Krausz Tamás és Ungváry Krisztián vitáján jártam tegnap a Kossuth Klubban, majd írok róla, de egyelőre felraktam az egészet három részben történelmi rádióműsorunk, a Régen minden jobb volt Mixcloud-oldalára. Ungváry Krisztián szerint a "Nagy Honvédő Háború" egy sztálinista propagandatermék, amire én azt mondom, hogy a "magyar nemzet" meg a reformkor politikai terméke, de azért mégis csak egy eleven valóság a megléte, amelyet mindannyian tapasztalunk. Egyetlen konfliktus biztos van a világtörténelemben, amelyre relativista történészségem "szakmai" arcvesztése nélkül azt tudom mondani, hogy volt "jó oldal" és "rossz oldal", és ez a második világháború, ezért is vettük be a 20. század legszebb pillanatai közé a torgaui kézfogást. Persze, hogy strukturálisan két embertelen diktatúra, a náci Németország és a sztálini Szovjetunió állt szembe egymással, hogy a partizánok is végeztek etnikai tisztogatásokat és rengeteg bandita volt köztük, de azért hadd ne feledkezzünk el arról, hogy a Szovjetuniót megtámadó náci megszállók és szövetségeseik mégiscsak 9200 szovjet falut és tanyát gyújtottak fel (legyen csak 9000), míg a Magyarországra beözönlő szovjet katonák tudtommal egyetlen települést se irtottak ki, úgy, hogy beterelték a lakosságot a templomba és azt rájuk gyújtották. És akkor lehet vitatkozni azon, hogy ennek van-e nagyobb jelentősége, vagy annak, hogy melyik hadsereg katonái ismerték az angolvécét, vagy sem. (A vitabevezetőm megírása óta tudomásomra jutott egy falu, Kápolnapuszta esete, ahol a helyi emlékezet szerint szovjet katonák kiirtották a férfilakosságot.)
A Régen minden jobb voltban korábban a második világháborús filmekről beszélgettünk itt és itt.