak strómanok vezetik, de az igazi tulaj, Kolynos Slomó, valahol álnéven biztos a pénzét számolja. Mit gondoltok, miből pénzelték a hatnapos háborút? Na ugye. De a mi magyar Bocink most beverte a fogkrém-multik karvalyorrát. Beleborzongok a gondolatba, hihetetlen. De igen, megcsináltuk. Hogy embert küldtünk a Holdra, ehhez képest semmi. Nem kell többé rágni. Fix ez már, mint a gázáremelés. Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse:
Neeem - keeell - töööbbééé - rááágniii.
És erre összefossák magukat a Cion bölcsei. Mert kell a fasznak drága fogkrém, ha fogak nélkül is elvagyunk.
Ebből bombázás lesz, de minimum embargó. Colgate, Signal és Grün már kopogtat a Fehér Ház ajtaján. És talán már rá is beszélték Busht, hagyja a picsába Irakot, a fogkrém-biznisz összeomlik, ha a magyarok exportálják a buborékos Bocit. A befolyt pénzből meg majd biztos atomot akarnak, talán már rotyog is valahol a Hortobágy alatt a hitelből vett plutónium, mert a magyar nem felejtette Trianont. És erre megszólal Bush, hogy o-óóóóóóóóóóóóó, mint Dustin Hoffman az Esőemberben, és már megy is kurblizni az Enola Gay-t.
Magyarok, sajnos ez lesz a végzetünk. Feltaláltuk a magától olvadó légbuborékos Bocit, de ez úgy végzi, mint a vízzel hajtható autó. Kivégzi a karvalylobbi. De nem baj, lebombázhatnak minket, felszámolhatják a buborékos Bocit, jöhet az évtizedes embargó, kiírhatnak minket a történelemből, de akkor is, amíg a magyar él, szálljon apáról fiúra, hogy Mi, Magyarok, megmutattuk a világnak, hogy nem kell fog, nem kell fogkrém, mert feltaláltuk a csokit, amit nem kell rágni.
És ezért azok a gyerekek is ehetik - mindegy mely nép szülöttei - akiknek már korán elrohadt az összes foguk a sok édességtől.
Mondom én, hogy jófej nép vagyunk.
