Igen, a fortélyos félelem igazgat itten.

Mint az közismert, nemrég estefelé a pesti úti Tescóban egy anyuka csak egy pillanatra nem figyelt, míg levette a polcról a likőrt, és már addig valami idegenek elkábították és eltűntették a gyermekét. A gyereket később a mosdóban találták meg, átöltöztetve, kopaszra nyírva. Micsoda rejtély, micsoda horror. Csak vinnyogott a Sátán kutyája, és menten különadással jelentkezett a Kékfény és a Csellengők.

A nyomozók előbb szervkereskedőkre gondoltak, talán bolgárokra, de lehet, hogy földönkívüliek voltak, esetleg a hibernálásból kimászott Gumiember, kinek zsenge máj kellett, hisz korábban a Bajor Imréét kiköpte, mert abban már nincs vitamin, se hemoglobin. Csak zsíros szaft. Mit szaft, egyenesen zaft. Gyerek kellett neki, mint a hammelni patkányfogónak.

Hibás diagnózis.

Mert mindenki megfeledkezett arról, hogy a gyereket kopaszra nyírták. Bőrfejűre, ha így jobban tetszik. Továbbá az eset nagyjából egy időben zajlott a Magyar Gárda megalakulásával, valamint a Fradi-Vecsés meccs szünetével. Hát innentől kezdve Sherlock Holmes-nak már csak egy csík kokaint kell szippantania, hogy rábökjön a megoldásra. A halandóknak két csík kell. Doszpotnak másfél.

Nem kérdés, fasiszták voltak a tettesek, sőt, nácik. Bár a marxista terminológiában a kettő egyre megy. Erre utalt a kopaszra nyírás. Talán maga Usztics Mátyás volt az, ki tudja. Ezek a fasiszták mozgolódnak, serénykednek, itt-ott megjelennek. Nappal parlagfüvet nyírnak és bohóckodnak, de ha lemegy a Nap, akkor igazán megmutatják magukat. Abbahagyják a térképasztalon társasozást, és előmásznak a bunkerból, hangyabolyból, a hegy gyomrából, vagy egyenesen a bányatavak mélyéről, mint megannyi Hany Istók, és iszapos kezükkel zsidók pajeszát húzgálják, gyerekeket elrettentésül kopaszra nyírnak, visszaváltják az üres üvegeket, tévészékházakat ostromolnak.

Fasizmus van, baszod!

Hát nem látsz? Nincs szemed?

Még szerencse, hogy Tom Lantosnak van. És Gyurcsány Ferencnek is. Tony Curtisre és a Vízipókra már nincs is szükség. A Keresztes barátja miatt utóbbi amúgy is gyanús.

A kormány múlthéten tartott is egy sajtótájékoztatót, ahol minden miniszter, vagy az adott helyettes, ünnepélyesen elítélte a szélsőjobb előretörését Magyarországon. Lépcsőházi jelenet volt, de kellett, hisz  mondom: tartani is kell a fasisztáktól, mert ezt a Népszabadság hétvégi mellékletében is megírta Czene Gábor úr, most idézem:

"A társadalom közegellenállása nem olyan nagy, hogy esélytelenné tenné a Jobbik előretörését."

A kurva életbe.

De ha belegondolunk abba, hogy csak emelkedik a kenyér és a piros Bond ára, akkor talán némileg érthető, ha egyre inkább prüszköl, férgelődik, izeg-mozog a nép. És ugyan az utóbbi évtizedekben hazánk hiába szocializálódott a kőbányaihoz, ha már a Népszava (!) is sztrájktörő buszsofőröket keres, akkor érthető, ha egyre többen fordulnak a dinamikusnak ható Jobbikhoz. Igen, hozzá, mert a zsírsámán Csurka már csak egy iszapba süllyedt enervált tőponty, maholnap görcsöt kap a kopoltyú. Közéleti fulladásos halál.

Szar a gazdasági helyzet, no. Ebben tenyésznek igazán a szélsőségek.

Ezért hát inkább a kiutat keresse a kormány, mintsem antifasiszta dzsemborit tartson. Mert ha nem lennének megszorítások, talán igény se lenne annyira a Jobbikra. Lenne akkor már tökös közegellenállás. Jó, erre lehet mondani, hogy kérem, hát hogyan is lehetne itten nyugodtan reformálni, mikor az ágy alatt is fasiszták gyakorlatoznak, és a sok szú (érted, SZU) helyett nácik rágcsálják a széklábat. Előbb le kell őket fújni chemotoxszal, és ha megvalósul gyönyörű képességünk, a Rend, akkor a kormány mindent helyrerakhat a gazdaságban, egészségügyben, és mindenkit kigyógyítanak a görvélykórból. Ha.

Hát igen, ez a fasiszta-riogatás, ez a Magyar Gárda leginkább a kormánynak jön jól. Mert mindig lehet ezekre a bohócokra mutogatni, hogy az érdemi dolgokról ne essen szó.

És akkor most törjön meg a tér-idő kontinuum.

Emlékszünk még Szabó Albertre? Az autentikus magyar neonácira?

Ha jól emlékszem, akkor nagyjából a Bokros-csomag környékén tűnt fel, egyenesen Ausztráliából, előzmények nélkül, ez a náci dingó. Idejött élére vasalt ingben, pöpec kis gárdával, felvonult zászlókkal, zsidózott, riogatott; aztán a következő választások után már el is tűnt. A föld nyelte el. Ténykedése leginkább a Horn-kormánynak tett jót, hogy, hú, emberek, itt nácik vannak, és ha Horn Gyula nem leheli őket a kínhalálba, akkor talán vége mindennek. Szabó hungarista haknija pár ingadozó szavazót biztos hozott a ballibkormánynak, ez meggyőződésem, noha komolyan mondom: tényleg nem kenyerem az összeesküvés-elméletek gyártása, mert arra ott vannak mások. De azért csak gyanús ez a feltűnés, aztán eltűnés. Nem? Vagy csak én is átmentem Mel Gibsonba?

Nem hiszek ebben a fasiszta-hisztériában, nem hiszek a kopaszra nyírt kisgyerekben. Hoax.

És ha mégis a legrosszabb történne, akkor mi mást tehetnék, minthogy elrágcsálok valami cserjét, eukaliptuszt, és én is beállok, mint a koalák. Mert csak ezért élhették túl a neonáci Szabó Albertet, noha rengeteg évig ausztrál környezetükben működött és szennyezett.

Ha közeleg a civilizáció vége, akkor én inkább bekábulnék. De vannak itt igazán bátrak is.

Mert hiába a sok fasiszta merénylet, a pajeszhúzgálás, a kopaszra nyírás, mégis vannak emberek, akik meggondolatlanul veszélynek teszik ki magukat, ha utcára mennek este hat után. Tegnap a pesti úti Tescóban egy anya ismét a gyerekével vásárolt. Miután megvett mindent, a kicsivel hazament, aztán vacsorát főzött. Tarhonyás húst.

Téboly.