Huszonegy éve történt. Kortársunk az, akinek nem kell elmagyarázni, miről van szó. 1993. december 12-én egy komplett generáció ült a tévé előtt, Dagobert bácsi éppen Palik-módra üvöltözött, hogy „Egy tengeri szörny felfalta a vagyonomat!”, mikor jött a nemzedéki sokk, félbeszakadt a mese, s kitették a képernyőre Antall József fényképét. 

Mi történt? Mi ez? Megtámadtak a földönkívüliek? A miniszterelnök halálának bejelentése volt az a pillanat, amikor a Walt Disney-nemzedék tagjai először találkoztak a politikával, olyan kacsás pulcsis kisfiúk és leragasztott szemüveges kislányok, akiket addig hidegen hagyott a médiaháború, Csurka kizárása, a Demokratikus Charta és az első demokratikus kurzusfilm, a méltán elfeledett Julianus barát. Antall József halálhírekor először törölt képen minket a magyar valóság. Jött a randevú, ami örök nyomot hagyott bennünk, onnan kezdve már mi is értettük az Uborkát. Ráadásul ilyen közösségi emléke többé már egy generációnak se lesz, mert internet, kereskedelmi csatornák és a többi. Elképzelhetetlen ma már, hogy egy generáció egésze ugyanazt a műsort nézze vasárnap délután. 

Ennek nyomán szeretnénk mi elvégezni az esemény romantizálását, történelmi kontextusba helyezését, kommunikálását, illetve a hozzá kapcsolódó konferenciaszervezési feladatokat. Ehhez segítségül hívjuk majd Oravecz Nórát, valamint pályázunk az Emberi Erőforrások Minisztériumához negyvenegy millió forintra, hátha összekevernek minket L. Simon valamelyik haverjával, s automatikusan megdobnak minket pár petákkal. Amíg ez nem történik meg, addig marad a mind közhelyesebbé váló, pedig részleteiben minden posztmodern igényt kielégítő emlék. Ha egyszer pártot alapítunk, akkor nem feledkezünk meg a történetről. Hiszen aligha lehet választást veszíteni azzal a mondással: Mind Dagobert bácsik vagyunk. És Niki és Tiki és Viki. De leginkább egy félbeszakadt nemzedék.

Amikor összeállítottuk a 90-es évek top 10 emblematikus pillanatát, a Kacsamesék félbeszakadását megkérdőjelezhetetlenül első helyen választottuk be.